Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ

BAKÓ ZSUZSANNA Adatok a Székely Bertalan életmű kutatásához A NEMZETI KÉPCSARNOK KÉPEI. SZÉKELY BERTALAN TÖRTÉNELMI TÉMÁJÚ TÁBLAKÉPFESTÉSZETE „Mi a nemzet? (...) Egyféle táj, egyféle ethikus nézetek, egyféle szokások, egyféle nyelv teszik ki lényegét. Hozzájárul még az egyféle klimatikus viszonyokhoz való megszokás és a faj múltjának ismerete, tradíciója (...) Egyféle gondolkodású emberek tömege nagy eröt képvisel."

1 Székely Bertalan a nemzeti művészetről alkotott elképzeléseihez írt bevezető gondolatsorában a nemzetfogalom - a történeti festészet alakulását leginkább befolyásoló tényező - definícióját adja meg. Megállapításai igen nagy hansonlóságot mutatnak a század második felében Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító pozitivista történelemfelfogással, amely a polgárosulás eszmei támogatását szolgálta. A pozitivista nemzetfogalom lényege, hogy a nemzet főleg érzelmi kapcsolatokkal egybeláncolt emberek közösségéből áll, s a nemzeti érzést tápláló források közül elsődlegesen fontos a közös származás, a nyelv, a közös történelem, valamint a vallási viszonyok azonossága.

2 Az elmélet Magyarországon a század második felében - főként John Stuart Műinek a magyar forradalom iránti rokonszenve miatt - igen népszerű volt, jelezve az évszázadokon át uralkodó nemesi nemzetállam fogalmának liberalizálódását.

3 A pozitivista elmélet szerint a nemzet érzelmi kapcsolatokkal összekötött emberek közössége. Székely ezt „nemzeti érzületnek" nevezi, és ezt tartja a nemzeti művészet alapjának: „nemzeti tárgy feldolgozása még nem képez nemzeti művészetet. A nemzeti művészet függ: 1. a nemzeti érzülettől, hogy a művész a nemzeti érzületet ismerje, vele legyen. 2. tügg a tárgytól is, ami magával hozza a típust."

4 A nemzeti érzelem tehát - felfogása szerint - a nemzeti művészet alapja, s a nemzeti művészet Magyarországon egyet jelentett a történeti festészettel. Ezt jól érzékelteti Henszlmann Imrének 1841-ben az Athenaeum című folyóiratban megjelent cikke, amelyben felszólítja a festőket a „nemzeti sül" megteremtésére: „...nemzeti tárgyat kell kitűzni, nem baj ha kevesebb, gyengébb is az anyag, de legalább magyar és fiatal. Van még sajátos nemzeti életünk és történetünk, ezekből ha akarunk remekműveket is faraghatunk."

5 Húsz évvel e felhívás után - Székely pályakezdésekor -, 1862-ben Eötvös József így ír a Münchenben tartózkodó Keleti Gusztávnak: „Senki nem látja át a történelmi festészet fontosságát nálamnál inkább, sőt meg vagyok győződve arról is, hogy ha valaha Magyar festészet lesz, ez a történelmi festészethez fog tartozni. Nemzetünk geniusa, mint mindenütt, úgy a művészet körében is patristikus irányát fogja követni..."

0 Eötvös, aki a forradalom leverését követően német emigrációban élt, Münchenben Wilhelm von Kaulbach - a művészeti akadémia igazgatója - baráti köréhez tartozott, így megismerkedett annak esztétikai szemléletével, történetbölcseleti elveivel, s hazatérése után a német mintához hasonlóan, itthon a nemzeti művészet pártolásán, megerősítésén fáradozott.' Erre a későbbiekben lehetősége is nyílt, mivel a kiegyezés megkötése, 1867 után emigráns társaihoz - Szalay László, Csengery Antal, Trefort Ágoston - hasonlóan a magyar kulturális és politikai élet vezető személyiségévé vált, s sokat tett a történelmi festészet fejlődése érdekében." A század első felének magyar történelmi festészete - a nemzeti függetlenség kérdésének előtérbe kerülése következtében - a nemesség hősiességét, a királyért, az ország védelméért, a központi hatalom egységéért hozott áldozatvállalásait örökíti meg. Molnár József Dezső vitéz önfelálozása, Weber Henrik Salamon király a börtönben, Kovács Mihály Gara nádor megvédi Mária királynőt című képei jelzik a témaválasztás tendenciáit. A korszak történeti festészetére nagy hatást gyakorolt J. N. Geiger osztrák festő Wenzel Gusztáv történeti művéhez készült 17 lapos litográfiasorozata, amely a magyar történelem legfontosabbnak tartott eseményeit örökíti meg a honfoglalástól az Árpád-ház kihalásáig." A sorozat kiegészült Wenzel Gusztáv magyarázataival, aki jogtudós létére elmélyült kutatásokat folytatott az irodalom és a történelem terén.

10 A sorozat darabjait forrásként használták a történeti festők, témákat és komponálási ötleteket egyaránt átvéve.

11 így hatott többek között Szemlér Mihály, Vizkeleti Béla, Weber Henrik és Kiss Bálint munkáira is, ily módon a bécsi életképfestészet narratív stílusához közelítve történeti festészetünk e korszakát.

12 Székely Bertalan 1859 augusztusában érkezett Münchenbe II. Lajos című képének vázlataival és egy magyar történelmi képciklus, egy „nemzeti eposz" megvalósításának tervével.

15 Mivel az akadémiára helyhiány miatt nem vették fel, műtermet bérelt, és tovább dolgozott első történelmi képén. Látván az indulás nehézségeit, levelet ír gróf Kuun Kocsárd Hunyad megyei fő-