Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

123. Női arckép, 1870-es évek vége (Vörös hajú leány) Frauenbildnis, Ende der 1870er Jahre (Rothaariges Mädchen) Olaj, vászon; 56,5x46,5 cm j.n. MNG ltsz.: 55.184 Proveniencia: kimutathatóan 1922 és 1955 között Wolfner Gyula gyűjteménye, 1955-től Szépművészeti Múzeum, majd MNG. Kiállítva: 1955 Székely IV. terem 22.; 1976-tól folyamatosan az MNG állandó kiállításán. Irodalom: Dobai-Genthon-Rajnai-Zádor 1956. 72.; Haulisch 1964. 22. R.: 22.; László 1970. 42.; Bakó 1982. 40. K: 21. A festmény kivételt képez az idealizáló női portrék sorában, mivel stílusa, fel­fogása lényegesen eltér azokétól. Ke­letkezési ideje éppen ezért későbbre, inkább az 1870-es évek végére tehető. A szépítés nélküli naturalizmus és az arcon át tükröződő jellem ábrázolására törekvő romantikus portré sajátos ke­veredése érezhető a képen. A színek és tónusok változatossága, a vörösek és zöldek harmóniája, a fény mesteri játé­ka a hajon, az arc és a nyak részein Székely bravúros technikáját, pazar festőiségét dicséri. B. Zs. 124. Vázlatok a MÁV Nyugdíjintézet bérházának homlokzati frízterveihez, 1870-es évek vége Skizzen zu den Friesentwürfen für die Fassade des Mietshauses des Fisenbahner­Renteninstituts (MÁV), Ende der 1870er Jahre Fekete tempera, papír; 70x160 mm j.n. MNG ltsz.: 1917-382 Proveniencia: a Szépművészeti Múzeum vétele Székely Ágostontól 1917-ben. Kiállítva: 1922 Szépművészeti Múzeum 183.; 1923 Szépművészeti Múzeum 172.; 1935 Székely - Szépművészeti Múzeum 23.; 1955 Székely VII. terem 2. Irodalom: Divald 1904. 243.; Lándor 1911. R.: 82-85.; Művészet, 1914. 259.; Ybl 1953. 181.; Bakó 1993. 244. R: 245. A Kodály körönd Duna felőli oldalá­nak déli részén áll Petschacher Gusz­táv építésznek a Magyar Államvasutak Nyugdíjintézete részére tervezett im­pozáns, U alakú bérháza. Az épület a Fővárosi Közmunka Tanács előírása szerint minden részletében a toszkán reneszánsz építészet jegyeit viseli ma­gán, a homlokzati díszítés is ezt köve­ti. A három emeletnyi falfelületet be­borító ornamentális és figurális sgraffi­to díszítés egyrészt Rauscher Lajos, másrészt Székely Bertalan munkája. Az első emeleti ablakok között vörös mezőben allegorikus női alakok látha­tók végig az egész homlokzaton. Felet­tük a második emelet szintjén az ala­kokhoz rendelt emblémák könnyítik az allegorikus figurák meghatározását. A nőalakokkal kapcsolatban azonban még nem sikerült semmiféle törvény­szerűséget vagy kötött programrend­szert felfedezni. 1 Az alakok meghatáro­zásában a kezükben lévő tárgyak vajmi kevés segítséget nyújtanak. Egyes figu­rákról ugyan egyértelműen kiderül, hogy a múzsák vagy az erények közül valók, másoknál azonban még az attri­bútumként szolgáló tárgyat sem lehet bizonyosan felismerni. Ez mind az épületen látható kész ábrázolásokra, mind pedig az MNG Grafikai Osztá­lyának tulajdonában' lévő 8 kis vázlat­képre is érvényes. Hozzávetőleges meghatározásuk szerint: Terpszikhoré (lant), Kalliopé (könyv), Művészet (?), Kleio (trombita), Béke (hírnökpálca), Urania (éggömb), Igazságosság (kan­csó), Értelem (sisak). H. O. 1 Köszönettel tartozom a Hild-Ybl alapítvány­nak, amiért Vén Zsuzsa: Budapest, Népköztársa­ság útja 88-90. című tudományos dokumentáci­óját a rendelkezésemre bocsátotta. 1 Az Építészeti Múzeum tulajdonában 8 db 1:1 méretű szénrajz található (ltsz.: 72.032.25­32), valamint további két szénrajz a BTM tulaj­donában (ltsz.: 20562, 2056.3).

Next

/
Thumbnails
Contents