Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZŐKE Annamária: „... ostoba angyalkákkal játszik üres óráiban." A KUTATÓ ÉS ELMÉLKEDŐ SZÉKELY BERTALAN-KÉP A KRITIKÁBAN ÉS A MŰVÉSZETTÖRTÉNET-ÍRÁSBAN

116 Bölöni György - Feleki Géza - Fényes Adolf - Iványi-Grünwald Béla - Kemstok Károly - Rippl-Rónai József: Székely Bertalan. Renaissance, 1910. szeptember 25. 1. évf. 10. sz. 185-191. Bölöni újraközölve in: B. Gy.: Képek között. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1967. 148-149. " Rippl-Rónai például összesen csak két képét, így az Önarcképet ismerte, valamint „az egyszerűen megfestett nagy dekoratív falfestményeit, amelyekkel egyúttal a mi új művészeti törekvéseinket is érinti, és így nekünk oly értéket képviselt, hogy büszkék lehetünk rája mindnyájan." 118 Lásd: Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete. Corvina, Budapest, 1967. - Függelék: A Nyolcak kiállításainak egykorú sajtóvisszhangja, 166-169. "

9 Tímár Árpád: A korszak műkritikusai. in: Művészet Magyarországon 1890-1919. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 185. 120 Bölöni György: Székely Bertalan művészete. Vüdg, 1910. június 30., újraközölve in: B. Gy.: Képek között. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1967. 140-144. 121 Kezdi Kovács László: Székely Bertalan emlék-kiállítás. A Műcsarnok jubiláns-tárlata. Pesíi Hírlap, 1911. február 2. 8. (Képzőművészet rovat): „A preraffaelitákhoz hasonló alakok." 122 A francia festészettel, elsősorban a Couture, Théodore Chassériau és Puvis de Chavannes festészetével való kapcsolatot részletesen tárgyalta: Kelp 1928. 32-38. Kelp feltételezte, hogy Székely 1864-es párizsi útján látta Couture Róma hanyatlása című, 1847-es képet, amelynek „hatását" az V. Ldszíó-n (1875) mutatta ki. A hagyatékban Székely 1878. júliusi párizsi látogatásakor készült feljegyzéseiben ez áll: Jeudi, Donnerstag den 18ten. Luxemburg. Couture: Decadence. Ein gules Bild - breit in den Lichtern und durch glanzlichte ist der Localton nicht zerstört. Braunlicher Schatten. Contourirung genügend breit. Dramatischen, erzählerischen Sinn haben die Figuren wenig. Tüchtig gezeichnet, luftig, locker. Die übrigen haben meiner Ansicht nach nichts positiv lehrreiches, ein guter Corot - falsche Daubigny, und damit ist herum - denn der Naturalismus." „Székely Bertalan jegyzetkönyvei". MTAK Kézirattár, Ms5006/ll. fol. 71. Egy valószínűleg szintén ekkori, másik feljegyzése: „Coulure: Der Verfall Roms - Caravaggioartig." MTAK Kézirattár, Ms 5007/60. fol. 75v. 12i „Székely Bertalannak vannak monumentálisan impresszionisztikus tájképei is. Mintha közte és például a tőle nagy-nagy idegenségben levő Van Gogh közt kisebb volna a messzeség, mint közte és a vele együtt indult pompa-festők közt." - Gerő 1913., újraközölve: Művészeiről, művészekről. Tanulmányok, vázlatok, emlékezések. Gergely R. kiadása, Budapest, 1939. 107. a

* Példa erre a lentebb még szóba kerülő Lengyel Géza (Székely Bertalan. Nyugat, 1911. február 16. 4. évf. 325-330.), aki szerint „bizonyíték néhány közismert levél is, így a báró Eötvös Józsefé amellett, hogy erős politikai es tisztán artisztikus érzésekkel gyakran ellentétes befolyások rákényszerítették Székelyt a patetikus, a szónokló, a történeti tendenciákkal telített előadásmódra." (327.) 125 Bölöni 1911. Bölöni György: Székely Bertalan-kiállítás. Világ, 1911. február 3., újraközölve in: B. Gy.: Képek között, i. m., 218-222. Idézetek ez utóbbiból, passim. I2

