Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZŐKE Annamária: „... ostoba angyalkákkal játszik üres óráiban." A KUTATÓ ÉS ELMÉLKEDŐ SZÉKELY BERTALAN-KÉP A KRITIKÁBAN ÉS A MŰVÉSZETTÖRTÉNET-ÍRÁSBAN

Japanerin nur soweit japanesisch sein lassen, als sich dies mit den zivilisirten (sie!) Begriffen vom ästhetisch Schönen verträgt. Seine plattgedrückte Nase, seine vordringlichen Backenknochen und dergleichen Attribute japanesischer Schönheit verstimmen hier das Auge, und dennoch liegt eine ostasiatische Spur in dieser ganzen Frauenerscheinung, zu lebhafterem Bewußtsein gebracht durch lokale Treue, welche das ganze reiche Beiwerk des Gemäldes auszeichnet. Dieser runde Stehspiegel mit seiner schwarzen, in mattem Gold gemusterten Lackarbeit, diese Kistehén und Kästchen mit den zahlreichen Gegenstäden der Toilette, diese prächtigen Stoffe mit ihren fremdartigen Desseins, das Geflecht der Strohmatte und zahllose andere Details zeugen von dem gewissenhaftesten Studium japanischer Originalien, wie sie dem Künstler in den von Xantus gesammelten, sowie den vom Expediüonsmitgliede Baron Ivor Kaas mitgebrachten Gegenständen so reichlich zu Gebote gestanden sind. In der That trägt da selbst das kleinste Ornament den unverkennbaren Stempel des Authentischen, und wenn dies ohne Zweifel selbst für das sogenannte „große Publikum" ein mächtiges Anziehungsmittel bilden muß, so wird andererseits der verständnißvollere Beschauer mit Freude die künstlerischen Vorzüge des Bildes, und die rein malerischen in erster Linie, genießen. Gebildeler Geist, feiner Geschmack und starkes künstlerisches Können zeichnen dieses neue Werk Székely's aus, das gewiß nicht ermangeln wird, die Aufmerksamkeit des Auslandes, welche dieser ungarische Künstler schon durch seine auf der heurigen Wiener Ausstellung gesehenen Bilder erregt hat, in noch höherem Grade seinen Leistungen zuzuwenden Ob einem einheimlichen Magnaten oder Geldmanne die gute Idee kommen werde, mit diesem Bilde, welches, wie nicht bald ein anderes, hiezu geeignet ist, seinen eleganten Salon künstlerisch zu schmücken, ist freilich eine andere Frage, - vielleicht wandert auch dieses Werk dorthin, wo sich schon so viele gute Arbeiten Székely's befinden, - ins Ausland." " Többek között a lentebb idézett Vacano-féle írásból is tudjuk, hogy a bécsi Künstlerhausban, feltehetőleg, 1871 áprilisában és májusában Az apáca, az Árva, és a Nő élete sorozat volt kiállítva, valamint szerepelt itt eg)' Léda is, amelyet azonban már április végén a pesti társulati kiállításon mutattak be. Erről több újság is beszámolt, így a Vasárnapi Újság 1871. április 30-án: „Székely Bertalan Bécsben is nagy feltűnést okozott festményét: »Lédát a hattyuval« állítá ki." (225.) Valószínűleg emiatt nem említit Vacano ezt a művet az írásában. 36 Székely Benalan. Vasárnapi Újság, 1866. július 1. 13. évf. 26. sz. 309-310. Itt már említik „olthatatlan tanulási szomját", „kifejlett ónálló gondolkodásmódját", valamint, hogy „az akadémiai tanmódszer időt fecsérlö lassúságától eltérőleg, a régi nagy mesterek kézi rajzait másolgatá nagy kitartással" Bécsben. „E mellett szorgalmasan látogatta az akadémia gazdag könyvtárát, honnan szakmája elméleti tanait merítette, s alapját vetette meg azon általános miveliségnek, mely nála fényes tehetséggel párosulva, az eddig kivívott és még ezentúl kivívandó siker lényeges kútforrásának tekintendő." " Vacano, Emile M.: Malerporträts. 3. Székely B. Die Pages-Presse (Abendblatt), 2. Mai 1871. 3. Jhg. Nr. 120. 