Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

Székely Bertalan életképfestészetében központi szerepet tölt be az anyagyermek kapcsolat ábrázolása. 1864 és 1870 között keletkezett képei közül az Anyai őrszem, a Boldog anya, később az Árva és Az apáca című képek foglalkoznak ezzel a témával. Az Özvegy a kompozíció és a formátum hasonlósága miatt feltételezhetően párdarabja a Boldog anya című képnek. A motívumazonosság mellett - mindkét kép gyermekét karjában tartó anyát ábrázol - a különbséget az érzelmi motiváció adja: boldogság és öröm helyett a szomorúság, a bánat érzékeltetése kap helyet, amelyet a fekete szín, a sötét-világos ellentétpár, valamint a mozdulatokban és az arckifejezésekben megnyilvánuló érzelem tolmácsol a néző felé. A férj nélkül maradt aszszony és félárva gyermeke közötti meghitt kapcsolat szeretetteljes, érzelemmel teli megjelenítésénél a Madonna-ábrázolások ősi típusát alkalmazza, s a klasszikus előképek ünnepélyes emelkedettségével kezeli a témát. A Fővárosi Lapok beszámolója szerint a festmény 1866-ban készen volt, és bemutatták a társulati kiállításon, majd ezt követően 1867-ben szerepelt a párizsi világkiállításon is. Egy évvel később Simonyi Antal fényképmásolata alapján műlap készült róla, amint erről értesülhetünk a Vasárnapi Újság, a Nejelejts vagy a Műcsarnok című lapok rövidhíreiből. B. Zs. 53. Boldog anya, 1866 és 1870 között Glückliche Mutter, zwischen 1866 und 1870 Olaj, vászon; 149,5x113 cm J. n. MNG ltsz.: 5114 Proveniencia: Székely Bertalan hagyatéka Lándor Tivadar kezelésében. A Szépművészeti Múzeum 1917-ben vásárolta meg. Kiállítva: 1911 Székely XIII. terem 36.; 1955 Székely III. terem 11.; 1962 Debrecen, Déri Múzeum állandó kiállítás; 1978-tól az MNG állandó kiállításán. Irodalom: Modern magyar gyűjtemény a Szépművészeti Múzeumban, Vasárnapi Újság, 1921. július 25. 163.; Haulisch 1964. 25.; Bakó 1982. 38. R.: kat.: 22. A Boldog anya kompozíciója, témája és ovális formátuma alapján valószínűleg későbbi párdarabja az Özvegy című 1866-ban elkészült képnek. A festmény világos színeivel, derűjével, oldott festőiségével eltér az Özvegy komoly hangvételétől. A színek harmóniája az anya és gyermeke közötti kapcsolatot a családi öröm meghitt pillanatává formálja át. Az ábrázolás természetes és közvetlen, így idealizálástól, túlzott pátosztól mentesen, lírai érzékenységgel jeleníti meg a családi öröm, az anyai szeretet érzéseit, felhasználva a klasszikus Madonna-ábrázolások kompozíciós variánsainak ötletét. B. Zs.