" Divald 1910. 366. ,2

~ Gerő 1911. 95. 128 Dömötör 1910. 129 K-y: Székely Bertalan emlékkiállítása. A Magyar Hírlap eredeti tárczája. Magyar Hírlap, 1911. február 4. 21. évf. 30. sz. 1-2. 130 Lásd erről Passuth Krisztina: A Nyolcak csoportjának története. In: Művészei Magyarországon 1890-1919. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 555. 1,1 Passuth, i. m. 555. 112 „így például a Székely Bertalan művészi irányát lenéző fiatal óriások számlájára írja röviden, hogy a mester leszorult es félrevonult, holott mindenki tudja, hogy éppen a Műcsarnok »ösdi középszerüségei« nem engedték levegőhöz Székely Bertalant, s éppen a modern művészek, meg a modern esztétikusok voltak azok, akik kései elismerésképpen kiverekedtek Székelynek az utolsó években a főiskolai széket. [...] 10 évvel ezelőtt rendezett már műveiből kollektív kiállítást az akkor progresszív művészeti politikát követeti Nemzeti Szalon." „Ha Tisza István a régi pénzügyi bizottságok ülésein is oly lázasan érdeklődött volna a műveszeli kiadások lételei iránt, megtudhatta volna, hogy nem a fiatal óriások, hanem az öreg törpék kaparintották el Székely elől a Mátyás-templom és a Bazilika művészi kiképzését, hogy az apróbb falatokról ne is beszéljünk. Ezért vonult el duzzogva Székely és nem a fiatalok piaci lármája elől. Ellenkezőleg. Székely holtáig együtt érzett a modernekkel, s ha Tisza István jobban megnézte volna a kiállítást, láthatta volna Székely apróbb impresszionista vázlataiból, a tárlatnak ezekből a gyöngyeiből, hogy a mester igyekezett magába felszívni és feldolgozni a modem irányzatok minden áramlatait. Ez éppen Székely legnagyobb dicsősége és ez a fejlődésképesség a legfrappánsabb bizonyíték az ő nagysága mellett." Rózsa Miklós: Tisza második enciklikája. Aurora, 1911. 1. évf. 3. sz. 167-169. 133 Lengyel Géza: Székely Bertalan. Nyugat, 1911. február 16. 4. évf. 325-330. 1,1 Divald 1910.; Farkas 1910.; Farkas 1955 111 Pogány 1911. ""Gerő 1913., ismerteti: ki.: Rajzoktatás, 1914. 17. évf. 12-13. 11 Lásd erről a Székely Bertalan mennyezet-elmélete és mennyezettervei című tanulmányt a jelen kötetben. "

