Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

RÉVÉSZ Emese: SZÉKELY BERTALAN KULTUSZA

87. Beck Ö. Fülöp: Székely Bertalan centenáriumi emlékérem, 1935 / Gedenkmünze zum Bertalan-Székely-Zentenarium, 1935 A díj alapítása idején a főiskolán már kialakult ösztöndíj-rendszer működik, mely egyaránt szolgálja a tanulók művészi fejlődését és szociális körülményeinek javítását. Az ösztöndíjak nagyrészt állami alapításúak. A Székely-díj, eredeti célját tekintve, a fiatalok szakmai fejlődését hivatott elősegíteni. Vonzerejéből sokat veszít, mikor kötelezővé teszik a felsőbb évesek számára. Jellegét illetően, az ábrázolás tárgyában, technikájában mindvégig kötött. Tematikájában magyar történeti vagy biblikus jelenetek jellemzőek, technikájában több falkép-terv is megjelenik. Közülük a főiskola területén néhány meg is valósul. Mindez a fiatalságot egy nemzeti, hagyománytisztelő, tartalomcentrikus művészet művelésére ösztönzi. Székely művészetéhez csak külsőségeiben kapcsolódik: kizárólag az intézmény igazgatójának és a nemzeti történeti festőnek és falképfestőnek állít emléket. Az 1940-es évek hivatalos művészetpolitikájának kezében a díj eszköz a pártolt monumentális új historizmus művész-utánpótlásának megteremtésére. Az évek során a díj a főiskola önreprezentációs eszközévé üresedik, a háború éveiben a hatalmi politikai demagógia kiszolgálójává válik.

1

" „A HÁLA SZOBRA" Székely Bertalan sírjának méltó megjelölése, megfelelő sírszobor állítása, a művész halála óta a kultusz ápolóinak visszatérő igénye. A „nagy ember" sírja mindenkor a kultikus rendezvények egyik fő központja lehet. Sírszobor állítása közvetlenül a temetés után nem történt meg, később a háború és a rossz gazdasági viszonyok akadályozták a szükséges anyagiak biztosítását. A rajztanárok körében csak a húszas évek közepén vetődik fel újra egy sírszobor állításának szükségessége. 1926-ban a Magyar Rajztanárok Egyesületének Székely Bertalan Emlékbizottsága gyűjtést indít a szoborállítás ügyében.

1

'

6 A közgyűlésen felszólaló Domby Lajos úgy véli, a sírszobor állítása a magyar rajztanárok kötelessége elhunyt mesterükkel szemben.

1

" Az Emlékbizottság programja emellett Székely műveinek összegyűjtése és megóvása, pedagógiai elveinek rekonstruálása, interjúk készítése még élő tanítványaival. Bár a beszámoló szerint a gyűjtés nem eredménytelen, a szadai sírszobor ügye mégis évekre feledésbe merül. Újabb lökést az eseményeknek az 1935-ös jubileumi év ad. A hivatalos főiskolai jegyzőkönyvek szerint, ekkor a Képzőművészeti Főiskola részéről történnek kezdeményezések. Bory Jenő, a mester egykori tanítványa, a főiskola szobrász-tanára több ízben javaslatot tesz Székely-sírszobor készítésére, illetve síremlékbizottság alakítására.

158 Irányításával, a Magyar Rajztanárok Egyesületének megrendelésére rövidesen el is készül a fejszobor. 1000 forint adományokból gyűlik össze, a kőanyagot egy kőbánya tulajdonos szolgáltatja, a szobrot, Bory Jenő tervei alapján, tanítványai faragják ki."

u Az elkészült emlékmű ezután, a szállítás és felállítás költségeinek hiánya miatt, évekig az Epreskert kőfaragó területén áll. 1942 végén a főiskola hivatalos úton szorgalmazza a szobor Szadára szállítását.

160 A síremlék ünnepélyes felavatására 1943. november 27-én kerül sor Szadán.

inl Báró Wlassich Gyula, államtitkár, avatóbeszédében kiemeli, hogy az emlékállítással „a magyar művészi nevelés atyamesterének" adóztak „a művészi nevelés gondozói." A meghívó szövege szerint az emlékmű a Magyar Rajztanárok Egyesülete kezdeményezésére, a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter, Budapest főváros polgármestere, a Képzőművészeti Főiskola és magánszemélyek közös támogatása révén jött létre és került végső helyére. A Magyar Rajztanárok Egyesülete az ünnepség apropóján újra a mesterre vonatkozó anyaggyűjtésre szólítja fel tagtársait, és egyben hírt ad egy készülő Székely-monográfiáról, mely magába foglalná írásait, naplőjegyzeteit, vázlatait is.

162 Maga a í ej szobor mind méretében, mind stílusában erősen emlékeztet Osváth Imre, egyébként az Epreskertben álló, 1935-ben díjnyertes emlékszobrára. A két mű viszonyában érdekes módon megismétlődik a Stróbl-féle szobrok kettőssége: az Osváth-szobor leszegett fejű, magába forduló művészt, a szadai sírszobor viszont egyenesen előretekintő mozdulatot ragad meg. A talapzatra vésett szöveg összefoglalja mindazon szerepeket, melyek Székely számára - az állíttatok szerint - e kultikus tiszteletet biztosítják: „Az eszményi szép apostola. Nemzeti történelmünk festője. A magyar rajztanárság nevelője. A Képzőművészeti Főiskola igazgatója." A sírszobor a háború után kiteljesedő szadai Székely-kultusz szertartásainak egyik középpontja lesz. „HALADÓ HAGYOMÁNYAINK" Felismerve a művészet ideológiaközvetítő, népnevelő erejét, a háború után nagy figyelem hárul nemzeti művészetünk klasszikusaira. Az új, közérthető, tartalomcentrikus, látványos drámaiságra törekvő és monumentális feladatokkal küzdő művészeti éra a realista festészet úttörőjének szerepkörében emeli piedesztálra Székely Bertalant. A Magyar Nemzeti Galéria állandó