Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

Kiállítva: 1900 Pánzs 104.; 1911 Székely XII. terem 20., 23., 26. számok alatt (azonosíthatatlan); 1925 Műcsarnok I. terem 13., 24.; 1935 Székely 24.; 1955 Székely IV. terem 13. R.: 2. tábla Irodalom: Nagy 1911. 9. R: 25.; D. A.: A műcsarnok akt kiállítása. Magyarság, 1925. december 6. 21.; Gerő 1925. 373.; Petrovics 1936. 26.; Haulisch 1960. 179-180.; Székely 1962. 40.; Haulisch 1964. 31.; Bakó 1982. R.: kat.: 46. A festmény Székely önéletírása szerint 1900-ban készült. Első vázlata azonban 1894-ből való.

1 Ezt még kompozíciós ötletek és vázlatok sokasága követte, eleinte csak rajzban, majd olajváltozatban is.

2 A kép végleges változatát elkészülésének évében bemutatta a párizsi világkiállításon is. A mű stílusa, színharmóniája és felfogása a romantika hatását jelzi. A sziklaforrás sötétjéből a fényre lépő leányalak mozdulatában félénkség bujkál, az erotika legcsekélyebb felvillanása nélkül. A sötétbe forduló barnás-sárgás színharmónia szinte világítóan emeli ki a test ritmikáját, szépségét. A fejet és a test felső részét könnyű fátyolként borító árnyék sejtelmessé, némileg misztikussá teszi a kép hangulati összhatását. Haulisch Lenke szerint a kép „...részlet-szépségeivel, furcsa mesehangulatával, finom technikájával feledtetni tudja a természettől való bizonyos eltávolodásnak hátrányait.. ."

3 Éppen ezen konzervatívabb természetfelfogás következtében válik a festmény alkalmassá szimbolikus tartalmak - pl. ártatlanság, tisztaság - hordozására, s ezen sajátos, az aktfestészetben egyáltalán nem mindennapi mondanivalója miatt a magyar aktfestészet egyik figyelemreméltó darabjává. B. Zs. 1 Erste Idé [sic!] der Quelle. MNG ltsz.: 1915-1363 2 Haulisch Lenke 12 rajztanulmányt és három olaj tanulmányt sorol fel. Haulisch 1960. 181. 1 Haulisch 1960. 179.