Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ

nemzet történetét az egyetemes fejlődés részeként jeleníti meg, filozofikus rendszert építve fel az allegorikus és a konkrét historikus jelenetek együttes ábrázolásával. Than és Lötz közös munkája a Vigadó falképeihez hasonlóan magas színvonalú, méltón csatlakozik ahhoz. A falképek stílusa is számos rokon vonást mutat a Rahl-iskola művészeinek munkáival: Rahl és Griepenkerl közös alkotásával, a Todesco-palota étkezőtermének mennyezetén vagy a bécsi Arsenalban Rahl és Blaas falképeivel.

190 A két korai, grandiózus mű után állami szinten jelenik meg az igény az európai rangú magyar freskófestő iskola megteremtésére. Az 1870-es évek második felétől kezdve tömegével épülnek az új középületek, amelyek díszítést kívánnak, így igen intenzíven foglalkoztatják a magyar mestereket. Az új középületek és belső díszítéseik kedvelt stílusa a neoreneszánsz. Az ábrázolások java része allegória, melyek megalkotásához a művészek kézikönyveket használtak.

191 A kiemelkedő állami megrendelések közé tartozott pl. az Egyetemi Könyvtár (1874-76), a Lipótvárosi Gimnázium (1875-76) vagy a Keleti pályaudvar (1884) kifestésé mindhárom Than Mór és Lötz közös munkája. Az 1880-as évek fő műve az Operaház (1882-84), amelynek belső díszét a neoreneszánsz architektúrához alkalmazkodva, az érett reneszánsz stílusában készült falképek alkotják. Mivel a munkálatokban Székely Bertalan is részt vett, részletes tárgyalására a későbbiekben visszatérek. A 90-es évek nagyszabású építkezései és falkép-megrendelései közül a Magyar Tudományos Akadémia - 1891 - az egyik legjelentősebb, amelynek programja az Operaházéval ellentétben, a nemzeti történelem és művelődéstörténet legfontosabb személyiségeit örökíti meg. A művész ismét Lötz Károly, aki már az állami reprezentáció jegyében a magyar birodalmi gondolatot ünnepélyes, emelkedett hangvétellel ábrázolja. A nagyszabású építkezések és falképmunkálatok közül szintén az állami reprezentáció céljait szolgálta a Kúria (Igazságügyi Palota 1895) - Lötz Károly -, vagy az Országház 1895-96 falképsorozata - Lötz Károly, Dudits Andor, Jantyik Mátyás, KörösfőiKriesch Aladár közös alkotása. Az állami megrendeléseken kívül számos magánpalotába került falkép, javarészt allegorikus és mitologikus témakörrel. Ilyenek készültek többek között a Lipthay- (1874), a Károlyi(1887), a Lánczy- (1889), a Wodianer- (1889) palotákba, ezek mindegyike Lötz Károly alkotása. A világi épületekhez viszonyítva az egyháziak száma jóval szerényebb. Kiemelkedik közülük a ferencvárosi plébániatemplom, a Mátyás-templom és a pécsi dóm kifestésé. Mivel e két utóbbiban Lötz Károlyon kívül Székely Bertalan is közreműködött, tárgyalásukra későbbiekben kerül sor. A hazai falképfestészet virágzó, prosperáló negyven esztendejét áttekintve meglepő, hogy a kiváló képességekkel és falképfestői gyakorlattal is rendelkező Székely milyen kevés megbízást kapott és mennyire háttérbe szorult Than Mór, de főként Lötz Károly mögött.

192 Ennek okai a kapcsolatrendszerekben keresendők. Lötz számára nagy előnyt jelentett Weber An64. Székely Bertalan: VII. Károly búcsúja, 1864. / Die Abschied Karls VIL, 1864. tal építészhez fűződő rokoni kapcsolata, illetve később Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos építészek barátsága. Székely érvényesülésének szempontjából viszont nagy hátrány volt pártfogójának, báró Eötvös Józsefnek 1871 februárjában bekövetkezett halála.

193 Székely emberi, erkölcsi nagyságának egyik bizonyítéka az a szakmai féltékenységtől mentes, meleg, őszinte barátság, amely őt Lötz Károllyal összekapcsolta. Ez érződik abból a beszédből is, amelyet Székely Lötz temetésén mondott.

194 Székely csak az 1880-as évektől kezdve kapcsolódott be a falképmunkálatokba, jóllehet már volt falképfestői gyakorlata, hiszen 1862-es hazatelepülését követően visszahívták Münchenbe egy talkép elkészítésére. Úgy tűnik azonban, hogy ezt a falképfestői múltat a hazai megbízók kevesebbre értékelték, mint Than és Lötz „gyakornokoskodását" a Keleti Gusztáv által is rajongásig tisztelt Kari Rahl bécsi mester mellett, többek között a Fegyvermúzeum, az Arzenál kifestésében.

195 Székely Bertalan első falképmegbízását 1863. május 6-án kapta II. Miksa királytól, a régi bajor Nemzeti Múzeum (ma Néprajzi Múzeum) reprezentatív teremsorában a 14. terem északi falrészén a Víí. Károly búcsúja című falkép megfestésére

196 (64. kép). Székely munkája része egy nagyszabású programnak, amely a bajor királyi család, a Wittelsbachok és egyben a bajor tartomány történetét mutatja be, a versailles-i történelmi galéria mintájára.

197 A program megvalósítói a müncheni akadémia frissen végzett növendékei voltak. Többségük a későbbiekben szerzett magának hírnevet, így pl. Wilhelm Hauschild, Eduart Schwoiser, Theodor Pixis - a müncheni Wagner-előadások illusztrátora, - vagy Michael Exter, a müncheni Residenz Niebelung-ciklusának festője.

198 Székely falképe VII. Károly császár menekülését, pontosabban barátaitól, házanépétől való búcsúzását ábrázolja.

199