1-2. (Feuilleton) A cikk magyar visszhangja: Vasárnapi Újság (Melléklet, Tárház, Irodalom és művészet), 1871. május 7. 18. évf. 19. sz. 241., Magyar Polgár, 1871. május 9. 5. évf. 103. sz. 109. (Hírharang rovat) Kelet (Kolozsvár), 1871. május 9. 1. évf. 106. sz. 427. (napi hírek rovat) Hazánk s a Külföld, 1871. május 11.7. évf. 19. sz. 172. 18 Lásd L. M.: Az apácza (Székely Bertalan festménye). Vasárnapi Újság, 1872. február 4. 19. évf. 5. sz. 52-53. 19 Képzőművészel. Új magyar festmények és szobrok. Figyelő, 1872. február 4. 2. évf. 5. sz. 56. Lásd még: György 1872. - Székely egy „khinat nőt s egy árva leányt festett. Az első valóban merész kísérlet volt s alig sikerült. Az aláíráson s egy pár külső jegyen kívül alig árulja el valami, hogy ez khinai nő, sőt inkább hajlandók vagyunk hinni, hogy az a nő, ki itt egy szűk s nem elég hűséggel rajzolt kertben végzi toilettejét, a mi társas körünkből való. Székely sok gondot fordított a részletekre, de a tájkép s az egész jellemzés nem sikerült." 40 Keleti Gusztáv: Képzőművészeti Szemle, II. rész. A kormány történeti festmény-pályázata. Budapesti Szemle, 2. kötet. 3. sz. 1873., újraközölve in: Keleti 1910. 110. 41 Hollós 1876. 4., Székelyről: 38-40. 42 Székely maga is megjegyezte egy 1896 körüli feljegyzésében, melyben csalódásait sorolta fel a Mmtarajziskolával kapcsolatban, hogy „kizártak Szana Tamás Magyar művészek czímű könyvéből." („Csalódtam". Tanari tapasztalatairól.) MTAK Kézirattár, Ms 5008/33. fol. Ív. Szana Tamás: Magyar művészek. Hornyánszky Viktor, Budapest, 1887-89. Székely korosztályából csak Lötz, Wagner, Zichy, Liezen-Mayer művészetét tárgyalta a majd 40 művész között. ''''' A Képzőművészeti Társulat 1891-es téli tárlata kapcsán Pasteiner Gyula is azt írta, hogy a történeti festészet ideje lejárt, egyetlen megmaradt képviselője Lötz Károly (Budapesti Szemle, 1891. 130), idézi Aradi Nóra: A magyar történeti festészet az 1880-as évektől az 1919-es Tanácsköztársaságig. Művészeííőríéneíi tanulmányok A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1954-55. Szerk.: Dávid Katalin. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1957. 278-334. Pasteiner 1889-től tanított a Főiskolán művészettörténetet, tehát Székellyel legalábbis kollegiális kapcsolatban állott. (A Főiskola ötven éve. Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Evkönyve 1921-22., 1922-23., J 92.3-24, 1924-25. tanévekről. Budapest, 1926. 10. 44 Szana 1890. 92-94. 4

' Gerecze Péter: A pécsi székesegyház, különös tekintettel falfestményeire. Mütörténeti tanulmánv. Hornyánszky Viktor könyvárus bizománya, Pécs, 1893. 250. 46 Kacziány 1894. 818. 47 Kacziány Ödön: Makart korszaka Bécsben. Művészet, 1912. 11. évf. 55-59. 48 Lásd Balló Ede visszaemlékezését. In: Lázár Béla: A Munkácsy-kérdés. Budapest, 1936. 25-26. 40 Hock 1900, valamint Hock 1900 Pesti Hírlap. Székely itt számos fontos életrajzi és a munkáit érintő információt közölt, amelyeket később is idéztek, mint pl. Malonyay Dezső: Székely Bertalan 1835-1910. Magyar Hírlap, 1910. augusztus 23. 1. Mindenesele a Székely szájába adott következő nyilatkozat félreértés eredménye lehetett: „megfestettem a királyi palota előszobáját és a földszinti belépésnél az amoretteket." Székely eredetileg az Operaházról beszélhetett. Brestyánszky 1946. 64. A képeladás dokumentumai: 1875. április 23. előtt: Székely levele Trefort Ágostonhoz, amelyben felajánlja a Thökölyt 3000 Ft-ért. (In: Székely 1962. 151-152.) 1875. április 23.: a Vallás- és . Közoktatási miniszter levele, hogy a Thökölyt 3000 ft-ért megveszik. 