Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

Falusi udvar, 1850-es évek vége Bauernhof, Ende der 1850er Jahre Akvarell, papír; 300x165 mm j. n. MNG ltsz.: F. 74. 300 Proveniencia: Székely Ilona ajándéka 1974-ben az MNG számára. Kiállítva: irodalom: Dobai 1956. 99. Témájában leginkább az Ifjúkori naplóban lévő, az 1850-es évek végére datált tájrajzaihoz kapcsolható ez a tanyai részletet ábrázoló akvarell. Azokhoz hasonlóan ez is a helyszínen készülhetett. Az akvarelltechnika rendkívüli virtuozitást igényel, a pillanatnyi élmény megörökítésére ez a gyors munkát igénylő műfaj a legalkalmasabb. Székelyről tudjuk, hogy „megtanult gyorsan vázolni",

1 s ez a technikai biztonság érződik táj tanulmányain is. Emellett azonban a könnyedségben és frissességben elsődleges szerep jut a művész természetszemléletének, amely nem engedte, hogy hagyományos, klasszicista vagy romantikus tájképi sablonok után dolgozzon,

2 hanem kizárólag természet után, azaz a szabadban alkotott. Számára minden téma volt: „a természet közelről nézett, apró 'prózai' részletei: düledező palánkok, bozóttal benőtt árkok széle, viskók, kunyhók, kisebb házcsoportok, homokgödrök - többnyire erős napsütésben. A természet-megfigyelés nagy kötetlensége mellett két vonásuk feltűnő: a napfény kitűnő érzékeltetése grafikai eszközökkel és tiszta szerkezetük, ami a festő logikáját és kiváló ízlését mutatja".

3 A szerző mindezeket a naplóban található korai tájvázlatokkal kapcsolatban jegyzi meg, de mindez érvényes erre a kompozícióra is. Székelytől korai tájakvarellt keveset ismerünk, sőt, az ebből az időszakból ismert művei között alig akad akvarell, ennek ellenére ez a tájvázlat az 1850-es évek végére datálbató, mivel a következő időszakban kevesebb lehetősége volt parasztudvar ábrázolására, későbbi tájvázlatai pedig már más jellegzetességeket mutatnak. H. O. 1 Dobai 1956. 112. ; Dobai 1956. 99. 3 Dobai 1956. 99.