Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

Irodalom: Vasárnapi Újság, 1879. 26. évf. 9. sz. 155.; Képzőművészeti Szemle, 1879. 43.; Képzőművészeti Szemle, 1881. 46.; Vasárnapi Újság, 1898. 45. évf. 49. sz. R.: 734.; Lyka 1900. 137-138. A végleges, 1884-ben elkészült variációt számtalan tanulmány és rajz előzte meg, s ezek közül az egyikkel Székely 1883-ban Ipolyi-díjat is nyert. A rendelkezésünkre álló adatok pontatlansága miatt csak következtethetünk arra, hogy a szóban forgó vázlat volt a díjnyertes munka, részben mert a pályázati feltételekben az 1 méter körüli méret szerepelt, részben mert Székely Ernst Lajosnak írott levelében említ egy első vázlatot, amelyet beadhatott a történelmi festménypályázatra. „Ernst Lajos ur régi vázlataimat összevásárolván és ezeket megóván az elpusztulástól, ez annyira meglepett és megörvendeztetett, hogy részemről is méltányosnak akart mutatkozni (...) és Zrínyi kirohanása című képem első vázlatát, amelybe ittlétekor Makart belefestett és ezért értékesnek tartok, Ernst Lajos Urnák átengedem."

1 Az Ipolyi-díjról ugyan nem tesz említést, így az is elképzelhető, hogy a másik hasonló méretű vázlat volt a díjnyertes mű.

2 A kép kompozícióját tekintve megegyezik a végleges változatéval, de ecsetkezelése energikusabb, színhasználata erőteljesebb, összhatásában drámaibb és kifejezőbb, mint a végleges, gondosan mérlegelt kompozíció. B. Zs. 1 Székely Bertalan levele Ernst Lajoshoz. 1897. április 30. MNG Adattár, ltsz.: 5441/354. Ezt a vázlatot említi meg Lyka Károly is a Műcsarnok című lapban írott cikkében, említve Makart belefestését és az 1900-as kiállítás katalógusában szereplő két vázlat közül a 47. számút jelöli meg. Volt még egy vázlat Emst Lajos tulajdonában, ez a 46. számú az említett katalógusban, de az MNG gyűjteményébe ez nem kerüli be, méreteiről pedig nincs adatunk. -Sinkó Katalin az 5108. ltsz. vázlatot tartja a díjnyertesnek, ami szintén lehetséges, az 1 méterhez közeli méret miatt, de a Székely hagyatékból való származás is e mellett szólhat (1995 MNG, kiállítási katalógus 288.). Sajnos, a pontos azonosítás jelenlegi ismereteink szerint nem lehetséges. 129. Zrínyi kirohanása (vázlat), 1879 és 1883 között (Zrínyi Miklós Szigetvárt) Der Ausfall Zrínyis aus der Burg Sziget (Skizze), zwischen 1879 und 1883 (Miklós Zrínyi auf Burg Sziget) Olaj, vászon; 59,8x104 cm J.n. MNG ltsz.: 5108 Proveniencia: vétel a művész hagyatékából 1917-ben. Kiállítva: 1883 Műcsarnok 230.; 1900 Műcsarnok 17.; 1910 Műcsarnok Tavaszi Kiállítás 16.; 1910 OMKT Kitüntetett művek lajstroma 69.; 1962 Kiskunhalas, Thorma János Múzeum állandó kiállítás; 1966-67 Győr; 1973 Nyírbátor; 1983 Mexikóváros; 1984 Salgótarján; 1985 Ernst Múzem 173. 69.; 1992 Miskolc; 1995 MNG II. 4a. 3. R.: X.; 1996 Székely Szada Irodalom: Pesti Hírlap, 1879. március 4.; Képzőművészeti Szemle, 1879. 43.; Vasárnapi Újság, 1879. 9. sz. 155.; Képzőművészeti Szemle, 1881. 03. 46.; Vasárnapi Újság, 1883. december 9. 795.; Sinkó Katalin: Székely Bertalan: Zrínyi Miklós Szigetvárt. In: 1995 MNG (kiállítási katalógus) 288. Székely minden nagy történelmi kompozíciójához vázlatok tucatjait készítette. Az első rajzi ötlet 1862-ből való, olaj tanulmányok és színvázlatok azonban folyamatosan készültek, és olykor a vázlaton is évekig dolgozott. A napilapok 1879 és 1881 között tudósítanak arról, hogy egy vázlaton dolgozik, amelyet ben)áíjtott a Történelmi festménypályázatra 1883-ban és Ipolyidíjat nyert vele. Elképzelhető, hogy ez a díjnyertes vázlat, mellette szól az 1 méter körüli méret - amely pályázati feltétel volt -, és a Székely hagyatékból való származás, de ugyanennyi a valószínűsége a másik, korábban Ernst Lajos tulajdonában lévő vázlatnak is.

1 A mű lényegi elrendezését tekintve megegyezik a végleges változatéval, de a kép drámaiságát fokozza a fény kompozíciós elemként való alkalmazása. A kapun át beszűrődő fénysávnak a csoportok kiemelésében lényeges szerepe van. Székely naplófeljegyzésében így ír erről: „a lokáltónus ne hasson a fényben, inkább csak fény legyen mint tömeg..."

2 Az 1879-ben elkészült vázlatot így méltatja a Képzőművészeti Szemle kritikusa: „Székely B. eltér az eddigi felfogástól: nem a. vonóhidat s az alatta levő várárok regényes hullámait tünteti föl, mint az Krafft Péter conventionalis képén látható: hanem az erődítvény bolthajtásos bejáratát, s hátterül a lángokban égő, füstölgő vár (...) Ez igazi élet-halálharc s reménytelen küzdelem. Ilyen lehet a hangulat, melyet a végínségre jutott vár lakossága feltüntet."

3 B. Zs. 1 Lásd a kat. sz.: 128. vázlat elemzését. 2 Székely 1962. 152. 1 Hírek a műtermekből. Képzőművészeti Szemle, 1879. 43.