Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - GERGELY Mariann: Kései elégtétel. Rippl-Rónai József vitatott „pöttyös" korszaka

JEGYZETEK 1 Schöpflin 1929. 72. 2 „Magyarországon volt idő, amikor Rippl-Rónai teljesen egyedül állt, s csakugyan az ő személyében testesült meg minden művészi fejlődés lehetősége." Fülep 1910. 228. „Rippl-Rónai művészete a modern magyar művészeti fejlődés lánczának egyik legérdekesebb lánczszeme, utolsó alkotásai pedig a legjobb magyarázói a legújabb művészeti irány követőinek, a synthetikusok művészetének." Farkas Zoltán: Rippl-Rónai József kiállítása. Vasárnapi Újság, 1911. 12.sz. 230. „Az új művészeti törekvések helyesebb értelmezésével, azzal a nagy nyugtalanító és lebilincselő hatással, melyet képeivel kiváltott, az ő művészete sarkallta előbbre a magyar piktúra fejlődését. Annak, hogy most kézzelfoghatólag újjászületésben van a magyar piktúra, hogy - véleményem szerint először halad egyenes kultúrnyomokon, ehhez az első kövek mozgatását Rippl-Rónai végezte." Bölöni 1911. 158. „A kor problémáival és irányzataival, még a művészetiekkel sem törődött Rippl-Rónai. Nem járt mélységekben, mégis korszerű volt, modern, akinél modernebb művész alig volt." Gerő Ödön: Művészetről, művészekről. Budapest [é.n.], 261. „Mert igazi őse ő a modern magyar művészetnek s úttörő hőse a művészi progresszió halhatatlan gondolatának, aki maga írta magáról a legszebb epitáfiumot: „RipplRónai minden magánérdek nélkül, bátran és önfeláldozással az új művészetet szolgálta." Rózsa 1938. 15. „Legmagyarosabb jelensége modern festészetünknek s ugyanakkor ő jutott legközelebb a francia szellemiséghez, mindenképpen méltó kortársa volt azoknak, akik fényjeleket vetettek fejlődésünk útjára." Kassák Lajos: Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig. Budapest, 1947. 10. 3 Fülep i. m. 227. 4 az újabb, kimondottan dekoratív festmények nem kárpótolnak bennünket azokért az órákért, amikor Rippl-Rónai a »Piacsek bacsit« festette, somogyi interieuröket, hervadó sötétruhás asszonyokat s fiatal párizsi nőket szubtilis érzéki szépségükben." Dömötör 1915. 396. „Ez idő tájt (1903-1906) Rippl-Rónai ezekben a képekben szedte legjobban össze erejét. Itt látszik legjobban, mennyire felderült és kiszélesedett, mennyivel érzékibb és vidámabb lett színeinek skálája. (...) Már szakított korábbi képeinek tartózkodó tónusával, de még innen maradt azon a határon, ahol a színek hangos tobzódása kezdődik. (...) A gyümölcshozó évek szerencsés korszaka volt ez Rippl-Rónai életében. Párizsból magával hozott magas fokú művészi kultúrája találkozott ekkor a hazai élet friss benyomásaival, s e találkozásból az eredeti és érdekes alkotások hosszú sora született." Petrovics [1942] XXI. Ugyanő ugyanott néhány lappal hátrébb Rippl-Rónai „pöttyös" képeiről így ír: „... Képei megfogyatkoztak bensőségben és melegségben, s a lélek, melyet azelőtt annyira jelenvalónak éreztünk, már-már elszállt belőlük. (...) minél messzebb haladt ezen az úton, annál inkább fenyegette az a veszély, hogy a külsőséges, hideg modor lehűti az élet melegét, megfagyasztja a »vie interieure«-t. (...) Vájjon kissebb öncélú képek formájában kárpótlást adott-e új modora a veszendőbe ment régi értékekért, - olyan kérdés, melyre Rippl-Rónai maga adta meg a választ azzal, hogy ezt a festői eljárást - melynek üdvös voltát egy ideig lelkesen hirdette - néhány évi próbálkozás után abbahagyta." Petrovics i. m. XXVII. D Fülep i. m. 228. 6 Németh 1982. 199. 7 Németh i. m. 197. 8 Genthon 1958. 29. 9 Passuth Krisztina: A nyolcak festészete. Budapest, 1967. 54. 