Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

150. Péteri gyerekek (Pfeffer Ignác unokái), 1881 Die Péteri-Kinder (Die Enkel des Ignác Pfeffer), 1881 Olaj, vászon; 124x168 cm J.n. Magántulajdon Proveniencia: Pfeffer Ignác tulajdona 1881-ben, majd 1911-ben Péteri Ferencé. Ezután Péteri Lászlóménál, 1980-tól Varga Istvánnál, majd a jelenlegi tulajdonosnál. Kiállítva: 1881 Műcsarnok XXIII. terem 257.; 1911 Székely XI. terem 18. Irodalom: MNG Bírálat: 344/1980 A kép Székely portréművészetének rit­ka gyöngyszemei közé tartozik. Műfa­ját tekintve csoportportré, ami életmű­vén belül egyedülálló, de különleges helyet foglal el a karakterábrázolás fi­nomságait illetően is. A festmény táji környezetben örökíti meg az ábrázol­takat. Táj felfogása - tekintettel a kép 188l-es dátumára, Székely tudását és az ekkoriban kibontakozó realista plein air táj felfogásához képest - kon­zervatívnak hat. Nyilvánvalónak tű­nik, hogy a művész a megrendelő kí­vánságát tartotta szem előtt, aki való­színűleg az a Pfeffer Ignác volt, akinek feleségét Székely kitűnő, biedermeier arcképben örökítette meg az 1860-as évek közepén. 1 A megrendelő ízlése így valószínűleg közelebb állt a bieder­meier, klasszicizáló romantika szelle­méhez, s Székely művészi talentumát dicséri, hogy az adott lehetőségeken belül festői tudásának legjavát adta. A kép különleges erénye a jellemábrá­zolás mélységét elősegítő, rendkívül finom és kulturált színharmónia, vala­mint a fény érzékeltetésének finom színárnyalatokkal, reflexekkel való jel­zése. A festmény 1881-ben szerepelt a tár­sulati kiállításon Három gyermek cí­men, majd az 191 l-es kiállításon már Pfeffer Ignác gyermekei címen. 2 A kép­hez vázlat is készült, amely ugyanezen a címen felbukkant a Wolfner-gyűjte­ményben. 3 B. Zs. 1 Pfeffer lgnácné arcképe. MNG ltsz.: 4962.; Pfeffer Ignácot is megfestette, arcképe említve van az 191 l-es katalógusban: X. terem 4. sz. 1 Az utóbbi cím valószínűleg téves, hiszen Székely portréja alapján a Pfeffer házaspár ekkor már idós volt, így valószínű, hogy az unokákról van szó. Ezt erősíti meg Molnár Zsuzsa művé­szettörténész kézírásos megjegyzése is, ami a Pfeffer Ignácnét ábrázoló festmény múzeumi leíró kartonján olvasható, miszerint Péteri Fe­renc és Péteri Ignác Pfeffer Ignác unokái voltak. Ez magyarázza meg a kép címadását. 3 1911 Székely X. terem 40.: Gyermekarckép­csoport címen. Valószínűsíthető, hogy ennek a képnek a vázlata, mivel ugyanezen a címen felbukkan a Wolfner-gyűjteményben is, és a reprodukció alapján azonosítható. Lázár 1922. R.: XLVT

Next

/
Thumbnails
Contents