Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ

lis rajz és festés elvei című munkájában, amikor meghatározza a természet utáni fejminta rajzolásának két fontos elemét: „...az élő minta jelleme (karaktere) és a rajzoló egyéni felfogása. Karakternek, jellemnek nevezzük általában azon jellegek és tulajdonságok összegét, amely által valamely egyén a fajbeli más egyedektől magát megkülönbözteti (...) Jellemezni, karakterizálni tehát annyit jelent, mint kiemelni, különválasztani az egyénileg eltérőt az általánostól... A felfogás azon szellemi működés, amely a megfigyelés alá vont tárgyaknál a lényegest a lényegtelentől, a fődolgot a mellékestől, a gyakran előforduló jelenséget a ritkától megkülönböztetni, különválasztani és a megfigyelt tulajdonoktól a szabályt elvonni képes."

8

" A lényeglátás, a racionalitás fontos elem Székely művészetében, de mint magas szintű gondolkodó azt is tudatosította önmagában, hogy a spontán, ösztönös látásmódnak, az intuíciónak milyen nagy szerepe van a jó mű létrejöttében. Ifjúkori napló feljegyzéseiben így ír erről: „Egy meglehetősen jó fejet íestettem - miközben a munkában a lehető legkevésbé hagytam érvényesülni az értelmi elemet - és az ösztönöm szerint értésem után mentem".

86 Az intuíció, az ösztönösség igen közeli kapcsolatban áll az alkotás költőiségének problémájával, amelynek védelme érdekében Székely szenvedélyes hangú cikket írt a Koszorú 1863. május 31-i számába Festészet és fényképelés címmel: „... s meg lesz a kép, fénykép, lehet fény is (oh! oh) kép is, de bizonyára nem mű, minőt csak költői ihletettségből áthatott művészi szellem alkothat."

8

' A fényképezés egyre erőteljesebb elterjedése miatt őszinte aggodalommal ír minde23. Pfeffer Ignácné arcképe, 1860-as évek. / Bildnis der Frau Ignác Pfeffer, 1860er Jahre. 24. Anselm Feuerbach: Julius Allgeyer portréja, 1858. / Biidnis des Julius Allgeyer, 1858. nekelőtt a portréfestészet jövőjéről, és részletesen elemzi, hogy milyennek kell lennie a jó arcképnek és a jó művésznek, többször megismételve, hogy a gép nem képes pótolni az alkotó művész látásmódját.

88 A tárgyilagos, racionális szemléletmód, ugyanakkor az érzelmek beágyazása a magas szintű szellemi gondolkodásba tette Székely Bertalant a korszak egyik legnagyobb arcképfestőjévé. A század második felében, éppen Székely és kortársai - Györgyi Giergl Alajos, Lötz Károly, Benczúr Gyula - tevékenységében a magyar arcképfestészet eléri a magasabb művészi színvonalat, s a képeken fellelhető szellemi-érzelmi többlettől válik az európai művészet egyenrangú tagjává. Véget ér a portrénak a nemzeti művészet kialakításában játszott „hőskora" és a külsőségek, illetve az általuk kifejezett tartalom - társadalmi rang, hivatás, pozíció - csak a magán- és hivatali megrendeléseknél lesz igazán fontos.

80 Ugyanakkor viszont egyre nagyobb hangsúlyt kap az arcon át tükröződő jellem, a sajátos, csak az ábrázoltra jellemző személyiség, karakter megjelenítése. Mindennek minél meggyőzőbb kifejezéséhez a portréfestészet a klasszikus előképek széles skáláját használja fel. A reprezentatív arckép esetében - éppúgy, mint a század első felének biedermeier, klasszicizáló romantikus gyakorlatában - főként a reneszánsz-barok k előképek - Tiziano, Van Dyck portréfestészetének kompozíciós eszközeit alkalmaz-