Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

8. Önarckép, 1858 Selbstbildnis, 1858 Szén, fehér kréta, tus, papír; 199x129 mm J. j. 1.: Székely saját arcképem Bélakrad 31 Dec 1858. letzt. Tag. MNG ltsz.: 1955-5651 Proveniencia: Emst Lajos tulajdonában volt, 1936-ban azonban már a Gárdonyi gyűjteményből került a Fővárosi Képtárba, ahonnan 1955-ben vette át a Szépművészeti Múzeum. Kiállítva: 1911 Székely IX. terem 52.; 1931 Szépművészeti Múzeum 103.; 1955 Székely IX. terem 19.; 1994 Cleveland 70. Irodalom: Művészet, 1911. R.: 8.; Petrovics 1936. 5.; Dobai 1956. 112. 34. sz. jegyzet; Szabó 1972. 17. R: 18.; Bakó 1982. 15. R: 16. A portré Székely nagy sikerű és nagy hatású Önarcképének (kat sz.: 28.) mintegy előtanulmányaként is felfogható. A képen ezeknek az esztendőknek minden művészi vívódása tükröződik: mind az ábrázolt arcon, mind magában a műalkotásban. A három évvel későbbi olaj képen látható, szinte Van Gogh-i elszántság itt még csak szelíd határozottság formájában figyelhető meg, amelyet talán még inkább meglágyít az arcon tükröződő finom líraiság. A festő törekvését - a természeti hűség és a művészi ábrázolás, költőiség legmagasabb fokú együttes kifejezését - korai művei közül ezen a portrén sikerült leginkább megvalósítania. H. O.