Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

86. Árva (vázlat), 1871 (Árvalány; Mostohalány) Waise (Skizze), 1871 (Waisenmädchen; Stiefkind) Olaj, vászon; 116x91 cm j.n. Magántulajdon Proveniencia: Az alább felsorolt kiállítási adatok és az irodalom a kép végleges és jelzett változatára vonatkoznak, amely 1994 után elkallódott. (Árva, 1871; olaj,vászon; 116x95 cm; j. b. 1.: Székely; Proveniencia: Székely Bertalan, Székely Ágostonné, Emmanuel Lászlóné, Kollár Istvánné, Mészáros Galéria, majd eltűnt.) Kiállítva: 1871 Bécs; 1871. február OMKT; 1871. június OMKT; 1873 Bécs 14.; 1875 OMKT II. terem 47.; 1911 Székely ... terem 38.; 1935 Székely I. terem 14.; 1955 Székely I. terem 24. Irodalom: László 1871. 485.; Kelet, 1871. május 9. 427.; Hazánk és a Külföld, 1871. június 15. 7. évf. 24. sz. 219.; Hazánk és a Külföld, 1871. június 22. 7. évf. 25. sz. 228.; Fígyefó, 1872. február 4. 56.; György 1872. 98.; Fővárosi Lapok, 1875. január 9. 12. évf. 6. sz. 24.; Pogány 1911. 159.; Szokolay 1926. 529.; Kende 1930. 8-9-10. sz. 7., 10.; Lázár 1935. R.: címlap; Kőszegi 1935. 99., 100.; Kapós 1955. 347. A festmény ismét az anya-gyermek kapcsolat sajátos, talán a leglíraibb feldolgozása. A padláson az édesanyja képét néző leány - bár mozdulata és környezete egy történetet rejt magában - valójában egy lelkiállapotot rögzít, miként az 1870-es években keletkezett női arcképek és a Nő élete-sorozat darabjai, amelyek közül az elsőt éppen ebben az évben kezdte el Székely. Az Árva alapötlete a magyarázó részletek miatt, mint pl. a kép, a sötét padlás, a kiterített ruha, valamilyen irodalmi előkép meglétét sugallja, hiszen az elárvult, mostoha sorsra jutott gyermek története kedvelt volt a költészetben. Petőfi Az árva leány, Arany János Árva fiú című versében örökít meg hasonló történetet. Az Árva szűkszavúságával, az irányított fény, a komor színek, a sötét és világos ellentétek hangulatteremtő erejével átmenetet képez az elbeszélő, epikus életképek - Anyai őrszem, Az apáca, Zivatar - és a pszichés állapot érzelemmel telített megjelenítése között. Érdekes, hogy a kritika ezt nem érezte meg, és a képet népdalhoz vagy elbeszéléshez hasonlítva, részletesen elmeséli a történetet: „...hisz e kép maga is egy elbeszélés, melynek tartalma ez: egy apa kisleánykával marad hátra vesztett neje után, de később aztán újra megnősül. Az apa fiatal neje után elfelejti első nejének emlékét, el édes lányát, s 'hagyja, hogy úgy bánjanak azzal mint egy cseléddel. És a szegény árva leánynak sokat és nehéz munkát kell végeznie (...) A mosást is neki kell végezni, ő hordja föl a padlásra száritni (...) A szegény árva körülnéz, valami megragadja őt, s térdre hull. Szent fájdalom járja át a szívét. Ott térdel egy kép előtt mit a mostoha a padlásra vitetett föl" - írja mindezt László Mihály.

1 Az érzelemdús elbeszélés jól érzékelteti, hogy a kép milyen hatást válthatott ki a nézőkből, jóllehet Székely sokkal tömörebben, és éppen emiatt rendkívüli intuícióval jeleníti meg a leány érzelmeit: az ablakon beszűrődő fénysáv megvilágítja a lányt és környezetének egy részét, csak annyit, amennyi „magyarázatként" feltétlenül szükséges a történet megértéséhez. A kiállításunkon szereplő kép vázlatként készült, a néhány centiméterrel nagyobb és jelzett végleges változathoz, amely azonban ismeretlen helyen lappang.

2 B. Zs. 1 László 1871. 485. 1 Az adatbázis valószínűleg a jelzett, jelenleg lappangó változatra vonatkozik. A kiállításunkon szereplő és fent elemzett vázlatról csak feltételezhető, hogy ez szerepelt az 191 l-es kiállításon: 1911 Székely XIII. terem 27. sz. Japán nő, 1871-1872 (Chinai nő; Khínai nő) Japanerin, 1871-1872 (Chinesin; Frau aus China) Olaj, vászon; 168x120 cm J.n. MNG ltsz.: 97. 12 T Proveniencia: Székely Ágoston, majd Antal Gyuláné tulajdona. Budapesti magántulajdonból vétel 1997-ben. Kiállítva: 1872 OMKT; 1873 Bécs 42.; 1911 Székely XII. terem, 31.; 1925 Műcsarnok I. terem 12.; 1935 Székely I. terem 5. R.: 7.; 1981 MNG Magángyűjtemények 168. Irodalom: György Aladár: Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat helyiségeiben. Figyelő, 1872. február 4. 56.; György 1872. 98.; Lándor 1905. R.: 857.; Farkas 1910. R.: 721.; Nagy 1911. 9. R.: 6.; Lándor 1911. 85.; LykaMajovszky - Petrovics 1926. R.: 39.; Szokolay 1926. 530.; Petrovics 1936. 21.; Bakó Zsuzsanna: Székely Bertalan: Japán nő. 1981 MNG Magángyűjtemények (kiállítási katalógus) 101.; Bakó 1982. 48. R.: 84. A kép a Székely életmű legérdekesebb, és máig számos megválaszolatlan kérdést felvető darabja. A Pester Lloyd 1871. júniusi száma beszámol a kép kiállításáról és utal arra, hogy Székely tanulmányozhatta a Xantus-gyűjtemény keleti tárgyait, melyeket a Nemzeti Múzeum Természeti Tára 1871 tavaszán kiállításon mutatott be: „.. .und zallose andere Details zeugen von dem gewissenhaftesten Studium japanischer Originalien, wie sie dem Künstler in dem Xantus gesammelten so wie den von Expeditionsmitglied Baron Ivor Kaas mitgebrachten Gegenständen so reichlich zu Gebote gestanden sind."

1 E mellett Székely néhány vázlatkönyvében Hokuszai Manga című könyvéből származó másolatok találhatók.

2 A Hokuszai japán festő és rajzoló munkáit népszerűsítő könyvek mellett más japán művészeti könyvek is forgalomban voltak Európában az 1860-70-es években, így Székely hozzájuthatott ezekhez könyvkereskedésekben.

3 A tárgyak és a háttér megfestésénél egyértelműnek látszik a japán minták felhasználása: így a tolldísz és