Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)
SZŐKE Annamária: SZÉKELY BERTALAN MENNYEZET-ELMÉLETE ÉS MENNYEZETTERVEI
SZŐKE ANNAMÁRIA Székely Bertalan mennyezet-elmélete és mennyezettervei Székely mennyezet-, vagy ahogy akkor nevezték, plafonterveit 1911-ben láthatta először a nagyközönség a Műcsarnokban megrendezett hagyatéki kiállításon egyéb grafikai művei és rajzai között a XIV. teremben. A katalógus fel is tüntet körülbelül tíz darabot, 1 amelyek magántulajdonban voltak, valószínűleg Lándor Tivadar tulajdonában, aki 1915-ben ajándékozott nagyobb mennyiséget e sorozatból a Szépművészeti Múzeumnak. A későbbi - többek között 1944-ben Lándor Tivadarnétól vett - szerzeményezésekkel együtt, ma a Magyar Nemzeti Galéria több konvolutumban és önálló grafikai lapokként összesen 308 darabot őriz ezekből a tervekből, 2 feltehetőleg számos darab található hazai és külföldi magángyűjteményekben is. 3 A Grafikai Osztályon, általam nem ismert okból, a Halászbástyához készült mennyezetvázlatokként tartják nyilván a tervek nagy részét, pedig egyetlen lapon sem található erre utaló felirat, 4 és az 1955-ös Székely Bertalan kiállítás katalógusában Dobai János is csak egyszerűen mennyezetterveknek nevezte ezeket a műveket, amelyek akkor még a Szépművészeti Múzeumban voltak. 5 Az ugyancsak az MNG Grafikai Osztályán található ún. XII. vázlatkönyv 6 Székelynek a mennyezet-elmélethez írt feljegyzéseit tartalmazza, amelyek szintén Lándor Tivadartól származnak, és amelyeket valószínűleg maga Lándor állított össze egységes anyaggá és látott el a kék színű „Piafond" felirattal. Hasonló összeállítások találhatók a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában is, ahová Lándor Tivadarné eladásai révén került a Székely-hagyaték nagy része az 1950-es évek második felében. 7 Az önálló grafikákként kezelt mennyezettervek és a röviden mennyezetelméletnek nevezett feljegyzések szerves egységet alkotnak, és Székely egyik, a lómozgás-elmélethez 8 hasonlítható nagy kutatásának dokumentumai és eredményei. A probléma - a feljegyzések és egyes grafikák dátumai alapján - 1899. augusztusától novemberéig, majd 1900. októberében és novemberében foglalkoztatta. Semmiféle utalást nem találtam arra, hogy ezek bármiféle konkrét megbízáshoz kapcsolódtak volna. Ebben az időszakban Székely még bizonyos kiegészítéseket végzett a Mátyás-templomban, valószínűleg folyamatosan csiszolgatta a vajdahunyadi várhoz tervezett freskóciklusát, amelynek vázlataival 1902-ben készült el, a hetvenes évek óta melegen tartott témáival, a Japán nővel és a Lédával foglalkozott, valamint a Forrás és a Fürdő nő című képeit festette, érdeklődött az ornamentika iránt, filozófiai, pszichológiai könyveket olvasott, megírt néhány nagyobb tanulmányt a rajzoktatásról, tanított a Mintarajziskolában és időnként erősen szidta a „fennálló művészeti viszonyokat", főleg Munkácsyt és Benczúrt. A mennyezettervek és az elmélet is ebben a szellemi légkörben fogantak: egyrészt a hátterükben állt a festészet részeinek, és főleg a kompozíció 9 alapelveinek egy, majd ötven éve tartó szakadatlan újra és újragondolása, másrészt Székely úgy érezte, most már itt az ideje, hogy valami teljesen eredetit találjon ki a kortárs művészetben általa tapasztalt pangás ellensúlyozásaként és saját problémájának megoldásaként is. A problémát a forma és a téma viszonyának a kérdése jelentette, és saját művészeti törekvései mellett az oktatási gyakorlat oldaláról is kapott ösztönzést ahhoz, hogy ezzel kiemelten foglalkozzék. Az alapelvek kereséséről általában, a mennyezetről című írása, vagyis a menynyezet-elmélet bevezetőjében megfogalmazott gondolat, hogy „mivel nincs már tradíció, ezért először az alapelveket kell megkeresnünk, melyek segítségével biztosan és lendületesen alkothatunk", a mennyezetprogram" kidolgozásának és végigvitelének egyedüli okaként fogadható el. Természetesen nem lehet véletlen, hogy egy ilyen általános kutatás mennyzetképek formájában valósult meg, azonban erre vonatkozólag is következtetésekre vagyunk csak utalva. Székely az 1880-as évektől kezdve foglalkozott intenzívebben freskófestészettel, és e téren sikerült némileg hasznosítania olyan formai, kompozicionális újításait, amelyek a lómozgás analíziséből következtek. A korábbi történeti képein kidolgozott hierarchikus kompozícióival szemben új rendezőelv jelent meg falképtervein, elsősorban vagy majdnem kizárólag azokon, amelyek kivitelezésére nem került sor. Az első ilyen jellegű terve a Zene vagy másként a Dionüszoszi menet című, nagyméretű képhez készült a régi Zeneakadémia épületébe, 10 amellyel - valószínűleg csupán szóban - Hegedűs C. Lajos miniszteri tanácsos bízta meg 11 , s két vázlatot 12 is készített hozzá 1881-ben. Az egy irányba vonuló női alakok ritmikus, hullámzó mozgása nem csupán a lómozgás-sémákkal hozható formai kapcsolatba, hanem konkrét utalásokat is találunk arra, hogy Székely valóban hullámmozgások képzetét akarta felkelteni egyes kompozícióival, miként ezt az Egri nők című képe kapcsán leírta n : „A grup-
