Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

„...(Székely) a barokk mesterek, elsősorban Rubens és Van Dyck technikai eljárásait akarja feleleveníteni, többféle rajzeszközt, szenet, ceruzát, krétát szívesen használ egyszerre, befejezettségre törekszik. A legfontosabb számára a formák zárt felépítése.'" Érdekes megfigyelni, hogy még ezen az egészen kicsi és valószínűleg nem sok jelentőséggel bíró portrén is mennyire egyértelmű az alkotó technikai biztonsága, az akvarell rutinos alkalmazása, amely egyben virtuózt is feltételez. Másrészt viszont - Dobai szerint - Székely az arcképpel kapcsolatos művészi elképzeléseit rajzban tudta legjobban formába önteni.

2 Mindazon törekvések, amelyek Székelyt egy-egy portré megalkotásában vezérelték, már ezen a vízfestményen is viszonylag egyértelműen le olvashatóak: mindenképpen kerüli a sematikus ábrázolást, modelljét nem szépíti, hanem néhány erőteljes vonallal jellemzi és törekszik az életszerűségre. H. O. 1 Dobai 1956. 102. 2 Dobai 1956. 103. 5. Szakállas férfi arcképe, 1850-es évek második fele Bildnis eines bärtigen Mannes, 2. Hälfte der 1850er Jahre Akvarell, papír; 155x119 mm j. n. MNG ltsz.: 1917-338 Proveniencia: a Szépművészeti Múzeum vétele Székely Ágostontól 1917-ben. Kiállítva: Irodalom: Dobat 1956. 102-103. H. O.