Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZŐKE Annamária: „... ostoba angyalkákkal játszik üres óráiban." A KUTATÓ ÉS ELMÉLKEDŐ SZÉKELY BERTALAN-KÉP A KRITIKÁBAN ÉS A MŰVÉSZETTÖRTÉNET-ÍRÁSBAN

• n. n.: Székely Bertalan (1835-1910). Alkotmány, 1910. augusztus 23. 199. sz. 8. 85 Székely egy 1900 körüli, oktatással kapcsolatos feljegyzéséből kiderül, hogy Palágyit nagyra tartotta: „A művészettörténet, [az] úgynevezett pedagógia és [a] magyar nyelv helyett egy olyan tanár kellene, mint Kármán [Mór] volt, vagy mint Palágyi Menyhért, egy philosophus és aesthetikus, egy művelt ember, kire azon fontos tiszt nehezednék, hogy a többi tanárok által nyújtott tudást az ethikai orientatio megadásával neveléssé változtathatná. Az én nyomorúságom az, hogy egy idealistikus tanítási törekvés bele esett egy materialtstikus-anarchistikus korba - egy nemzeti önérzet nélküli nemzetnél." MTAK Kézirattár, Ms 5008/14. fol. 2. 86 Petőfiről 1889-ben és 1909-ben, Madáchról 1880-ban jelent meg könyve, és 1885-ben Vajda Jánosról, Tolnai Lajosról, Schopenhauer széptanáról, a Hegel-iskola esztétikájáról tanulmányai a Koszorúban. s: Schopenhauer mellet, akit Székely is olvasott, Palágyi a fantázia működésével, logikával, a tér és az idő kérdéseivel, az emberi tudat kialakulásának törvényszerűségeivel és „a nemzeti gondolattal" is foglalkozott, s eltekintve most azon munkáitól, melyek Székely halála után jelentek meg, és a következő jegyzetben felsoroltaktól, ezek közé tartozik: Az ébrenlétről. In: Athenaeum, 1892. 4. sz. 497-511. Theorie der Phantasie. Ostenwieck/Hahn, 1908. A nemzeti gondolat philosophiája. In: Magyar Társadalomtudományi Szemle, I. évf. 1 . sz. 1908. január., 24-44. 88 1903-1905 körüli feljegyzései alapján valószínűleg mind olvasta a következő munkákat: Neue Theorie des Raumes und der Zeit. Die Grundbegriffe einer Metageometne

. Leipzig, 1901.; Kant und Bolzano. Halle, 1902. Der Streit der Psychologis ten und Formalisten in der modernen Logik. Leipzig, 1902. Die Logih auj dem Schweidewege

. Berlin, 1903. Az ismerettan alapvetése. Budapest, 1904. MTAK Kézirattár, Ms 5006/31. fol. 49.; Ms 5005/222. fol. 71V-72. 89 Palágyi Menyhért: A tér és az idő új elmélete. Athenaeum, 1901. 10. kötet, 4. sz. 533-549. (Nemet nyelvű kiadását lásd a 88. sz. jegyzetben.); Naturphilosophische Vorlesungen. Charlottenburg, 1907. ' Könyvének végén külön alfejezetben írt „A symbolismusról", amely központi fogalma egész értekezésének. Kantiánus gondolatmenetet követve a művészetet - „a szép világát" - elhatárolta a többi szellemi vagy lelki képességtől, az akarat és az értelem világától, bár minden emberi tevékenység e három egységén, a „lélek egységén" alapszik. „Szép mindaz, ami a kedélyt szabaddá teszi" - írta, és mivel a „kedély", az érzelmek, az emberi szervezettől függnek, a művészet nem más, mint az ember fiziológiai meghatározottsága alól való felszabadulás. Az alkotó esetében a kedély az ihlettet állapotban szabadul fel - egyben a való világ kötelmei alól is. Ezzel igazolta, hogy a művészet nem utánzó tevékenység, és Arisztotelésztől eltérően, eredete nem az utánzó-, hanem - mint Schiller írta - a játékösztönben van. A művészet csak utal a valóságra, és mint az egyik legfőbb jelképalkotó tevékenység, a bölcsészettel és a tudományokkal hozható kapcsolatba. "' Lásd az „Egy kis kitérő: Székely - Palágyi - Fülep" alfejezetei. "•' „Egészen tudatossá [...] ennek a gruppirozó művészetnek elméletét csak Székely Bertalan fejlesztette, még pedig legbensőbb jó barátjával Makart-tal folytatott megbeszélései közben. Ezekben a fesztelen művészi beszélgetésekben, de még sokkal inkább a saját művészi gyakorlatában Székely Bertalan egy nevezetes nagy lépéssel vitte előre a »gruppelmeletet«, melyet én magyar jelzéssel az »alakközösseg elvenek« neveznék el. Ennek az elvnek értelmében valamely dráma szereplőinek lelki egybefonódását íeslőileg egész lest- és tagtartásnak plastikai egybefonődásá

