Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ

ehhez még az árnyaltabb - Főként arckifejezésekben megnyilvánuló - lélektani ábrázolás igénye is társul, s így összességében a drámai erő némileg visszafogottabb lesz. A néző azonban a szereplők figyelmes szemlélésével érezheti a legfőbb szándék megvalósulását: Zrínyi és katonái itt is elsősorban morális okok miatt választják a halált. Harcuk a túlerővel szemben értelmetlen, de a haláluk megnemesíti őket és egyben példát adhat az utókor számára is (kat. sz.: 127-131.). Székely éreklődése az erkölcsi mondandó hatékonyabb kifejezése iránt vezethetett az V. László és Czillei című kép megfestéséhez. A téma feldolgozása - a kutatások eddigi állása szerint - előzmény nélküli. A történeti korszak - a Hunyadi Mátyás megválasztását megelőző évtized - ábrázolásai közül Hunyadi László tragikus halálát, kivégeztetését örökítették meg leggyakrabban. Ezek közül Madarász Viktor Hunyadi siratása vagy Benczúr Gyula Hunyadi László búcsúja című képei a legismertebbek. Székely választása tehát egészen egyedi, mind a korszak, mind saját témái között. A kép témája ugyan nem, de annak kora mégiscsak kötődik a törökellenes harcokhoz, hiszen az ifjú V. László uralkodása alatt szaporodtak meg a török támadásai az ország déli részén. Ellenük küzdött nagy sikerrel Hunyadi János és fia, Hunyadi László is, akit végül népszerűsége miatt végeztetett ki Czillei az ifjú V. Lászlóval. Székely képe éppen Hunyadi László halálos ítéletének aláírását ábrázolja. A témaválasztás a nézőt gondolkodásra készeti: az ország sorsa, egy a befolyását hatalmi belviszály szítására felhasználó főúr kezében van, miközben a törökök már az ország határáig nyomultak. Ez a felelőtlen és gonosz főúri magatartás vezetett aztán néhány évtizeddel később a mohácsi tragédiához. Az ország jövője - Székely felfogásában a morális helytállás kérdése: ha az erkölcs nem győzedelmeskedik, elvész az ország. Ezt a mondanivalót a lélektani ábrázolás hivatott kifejezni. Székely a király és nevelője karaktere közötti különbséget jellemábrázolással érzékelteti. A kompozíció másik fő rendezőelve 17. Székely Bertalan: Tanulmány az V. László és Czillei című képhez. A bolond alakja. I Studie zu dem Bild Ladislaus V. und Czillei. Die Gestalt des Hofnarren. 18. Jan Matejko: Sztancsik, 1862. / Stanczyk, 1862. a jelenet atmoszférájának érzékeltetése. Ezt szolgálják a festői módon megjelenített csendéleti részek, a drapériák, melyek összekötő szerepet töltenek be a bravúrosan felépített kompozícióban. Az V. Lászlóhoz készített nagyszámú vázlat valamelyest betekintést nyújt a festői alkotófolyamat alakulásába. Az első rajz 1861-ből való, a rajzvázlatok rendelkezésünkre álló része azonban inkább csak részlettanulmány.'

16 A vázlatok másik csoportja az egész kompozícióra kiterjedő színvázlat (kat. sz.'- 77.) vagy a főbb figurákhoz, illetve csendéleti részekhez készült olajtanulmány. Ez utóbbi csoportban találjuk az V. László és Czillei alakját felvázoló tanulmányt, amelyen Székely eltér a végleges művön látható beállítástól, s főként még nem tükrözi a szereplők jellemének finom árnyalatait (16. kép). Egy másik vázlat a látszólag mellékszereplőként feltüntetett bolond alakjához készült (17. kép). A bolond fontos szerepet tölt be a kép morális értelmezésében, mivel alakjához a közgondolkásában évszázadok óta az igazmondó, tisztánlátó szerep kapcsolódik. Szemléletesen fejezi ki ezt J. Matejko Sztancsik bolondot ábrázoló képe, amelyen a bolond elgondolkodva ül, az asztalon fekvő rossz hírt hozó levél mellett, amely szerint Szmolenszk városa árulás miatt elesett, s eközben Bona királyné és társasága gondtalanul mulat"

7 (18. kép). A bolond alakja Székely képén is a szereplők felelősségteljes gondolkodásának hiányára, s egyben a tisztánlátó jelenlétére utal, rámutatva a jelenetben rejlő morális összefüggésekre. A kép szimbolikus jelentése a kiegyezést követő Magyarországon nem igényelt különösebb magyarázatot, V. László a Habsburg-dinasztia tagja volt, Czillei alakja pedig eléggé egyértelműen utalt a befolyásos magyar uralkodókörökre. A festmény vöröses alaptónusa s rendkívül gazdag színvilága kapcsán felmerült a francia romantika, pontosabban Eugène Delacroix hatása, ami azonban csak feltételezés.

68 A kompozíció kialakításában viszont a francia akadémikus festészet - mindenekelőtt Th. Couture Hanyatló Róma című képének a csoportfűzésben, valamint egyegy figura, pl. a táncosnő elhelyezésében - befolyását látja a szakirodalom."

9 A meglévő vázlatok nem adnak betekintést a végleges kompozíció kialakulásának fo-