Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

Dobozi Mihály és hitvese, I860 Mihály Dobozi und seine Gattin, I860 Ceruza, szépia, papír; 284x217 mm J. n. Felirat j. f.: München oct 1860 MNG ltsz.: 1917-349 Proveniencia: a Szépművészeti Múzeum vétele Székely Ágostontól 1917-ben. Kiállítva: 1918 Szépművészeti Múzeum 4L; 1955 Székely I. terem, hetedik tárló 4.; 1987 Róma 200. R.: 70. Irodalom: Lázár 1912. 317. R.: 313.; Dobat 1955. 106.; Dobai 1956. 364.; Bodnár 1987. R.: 21. Dobozi Mihály és hitvesének története a komoly erkölcsi mondanivalót kereső Székely számára ideálisnak tűnt. A kor - a történeti festészet fénykora követelményei szerint a műfajok hierarchiájában a morális tartalmat legjobban közvetítő történelmi témát feldolgozó festmények álltak az élen. Ezzel a felfogással Székely Münchenben közvetlen közelről megismerkedhetett: az Európában egyre jobban terjedő nézetek egyik fellegvára a müncheni akadémia volt.

1 A század első felében Peter Cornelius és követői a klasszicizmus szellemében hideg, az értelemnek elsőbbséget adó történelmi festményeket alkottak, amelyek merevségét az ötvenes évek közepétől a szín és a fény dicsőítésével Piloty és társai tagadták. Mivel azonban a téma és a mondanivaló fontosságáról lemondani nem tudtak, ezért a kettő szintézisére törekedtek, „...a romantika (...) megrázó borzadályt keresett, amit csak a szín, a fény nagy ellentéteire építhetett fel (...) a monumentális, nyugodt kompozíciót a tért teremtő fény és színhatásokkal igyekeztek összeházasítani."" Székely is e két tényező összeegyeztetésére törekedett - bár vázlataiban a nyugodtságnak vajmi kevés szerep jut. Ezzel szemben fő alkotó erővé lép elő a festőnek egy fontos tulajdonsága: „Székely legjelesebb, legőszintébb alkotásai kisebb vázlatai voltak, melyekben lelkének csak egyik tulajdona: vakmerősége érvényesült."

3 Látni fogjuk, hogy különösen a Dobozi esetében (nemhiába választotta Lázár Béla képelemzései témájául éppen ezeket a vázlatokat) hogyan fokozza egyre a drámai hatást, a „megrázó borzadályt", s ez miként ölt testet az egyre jobban összefonódó alakokban, térdre rogyásban, gesztikulálásban, miként az egyre közeledő, hol távolabbról feltűnő vagy csak felsejlő üldözők alakjában. E vázlatsorozatot leginkább együttesen érdemes tanulmányozni, s figyelni, hogyan fokozódhatott a művészben is a feszültség az egyre újabb és újabb változatok felvázolása közben; egy-egy variáció szinte végleges kidolgozása után hogyan vetette el az egész ötletet, s hogyan kezdett teljesen új kompozícióba. Az Ifjúkon naplóban a Dobozinak számos változata található, valamenynyin a két főalak - szintén a régi mesterek mintájára átvett - háromszög-kompozíciója tölti be az előteret, amellyel kapcsolatban a szakirodalom

4 az ún. grupp-elméletet emlegeti. „A grupp a művészetben egy komponálási mód, amely által fő egységnek vettetnek alá egy egész több egységei.

A II. Lajos-vázlatokhoz hasonlóan még ez a csupán két főalakot felvonultató sorozat is mindvégig megőriz bizonyos elemeket. Például a nőalak blúzszétnyitó mozdulata valamennyi vázlaton megfigyelhető: az önmaga halálát felajánló, sőt követelő nőalak mozdulata fejezi ki legjobban a drámai pillanat feszültségét, Székely talán ezért törekedett a megőrzésére. A Dobozi első vázlatát Székely az Ifjúkon naplóban 1859 novemberére datálta: ez a rajz egy szinte kivehetetlenül elmosódott ceruzavázlat, amelyen éppen csak észlelhető egy térdelő nő és egy álló férfi összefonódó alakja.

6