val kell symbolikusan ábrázolni. A közöttük meglévő lelki közösséget (és lelki ellentétet) formai közösséggel (és formai ellentéttel) kell érzékileg szemlélhetővé tenni." I. m., 104-105. "'' E kérdést korábban Lessing tárgyalta, akinek szemére veti, hogy elmélete a 18. század egyoldalú filológiai műveltségének egy igen tipikus maradványa: „Lessing ... alig sejti még, hogy a képzőművészelek elméletét nemcsak a kész alkotásokból, hanem magának az alkotó tevékenységnek vizsgálatából kell levezetni." " Palágyi bő teret engedett a különböző szerkezetek és módszerek leírásának, amelyeket Székely a valóság helyes ábrázolása érdekében alkalmazott, s nemcsak oktatási céllal, de saját munkái készítése során is használt. Erre a ma már igen érdekes leírásra később is többször hivatkoztak, de inkább elrettentő példaként szolgál Székely módszerei ellen. 95 Például Henszlmann Imréről írt szintén a Rajzoktatás lapjain (1914. 71-73., 99-104.), valamim A Kisfaludy Társaság Évlapjai. Új folyam, 54. Kötet, 1917-1918. 151-213. 96 Schauschek 1910.; Külön kiadásként: Budapest, 1911. (75 oldal) Az idézetek ez utóbbiból valók, passim. "

