Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

RÉVÉSZ Emese: SZÉKELY BERTALAN KULTUSZA

kiállításán Madarász Viktorral közös terem mutatja be Székely műveit. Sorra jelennek meg az életművet közérthető módon feldolgozó, gazdagon illusztrált kismonográfiák.

163 Székely Bertalan egyes művei bekerülnek az iskolai tankönyvek illusztrációs anyagába, festményei képeslapokon, naptárokon jutnak el a nagyközönséghez.

164 1955-ben, születésének 120. évfordulóján a Szépművészeti Múzeum a Műcsarnokban megrendezett nagyszabású kiállításon mutatja be ezt a rendkívül sokrétű életművet.

165 A Bényi László és Dobai János által rendezett kiállítás a lehetőségekhez képest teljes Székely-képet igyekszik adni, megvilágítva Székely művészetének eddig árnyékban álló oldalait is. Madarassy Walter Székely-emlékérmet jelentet meg az évfordulóra.

166 Székely Bertalan festészete közüggyé válik, értékelését közfigyelem kíséri, kultuszát átszövik a hatalom aktuális ideológiájának retorikai fordulatai. Székely a „valóság realista ábrázolásának" kimagasló egyéniségévé magasztosul, aki „leghívebb képviselője a magyar történeti festészet forradalmi demokrata irányzatának".

167 Az évfordulós eseményeket emlékülések, előadások kísérik. A Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat ankétjának

168 vagy Dobai János és Bencze László hírlapi vitájának

169 középpontjában is Székely akadémizmusának és realizmusának kettőssége áll. A hazai rajztanárok számára minden eddiginél fontosakba válik patrónusuk jelenléte, szellemi irányító ereje, amit a hivatalos pozitív Székely-kép csak megerősít. Miután az 1950-es években egy időre megszűnik a főiskolai rajztanárképzés, és a középiskolákban felfüggesztik a rajz oktatását,

170 a Székely-kultusz a rajztanár társadalom önértékelésének helyreállításában is segítséget nyújt. Az oly régóta várt Székely-kéziratok kiadása is ennek megalapozásává válik, mivel elsősorban a rajzpedagógusokat célozza meg. A háború előtt a publikálatlan kéziratanyag a Székely-kép mitizálódását segítette, és az írások némileg szubjektív válogatása most is a kultusz virágzását támogatják.

171 Maksay László már 1960-tól ad közre részleteket a Rajztanítás című folyóiratban Székely írásaiból.

172 Kötetbe rendezett válogatása 1962-ben jelenik meg „A művészettörténet forrásai" sorozatban.

173 A roppant méretű és gazdagságú anyag tematikus, problémakörökre koncentráló szelekciója azonban festészeti receptgyűjteményként használható kézikönyvet eredményez; a kivonatolt magvas szentenciák a rajzpedagógia kultikus iratává avatják a gyűjteményt. Az 1960-as évfordulós ünnepségek a kultusz újabb fejezetét nyitják meg. A Pedagógusok Szakszervezetének Rajzpedagógiai Szakosztálya által, „a kiemelkedő művészi és pedagógiai munkát felmutató pedagógusok" jutalmazására alapított díj Székely Bertalan nevét viseli.

174 Az évente három-négy fővárosi és vidéki pedagógus számára kiosztott Székely-díj bronzplakettjét Szántó Gergely tervezi.

173 Az ünnepélyes díjkiosztás gyakran a szadai májusi Székely Bertalan Emlékünnepségek keretében történik. Szadához egyébként is erősen kötődik a rajztanárok Székely-kultusza. A kapcsolat megalapozását a rajztanárok támogatásával 1943-ban emelt sírszobor jelenti. Budapesti megemlékezéseik a fővárosi pedagógusok Fáklya klubjának Székely Bertalan Körére korlátozódnak. Szada viszont történeti szerepénél és kellemes fekvésénél fogva is alkalmas hely a rajztanárok emlékező összejöveteleire. Ily módon a rajztanárok a szadai Székely-kultusz tevékeny részeseivé lesznek mint helyi nyári táborok, művésztelepek és kiállítások szervezői, és az ünnepségek mindenkori részvevői. Közreműködésükkel a lokális kultusz eseményei országos érdekeltségűvé válnak. SZÉKELY ÉS SZADA A Székely és Szada közötti kötési a falusiak által a festő köré szőtt legendák erősítik meg. Vásárhelyi József a község helytörténetének kutatója, Székely Bertalan szadai kultuszának első feltárója

176 még az ötvenes években gyűjti össze a szemtanú idős emberektől a festőhöz kötődő anekdotákat, legendákat. Ezekből kidomborodik „mélységes szeretete a nép iránt , humanizmusa, melyről még a község lakossága között ma is nagyon sokan könnyes szemmel emlékeznek meg"

1 ". A történetek mindegyike a falu népéhez való erős kötődését hangsúlyozza: „A művész ismerte örömüket, bánatukat, ismerte szegénységüket és nyomorúságukat. Mindenkihez volt néhány vigasztaló szava, vagy tanácsa."

178 Egy gyermekszerető, adakozó, elnéző öregembert őriz meg a helyiek emlékezete, aki a tej hordó kisfiú zsebébe rendszeresen egy krajcárt csúsztat, búcsú után elhalmozza a gyereket vásárfiával, a körtetolvaj szomszédoktól szemrehányás helyett megveszi saját körtéjét. A Székely és Szada közti kapcsolat mélységét azonban az a történet fejezi ki a legmegragadóbban, mely szerint egy alkalommal Székely épp akkor állt kinn kertje kapujában, mikor a szomszéd hajtotta haza tehéncsordáját. „Ugyan nagyságos uram, miért éppen most áll ki a kapuba, amikor oly igen nagy port vernek fel ezek az állatok?" Mire Székely válasza: „Kedves szomszéd uram, ha szeretem ennek a falunak a fáit, a dombjait, a lankáit, hogyne szeretném akkor a porát is.. ."

17Q 88. Székely Árpád: Székely Bertalan szadai műterme / Bertalan Székelys Atelier in Szada