s Feuerbachnak A makartizmusról címmel magyarul is olvasható volt már ekkor vallomása, egy részlet az Ein Vermáchínisből (Wien, 1882.). In: Művészettörténeti olvasmányok. Összeállította: Éber László. Singer és Wolfner, Budapest, 1909. 307-314. Székely a könyvet a megjelenés évében, 1882 februárjában olvasta Gödöllőn, amikor Munkácsianájál írta. Feuerbach könyvétől is inspirálódva ezt írta ekkor jegyzetkönyvébe, Makartot is említve, akivel annak 1884-ben bekövetkezett haláláig egyébként igen jő barátságban volt: „Das technisch frisch, glücklich gerathen ist in der Ölmalerei von eminenter Wichtigkeit (Selbst ein Makart ruinirt [sie!] durch Übermalung, wie schön waren seine Schachspielende in der Sommer Gruppe, als ich es zum ersten Mal sah.) Hiezu gehört frisch machen und Glück dabei haben," („Székely Bertalan jegyzetkönyvei", 1882. MTAK Kézirattár, Ms5006/15. fol. 78v.) Ide kapcsolódik, amit Gerő Székely kapcsán a kép készülésének folyamatáról mondott: „a művészeti alkotásokon (mint a teremtés koronáin) sem szabad meglátszani annak, hogy a műalkotás mekkora gondot okozott", s egy ehhez hasonló mondatot Székely korai naplójából később Petrovics Elek idézett először. Gerő ismerte Székelynek a Feuerbachéhoz hasonló kritikáit is, amelyek ekkor még Lándomál leheltek: „voltak elfogultságai és gyűlöletei is. Mikor eluralkodott rajta a kritikátlan szenvedelmesség. [...] Nietzsche egész sor embert nevezett »lehetetlencinek«, »meine Unmöglichkeiten«. Székelynek is voltak ilyen lehetetlenjei, kiváló művészek, köztük Munkácsy [...] Az erős racionalista elvesztette lehetetlenjeivel szemben az önuralmát. [...] A forradalmárok és a konvencionálisak között állt - visszavonult, és el is szigetelték a »beszedesen hallgalöt«." In: i. m., 112-113. Lázár 1912., idézetek passim. 140 Székely halála után a hagyatékában lévő levelet közölte: Az újság, 1910. december 25. 8. évf. 306. sz. 20. Lásd még: 9. sz. jegyzet. 141 Vö. Boime, Albert: The Academy and French Painting in the Ninteenth Century. Yale University Press, New Haven and London, 1986. 142 Elek Artúr: Élet és művészet. Petrovics Elek könyve. Újság, 1937. március 10. 6., újraközölve in: E. A.: Művészei? és műbarátok. Válogatott művészeti írások. Szerkesztette: Tímár Árpád. MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Budapest, 1996. 224. 143 Petrovics 1923. 79. 144 Megjelent az Ébresztő júniusi számában. Lásd in: Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások ill. Cikkek, tanulmányok 191 7-1930. Szerk., a jegyzeteket és a névmutatói összeállította: Tímár Árpád. MTA MKI, Budapest, 1998. 31. Vö.: n. n.: Szépművészeti Múzeumunk új szerzeményei. Vasárnapi Újság, 1917. május 27. 64. évf. 21. sz. 339-340.: „...számos darabból álló Székely Bertalan-kollekció mely itt szerencsés kiválasztás folytán sokkal inkább hal, mint a hagyatéki kiállításon. A Székelyek nagy része Lándor Tivadar ajándéka." "' Fülep Lajos: Magyar művészet. Athenaeum, Budapest, 1923., újraközölve in: F. L.: Magyar Művészei. Corvina, Budapest, 1971. 17-131., a Székelyre vonatkozó részek: 83-88., idézetek passim. 146 In: Fülep Lajos emlékkönyv. Cikkek, tanulmányok Fülep Lajos életéről és munkásságáról. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket és a bibliográfiát összeállította: Tímár Árpád. Magvető Kiadó, Budapest, 1985. 26. 147 „Minden kompozíció célja az önkény kiküszöbölése és valamilyen szükségszerűség megállapítása. A szükségszerűség azt jelenti, hogy a képen vagy szobron minden csakis abban a formában lehetséges, amelyben van, egyik rész oly szorosan függ össze a másikkal és függ a másiktól, hogy legcsekélyebb megváltoztatása valamennyi többi résznek megváltoztatását kívánja. A kompozíció analogonja az organizmus, de törvényei mások és szigorúbbak, mint a természeti organizmusé: mert míg az utóbbiban csak az egymással összefüggő részek kapcsolata válik nyalván valóvá a szemlélet számára (a kézé a karral, a karé a vállal, stb.), s az egészből a célszerűség ideája sugárzik, addig a kompozícióban a legtávolabb eső részek egymáshoz való viszonya és puszta helyzete (például a láb helyzetétől függ a fejé és viszont stb.) döntő jelentőségű; a helyzet fogalma határozza meg a részek organikus hangsúlyozottságának fokát, nem pedig viszont, úgyhogy a helyzet megköveteli alkalomadtán a részek organikus-naturalisztikus igazságának feláldozását; az egészből pedig nem a célszerűség, hanem a természetben azonmód soha föl nem lelhető összefüggés logikája sugározik, melynek formai kifejezése az egyensúly és megállapodottság, véglegesség és lezártság. Valódi analogonja tehát a logikai vagy matematikai tétel, melyben valamilyen premisszákból csak valamilyen konklúzió következhetik". 148 Lásd Geller Katalin: Etika és miszticizmus. A gödöllőiek nézetei és azok forrásai. In: Geller Katalin - Keserű Katalin: A gödöllői művésztelep. Corvina, Budapest, 1987. 24. Iw Fülep 1905-ben „Lázár Béla új lapjának, a Modern Művészetnek" lett a „munkatársa", mint ez egy Dutka Ákosnak 1905-ben írt leveléből is kiderül (Fülep Lajos levelezése l. 1904-1919. Szerkesztette, a jegyzeteket és a mutatókat összeállította: F. Csanak Dóra. MTA MKCS, Budapest, 1990. 34.)