Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

a tükör esetében, ugyanakkor a paraván törésvonal nélküli, tehát nem tekinthető hitelesnek, s valószínűleg egy fehér lepel van előtte, ami így együttesen Japánban nem használatos.

4 Ugyanez vonatkozik a nő mellett lévő növényre, amelyet szintén nem így helyeznek el, a szőnyeg helyett pedig a japán képeken tatami látható.

5 A tárgyakat tehát nem a japán, hanem az európai szokások szerint alkalmazta a művész. Ugyanez a helyzet a központi figurával is. Már a kortárs kritika is rámutat a kép nyilvánvaló kettős jellegére: „Az aláíráson és egy pár külső jegyen kívül alig árulja el valami, hogy egy khinai nő, sőt inkább hajlandók vagyunk hinni, hogy az a nő ki itt egy szűk, s nem elég hűséggel rajzolt kertben végzi toalettjét, a mi társaskörünkből való."

6 A haját fésülő nő modellje tehát, mint ez a képből látható, nem ázsiai típusú asszony volt. A korszak európai festészetében gyakran találkozhatunk hasonló megoldásokkal, mint pl. J. Tissot: Japonaise au bain, 1864; Firmin Girard: Toilette japonaise, 1873; C. Monet: La japonaise, Madame Monet au kimono, 1875-76 című munkáin. Úgy tűnik Székelyt rabul ejtette az Európában hódító japanizmus, és fent említett kortársaihoz hasonlóan - megfelelve az általános ízlésbeli szokásoknak - japanizáló képet festett európai modellel. A kortárs kritikák reagálásából jól látható, hogy a magyar festészetben e gyakorlat teljesen idegen volt. Legfőképpen a háttér stilizált motívumokkal való megfestése ellen tiltakoztak és az európai festészet normái szerinti tájképi hátteret reklamálták. „.. .de a tájkép és az egész jellemzés nem sikerült" - írja György Aladár a Fővárosi Lapokban.

7 Ugyanő a Figyelőben élesebb kritikát is megfogalmaz: „.. .láthatjuk azt is mily nehéz egy arcképfestőnek a tájképekkel megküzdenie."

8 Székely kísérletező kedvét annyira felkeltette a japán téma, hogy 1871 után is foglalkozott vele, így elképzelhető, hogy a későbbiekben a képen még alakított. Az irodalomban ugyanis van olyan adat, miszerint a képet csak 1903-ban fejezte be.

9 Annyit azonban bizonyosan állíthatunk, hogy Székely képe a magyar festészet első japanizáló alkotásai közé tartozik. B. Zs. 1 „...és számos más részlet tanúskodik azoknak a japán eredeti tárgyaknak a lelkiismeretes tanulmányozásáról, amelyeket Xantus gyűjtött, valamint amelyeket báró Kaas Ivor, az expedíció résztvevője hozott magával, és amelyek a művész számára oly bőségesen rendelkezésre álltak." Pester Lloyd, 1871. június 9. 5. A Xantusgyűjtemény katalógusában 613-as vagy 619-es számon található tükör (MNM 355) nagyon hasonlít a képen lévőhöz. Közli: Tanaka Shinji: A Székely Bertalan által festett Japán nő című képről. Doktori disszertáció. (Kézirat) MNG Festészeti Osztály. 1998. 9. 2 A könyv tíz kötete megtalálható a Képzőművészeti Főiskola könyvtárában. Vázlatkönyvek a MTA Könyvtárának Kézirattárában: Ms 939/1., Ms 5006/23 fol. 31-34.; Ms 5008/56, fol. 1—6. leltári számokon a Japán ntível kapcsolatos feljegyzések és rajzok találhatók. 1

A legismertebb szerzők Hokuszai mellett Keiszai Eiszen vagy Utagawa Kunijosi voltak, könyveik számos fametszetet tartalmaztak. Ezek a könyvek megtalálhatók a Képzőművészeti Főiskola könyvtárában, amelyeket lehetséges, hogy éppen Székely Bertalan javaslatára vásároltak meg, aki 1871-től a főiskola tanára volt. Az adatokat közli Tanaka Shinji i. m. 14. 'Tanaka Shinji: i. m. 21. 'Tanaka Shinji: i. m. uo. "György 1872. 98. 7 György uo. "György Aladár: Figyelő, 1872. február 4. 56. "Nagy 1911. 9. 88. Vihar, 1872 előtt Sturm, vor 1872 Akvarell, ceruza, fedőfehér, papír; 292x235 mm J. n. MNG ltsz.: 1954-5212 Proveníencía: átvétel a Fővárosi Képtártól 1954-ben. Kiállítva: 1969 MNG 326.; 1971 Leningrád; 1987 Róma 203. Irodalom: Vasárnapi Újság, 1873. december 7. 586.