Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

21. íí. Lajos holttestének feltalálása, 1858 Auffindung der Leiche Ludwigs IL, 1858 Ceruza, szépia, papír; 232x296 mm J.n. Felirat a hátoldalon a művész kézírásával: auffindung der leiche Ludwigs II comp 1858 Brassó MNG ltsz.: 1917-355 Proveniencia: a Szépművészeti Múzeum vétele Székely Ágostontól 1917-ben. Kiállítva: 1918 Szépművészeti Múzeum 40.; 1935 Székely - Szépművészeti Múzeum 12.; 1955 Székely I. terem, harmadik tárló 2.; 1985 Ernst Múzeum Irodalom: Petrovics 1936. 7-8., 12-13.; Pataky 1953. 252.; Dobai 1955. 363.; Dobat 1956. 106., 113. 74. sz. jegyzet/2.; Bakó 1982. 23-24.; Szinte Gábor: A megváltott jövő. In: Magyar Művészeti Fórum, 1999. 1. évf. 1. sz. 64. R. „Schon vor ein jähr da ich die natur nicht gleich zu einen bilde verarbeiten konnte kam mir der Gedank daß man dreierley skizzen zu einem bilde machen soll. I reine limen Zeichnung auf graupapir mit 2 kreiden. II heldunkel gemalt graviergrau - mit beruksichtigung der maßen III farbenskizze. In dieser Ordnung werden die Studien gemacht.

..'" Székelynek ez a munkamódszere első három nagy történelmi kompozícióján - II. Lajos tetemének jeltalálása (kat. sz.: 27.), Dobozi (kat. sz.: 35.) és Egri nők (fiat. sz.: 63.) - figyelhető meg a legjobban, amelyeknek a Magyar Nemzeti Galéria számos vázlatát és előtanulmányát is őrzi. A II. Lajos-kompozíció legelső vázlata az Ifjúkori naplóban található 1857-es dátummal. Már ez a ceruzarajz is egyfajta pietá-kompozícióként fogható fel. Dobai szerint

2 az 1857-1859 között, valószínűleg Erdélyben készült vázlatok a késő reneszánsz és barokk pietá-ábrázolásokra emlékeztetnek,

3 s elsősorban a halott király siratásának megjelenítésére koncentrálnak, később azonban Székely ezt elveti, s a megtalálás pillanatának drámaiságát próbálja rögzíteni. Ez a vázlata átmeneti jellegűnek is tekinthető, hiszen a kompozíció középpontjában látható főalakot a szereplők még nem a siratás statikus pózában veszik körül, hanem azon munkálkodnak, hogy a testet kiemeljék onnan, ahol van. Másrészt a halott alakja, a közvetlenül mellette állók mozdulatai és elrendezése még egyértelműen a 17. századi Krisztussiratása-képekre emlékeztet. Ez a vázlat a kiállított tanulmányok sorában valószínűleg a legkorábban készült. A természeti környezetre a festő alig helyez hangsúlyt, éppen csak jelöli, s mindenképpen a drámai hatás fokozására törekszik. A Dobozthoz és az Egri nőkhöz is készült hasonló „tiszta vonalrajz", a vázlatkészítés első lépéseként. Érdekes megfigyelni, hogy ez a körvonalakból és sötét-világos foltokból felépülő kis kompozíció mennyire előrevetíti például a későbbi fríztervek - elsősorban a gyermekeket ábrázoló sorozatok - technikáját. H. O. Ifjúkori napló, 93. lap, 1858. V. 22-i dátum alatt. Magyarul: „Már egy évvel ezelőtt, amikor a természeti látványt még nem tudtam azonnal képpé feldolgozni, arra a gondolatra jutottam, hogy egy festményhez háromféle vázlatot kell készíteni, éspedig: I tiszta vonalrajzot, szürke papíron, *krétával, II fényárnyék-vázlatot, *a tömegek szerint és III színvázlatot. A vázlatokat ebben a sorrendben kell elkészíteni..." (Dobai 1956. 107.) Ez a fordítás azonban nem egészen pontos: * kétféle krétával; *gravínzürkével, a méretek figyelembevételével. : Dobai 1956. 106. A pietá-kompozíciók felsorolását lásd: Dobai 1956. 113. 74. sz. jegyzet.