; Hogy visszavonulását „a mások hibája vagy a maga egyéni sajátossága okozta-e: azt eldönti majd a magyar művészet története." Lándor 1905. 98 Csupán eg)' kis idézetcsokor Székely személyiségéhez: „Nem értett a siker társadalmi organizációjához. [...] Megjelenése minden egyszerűsége mellett imponáló volt, de megnyerő csak hosszabb közlekedés után. Némelyeket fanyar, néha gúnyos modora és pesszimizmusa [...] kellemetlenül érintett, és megborzongatta a könnyebb vagy nyárspolgári felfogást." „A szó hatalmát nem bírta, úgyszólván konceptusban beszélt. Erősen gondolatra irányzott figyelme nem törődött a gondolat formájával, de azért tudott ékesen szóló is lenni s formai művészetét egy-egy megkapó kifejezés, érces fordulat, humoros észrevétel alakjában a nyelvben is alkalmazta." „Ő a vitát szinte vívógyakorlatnak vette, bár mint túlerős bajnokkal, vele is megtörtént, hogy kelleténél erósebb vágást mért ellenfelére, vagy a mellette állót is érte a vágás vagy annak szele: a kézfogás megtörtént, de a mester vágását nem feledték el és máskor éles kardokkal vágtak vissza, néha orvul is." „Csak az igazi tehetséget és a komoly törekvést ismerte el." „Felindulások között élt. Az alkotással, a kutatással járó izgalmak vagy kétkedő szellemének töprengései, ha komolyabbá, magába mélyedöbbé tettek is, de mégsem dúlták fel kedélye nyugalmát." 99 Az erre vonatkozó adatokat lásd lentebb. 100 Körösfői 1910. valamint Dénes Jenő: Körós/ó'i-Kriesch Aladár. A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karának Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének Dolgozatai 61. Igazgató: Gerevich Tibor. Budapest, 1939. II. fejezet: A Mintarajztanoda és Rajztanárképezde. Kriesch Székely Bertalan osztályában, etc. 16-26. '"' A legkorábbi dokumentum arra vonatkozólag, hogy Székely Szadán tartózkodott, [1865.] augusztus 14-én ktdt levele Eötvös Józsefhez, amelyet a Politikai Hetilapra történő hivatkozás alapján lehet datálni. Eötvös lapjának első száma 1865. július 3-án jelent meg. A levél tartalma: „Tisztelt főúribarátom Uram és szerkesztő! A túloldalon megyén a kívánt nyugta sajnálatom kifejezéséül, hog)' annyi bajba kerül. Ezennel téged újból meghívlak eg}' szippantás szadai levegőre, de kívánatos, hogy 2 nappal előre tudasd jöveteled, hogy Gödöllőre elődbe mehessek - (a vonat pontos meghatározása kéretik) Gusztit és Rauschek Hoffmant is megkértem, de még egyik sem mutatkozott. Lapod csak most, e totális elszigetelés mellett méltányoltatik csak - minek bebizonyítására csak annyit, hogy mindnyájunk kezdettől végig elolvassuk. Élj boldogul és említsd meg Keleti és Hoffmannak is a kijövetelt. Híved Székely Szada 14ik Augusztus." MTAK Kézirattár, Ms 4756/110-111. 102 Székely Bertalan tanítványai közölt. írta egy tanítványa. Vasárnapi Újság, 1910. szeptember 4. 57. évf. 36. sz. 748-749. Horváth Janka: Székely Bertalan fiatalságából. Vasárnapi Újság, 1910. szeptember 11. 57. évf. 37. sz. 770-772. 103 -0-: Székely Bertalan és a magyar állam. Művészei, 1911. 10. évf. 229230. -11-: Székely Bertalan tragikuma. Egyetértés, 1911. február 5. 46. évf. 31. sz. 14-15. t^Színhaz es művészet rovat) ' " Székely Bertalan elete. Rajzoktatás. A Magyar Rajztanárok és Rajztanítók Országos Egyesületének Értesítője. Szerk.: Kende István. Budapest, 1910. (Székely Bertalan emlékének, emlékszám) 13. évf. 7. sz. (szeptember 15.) 203-207. '"• Palágyi 1910. 90. '"" Tardos-Krenner Viktor: Székely Bertalan történelmisége. In: Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola és a vele ügykezelés tekintetében egybekapcsolt festészeti és szobrászati mesteriskolák és a női festőiskola Évkönyve az 1910-1911 tanévről. Szerkesztette: Várdai Szilárd igazgató-tanár. Budapest, 1911. 1-28. '' Csupán a 18. századig „visszamenve": La Font de Saint Yenné 1747ben azt írta, hogy „csak a történeti festő a lélek festője, a többiek csupán a szem számára festenek." Lásd: Lionello Venturi: History of Art Criticism. Dutton, New York, 1964. 142. 108 Meg kell még említeni a Székelyért lelkesedő fűzlaművészetfilozófust, Kőszegi László esztétát. (Kőszegi 1911., különlenyomatként, Budapest, 1911 ) Hasonlóan Tardos-Krennerhez, elméleti fejtegetésekbe kezdett Székely kapcsán, ugyancsak Palágyi vonalán haladva, de szintén nem említve ihlető forrását. A Székely-kiállítást „szent helynek" nevezte, ahová mielőtt belépnénk „vegyük elő lelkünk jobbik részét" és „tekintsük át lelki és fizikai látási erőnket". Ez után hosszasan taglalta a külső- és belső szemlélet természetét, és megállapította: „nagyszerű alkalmak Székely képei arra, hogy kettős látásunkban egy földi forma- és szín-édent élvezzünk együtt a jelentések égi világával." Itt jegyezném meg, hogy Székely születésének századik évfordulóján Kőszegi „Székely Bertalan világnagyságáről" írt. Lásd: Kőszegi 1935. 70-105. 109 Lándor Tivadar: Székely Bertalan hagyatéka. A Ház, 1911. 15. évf. 1-2. sz. 38-40. "' Lándor 1911. A harmadik: Landor Tivadar: Székely Bertalan. Művészei, 1911. 10. évf. 62-69. "' Nagy 1911 Élet "•' Körösfői 1911 '"„Egy-egy magyarázata gyakran műtörténeti vagy technikai essayszámba mehetett volna, dacára darabos, szaggatott, nehézkes beszédmodorának, mely érdekes ellentétben állott a mély tartalommal." „Szavainak szellemes skepticismusa", etc. Körösfői egyébként az iskolán kívül is bejáratos volt a Székely-családhoz, Székely fiaival, Árpáddal és Ákossal (Ágostonnal) jő barátságban volt. Lásd: Dénes Jenő, i. m. 17. "'' Lásd Székely Bertalan Az alapelvek kereséséről általában, a mennyezetről című írását e kötetben. 11 Körösfői-Kriesch Aladár: Székely Bertalanról Népmivelés, 1911. január 15. 6. évf. (12. kötet, 1-6. füzet.) 315-320.