Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PRÉKOPA Ágnes: Rippl-Rónai József iparművészeti tevékenysége

PRÉKOPA ÁGNES Rippl-Rónai József 1. DEKORATIV STILUS ÉS FESTŐI LÁTÁSMÓD iparművészeti tevékenysége Az idézett ars poetica igazolni látszik azt a szembeötlő különbséget, amely Rippl-Rónai képző- és iparművészeti munkássága között mutatkozik. A festő maga is megfogalmazza, hogy a művészet különféle ágait eltérő módon kezeli. Számára a festészet elsődlegesen ábrázol: elbeszél, vagy legalábbis megjelenít.

2 Az iparművészet ezzel szemben valami egészen más minőséget hoz létre: a témát minél egyszerűbb formára redukálva stilizálja, és ez a - Rippl szavával - „stabilizálás" olyan, kiegyensúlyozott kompozíciójú dekoratív egységek

3 kialakítását jelenti, amelyek számára a kiinduláshoz használt ábrázolások inkább csak ürügyül szolgálnak. RipplRónai festészetének tematikájától nagyrészt független az „objets d'art" világa, a motívumegyezések esetén pedig a műfajok sajátságaitól determináltan, minőségileg változik meg a feldolgozás egész jellege. Az iparművészeti alkotásokon időn és kontextuson kívüli, szimbólum értékű motívumok jelennek meg - a szimbolizmus elmélyítésének, egyéni szempontú transzformációjának igénye nélkül, tiszta, önmagáért való dekorációként. A művekben megnyilvánuló iparművészeti elvek sajnos aligha foglalhatók össze a festő írásaiban fellelhető gondolattöredékek segítségével; a fent idézett szöveg azonban fontos dokumentuma annak, hogy Rippl kivételes érzékenységgel mérte fel a műnemek

4 határainak átlépése nyomán feltáruló lehetőségeket, amikor úgy döntött, hogy munkásságának egy részét az iparművészetnek szenteli. Ha az idézett ars poetica logikája nem is felel meg egészen az ceuvre-ének, az életműben olyannyira következetes a műfajok, sőt műnemek megkülönböztetése, hogy Rippl-Rónai stílusa nemcsak kronologikusan, azaz a jól ismert festői korszakok szerint tagolható, hanem annak műfajok szerinti, „vertikális" felosztása is lehetséges. Ahogyan a pasztellek stílusa sem feleltethető meg a nagy korszakoknak,

5 ugyanúgy az iparművészeti tervekéi sem. Rippl egyéni stílusának változatai között elkülönül az alkalmazott művészeti alkotásokon megfigyelhető, meglehetősen egységesnek mondható variáns, amelyet leginkább „dekoratív stílusnak" nevezhetnénk. A Rippl-Rónai iparművészeti munkásságán végigvonuló „dekoratív stílus" jellemzői egyrészt a „színredukciós" festői korszakból származtathatók, másrészt a „kukoricás" korszakot előlegezik meg. Főbb karakterisztikumai a stilizálásból fakadó hangsúlyozott kétdimenzio„Testtel-lélekkel a rám közvetlenül ható élet, esetek, a mai kor jellemző vonásai, emberei, amelyekben s akik között éltem és élek, foglalkoztattak és foglalkoztatnak. Ezekről igaz odaadással, a magam előadási módja szerint igyekeztem megrajzolni vagy megfesteni tanulmányaimat. Ha pedig ízlésem applikálására volt szükség, szobaberendezés, kiállításrendezés, képszőnyegkészités, plakát- vagy meghívócsinálás, szóval műipari munka, tewezés foglalta le tevékenységemet: a legegyszerílbb eszközeimmel s az egyszerű elbeszélési mód szintézisével stabilizáltam, iparkodván beleélni magamat egyúttal lelkivilágába annak is, akinek a mű készült s akinek néha mintegy az életét kellett a tervem szerint készült dolgokkal körülvennem, életében részt vennem, élnie segítenem. "' nalitás, az erőteljes kontúrozás, az élénk színek, a lendületes vonalakkal kialakított „arabeszk-szerű" formák.

6 Az „egyszerre festés" egységes felületkezeléséhez hasonlóan a részletek itt is egyenértékűek; a kompozíció nem más, mint egyetlen díszítőelvnek alárendelt, de azonos értékű elemekből felépülő együttes. A „dekoratív stílus" sajátos módszerének tekinthető egy-egy sikerült motívum több alkalommal, különböző kompozíciókban való ismételt felhasználása, variációs sorozattá téve az oeuvre különböző időpontokban készült, a „dekoratív műfajok" különféle területéről származó darabjait. Ez a módszer egyébként végigkíséri a „kukoricás" festői periódust is, amelynek Petrovics Elek általi elemzésére itt szükséges röviden utalni, elsősorban az iparművészettel kapcsolatos megjegyzései, illetve a témával szemben tanúsított nagyfokú elfogultsága miatt.

7 Az „iparművészeti" és „ornamentális" jelleget elítélőleg, sőt pejoratív értelemben emlegető Petrovics a kárpitokat hímzéssel kivitelezett festményeknek tartja ugyanezzel a logikával „képalkotó" műfajnak tekinthetnénk például az üvegablakot is.

8 Ez a megközelítés nemcsak jelentősen szimplifikálja a problémát, hanem figyelmen kívül hagyja a képző- és iparművészetet megkülönböztető alapvető szempontokat is, holott azok elemzése, sőt az iparművészet egyes ágainak az anyagszerűség alapján történő jellemzése a századforduló óta jelen van a hazai művészeti irodalomban.

9 A Petrovics által festmény és textil viszonyára redukált műfaji kérdésekre egyébként a Rippl-ceuvre maga kínálja a választ: a kép és a kárpit, a Rózsát tartó nő és a Vörösruhás nő technikai megvalósítása az azonos motívum ellenére sem lenne felcserélhető. A Rózsát tartó nő poézisét aligha lehetne a hímzett vagy akár szövött kárpit műfajában maradéktalanul visszaadni. Jóval könnyebb lenne a Vörösruhás nőt olajfestményként elképzelni - éppen csak nem Rippl-Rónaitól, hiszen ez minden szempontból ellentmondana a festészetét a mű készülésének idején meghatározó „színredukciós" elveknek. Rippl-Rónai iparművészeti tevékenységének vizsgálata kapcsán érdemes áttekinteni, hogy a művész egyáltalán milyen tárgytípusokkal foglalkozott. Kiderül, hogy munkái nagyobbrészt vagy felületdekorációk, vagy csak a felületükön díszített tárgyak, azaz két dimenzióban létező, a „festői" látásmódtól és gondolkodástól tehát nem túl távol álló alkotások. A térbeliséggel és statikával rendelkező tárgyak megalkotásához szükséges konstrukciós elvek nem kaptak szerepet a tervezés so-