1875. április 27.: Székely levele a Vallás- és Közoktatási miniszterhez, hogy a Thökölyt eladja a minisztérium általjavasolt feltételek mellett. (Mindkettő Sprenger Maria: Eredeti művészlevelek a hivatalos íratok között. Művészeííőríéneíi Értesítő, 1958/4. 294.) Továbbá Fővárosi Lapok, 1875. május 27. 12. évf. 119. sz. 540.: „Székely Bertalan egyik jeles történeti művét: „Thököly Imre búcsúját atyjától" a közoktatási miniszter megvette a múzeum számára." 11 Schauschek 1911. 48. ' MTAK Kézirattár, Ms 5008/55. fol. 5. " „Hogyan csinálják ezt a léhűtő miveletet a művészet klinikáján? Ilyenformán: ráolvassák az ízlésesen összeállított festészeti illemtant: nem illik másként komponálni, csak háromszögben vagy körkörösen, nem illik eszméket, utógondolatokat nem vinni a képbe, nem illik a természet véletleneivel foglalkozni, hanem illik bizonyos megállapított elmeletek szerint összeállítani a színt, a formákat, a vonalakat. Nem illik színnel festeni, csak festékkel Nem illik valamit megrajzolni, hanem csak rajzolni." Lyka Károly: Székely Bertalan. A Budapesti Napló eredeti tárcája. Budapesti Napló, 1900. március 13. 5. évf. 71. sz. 1. 4 Dr. Henszlmann Imre: Párhuzam a' ö és újkor művészeit nézetek és nevelések közt, különös tekinlettel a művészeti fejlődésre Magyarországban. Landerer es Heckenast, Pest, 1841. 11 Székely bejegyzése éppen ezen kritikák megjelenésének idején: „Az itteni lét bír valami insultáló és degradáló charakterrel - insultáló, amenynyiben a silány tapasztalható succedálni, és a jobb ellapostatik, és degradáló amennyiben még a dicsőség is oly értéktelen elmék által, oly nem őszintén nyújtatik, annyira nem maradandó, hogy egyenértékű egy fiaskóval. Nincs többé érték - plastikai, szellemi, vagyon - mindig a banquerot szélén van. P. o. a borbélylegény Lotzhoz: „nem is képzeli, hogy mennyi bajomba került ezen magas kitüntetést kegyednek megszerezni - de el is várom, hogy megfogja beesülni magái" - vagy a vajdahunyadi tervek, 4 holnapig dolgoztam rajtuk - honorár nulla - végül azon jelzés, hogy magam visszaloptam volna őket. Azon intelligens állítás, hogy saját arczképem a legjobb művem [...] 1900. 17. Martins". In: Székely Bertalan jegyzetkönyvei. MTAK Kézirattár, Ms 5006/28. fol. 38-37v. (Kiemeies - Sz.A.) "' Lyka 1900. 57 Egyelőre csupán egyetlen dokumentumol találtam, amelyben utalás történik arra, hogy Székely valami módon érintve volt a múlt század végén a Pulszky Károly által lebonyolított vásárlások ügyében is. 1895. szeptember 4-i, 355. sz. alatt felterjesztett kérelmére válaszolva a VKM 1895. szeptember 16-i levelében engedélyezte Székely Bertalan olaszországi útját, 6 hel szabadságot kapott. „Minthogy a nevezett tanár szakavatott közreműködésére a Szépművészeti Múzeum érdekében kiküldött bizottságban jövőre is számítok, köszönettel venném, ha az eddigi vásárlások anyagi szempontjából is összehasonlító tájékoztatást szerezne tanulmányozása közben. Zsilinszky s. k. államtitkár a miniszter helyett." MTA MKI, Adattár, MTA MKCS-C-I-1/193. 58 Viharos 1900. Lyka 1902. '"' Lásd: Lyka Karoly: Vándorlásaim a művésze/ korul. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1970. 266-267. 61 Nem állt egyedül az állat-hasonlattal. Leggyakrabban azonban Székelyt az oroszlánhoz hasonlították. Igen gyakran előforduló kritikai jelző a korszakban. Vö. Basics 1982. 67. 9. sz. jegyzet. Véleménye szerint Pulszky Ferenc 1882-es, Zichy Mihályhoz írt levelében tűnik fel először: „fájlaltam mindig kompozícióid