10 Márffy Ödön ezt írja 1907-es kiállításáról: „Mikor megjöttem, nagy anyagot hoztam magammal Párizsból, s bemutattam a társaságnak. Ekkor határoztuk el , hogy csinálunk egy közös kiállítást Gulácsy Lajossal, akit itt, a balszélfogó asztalnál (Művészasztal a Baross Kávéházban. G. M.) ismertem meg. Kiállításomnak, melyet az Apponyi téri Uránia műkereskedésben rendeztünk, nagyon nagy sajtó és művész sikere volt. Ide jött Kernstok és Rippl-Rónai, hozták a vásárlóközönségüket. Ekkor ismertem meg őket, itt kezdődött barátságom mindkettővel." Idézi Horváth Béla Márffy Ödön kortársairól és a korról című cikkében. Jelenkor, 1961. 6. sz. 718. 11 Rippl-Rónai 1957. 130. 12 1909 tavaszán a Nemzeti Szalon vezetősége úgy döntött, hogy nem fogadja be a MIENK kiállításait. A Szalon konzervatív hangadói így fejezték ki tiltakozásukat a csoporton belüli radikális fiatalság törekvései ellen. Lásd: L. G. (Lengyel Géza) jegyzete. In.: Kortörténeti jegyzetek (I—

VI.). IV. A Nemzeti Szalon viszálya. Huszadik Század, 1909. 566-569. 13 A Nyolcak festőtársaság mellé álló újságíró-író Bölöni György 1909-ben vándorkiállítást szervezett az erdélyi központokban (Kolozsvár, Nagyvárad, Arad), s a törzstagság mellett a fiatalokkal rokonszenvező Rippl-Rónai Józsefet és Gulácsy Lajost is meghívta a tárlatra. A közös kiállítás azonban inkább a mesternek szóló tisztelet kifejezése volt, s nem egy azonos szemléleti alapon álló szakmai egyetértés kinyilvánítása. A későbbiekben útjaik egyértelműen szétváltak. Lásd: Bölöni György: Kernstok Károly és társai. Arad és Vidéke, 1909. július 4. In: Bölöni 1967. 111. 14 „A szervezkedés központja Kernstok Károly lett, s az új csoport tagjai 1909 végén Rippl-Rónai híre-tudta nélkül rendeztek kiállítást a Könyves Kálmán helyiségében. Rónait ez elhidegítette, s noha Budapesten tartózkodott, napokig nem nézte meg a kiállítást. Igaz, hogy miután megnézte, személyes sértődöttsége nem akadályozta meg abban, hogy dicsérnivalót is találjon benne, s hogy később Emlékezései-ben elismeréssel írjon a csoport bátorságáról, fiatalságáról." Petrovics [1942.] XXIV. 15 Lásd bővebben: Passuth i. m. 67-175. 16 Rippl-Rónai így ír testvérének: „A fiatalok féltehetségek; hibájuk, hogy inkább érdekesek, mint értékesek. Üresek,pretenciózusak." Levél Ödön testvéréhez. 1913. január. In: Rippl-Rónai i. m. 150. 17 Lásd bővebben: Bernáth 1982. 201-209. 18 Lásd bővebben: Balogh 1963. 168-190. 19 Rippl-Rónai 1957. 66., 133-134. 20 Lásd bővebben: Balogh i. m. 21 1906. febr. 1. A „Könyves Kálmán" műkiadó részvénytársaság kiállítási terme: Rippl-Rónai kiállítása (318 mű), Rippl-Rónai József műveinek aukciója (381 mű) 22 Rippl-Rónai József: Ödön öcsém, 1906; olaj, karton; 55,5 x 38 cm. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum. Lásd bővebben: Bernáth 1994. 165-167. 23 Rippl-Rónai József: Mezei munka, 1910 körül; olaj, lemezpapír; 51,5 x 40 cm, j.j.l.: Rónai. Székesfehérvár, Deák Gyűjtemény. In.: Városi Képtár. Deák Gyűjtemény. Székesfehérvár, 1988. 20-21. A képfelület nagyvonalú felbontása, a motívumok jelzésszerű megjelenítése, a bátor, felszabadult ecsetkezelés arra mutat, hogy a kép későbbi, feltehetően 1912 körül vagy azután készült. 24 Hegyi Lóránd: A tárgynélküliség értelmezése Kassák képarchitektúráiban. Művészettörténeti Értesítő, 1981. 3. sz. 194. 25 Hegyi Lóránd: A magyar konstruktív művészet korszakai. Periodizációs kísérlet. Művészettörténeti Értesítő, 1982. 1. sz. 26. 26 Németh i. m. 199 27 „Most Czóbel (Czóbel Béla. G. M.) lesz az, akit ütnek és egy két társa. Igazán pedig jó ízlésű, de igen merész művészek - olyan területre léptek, amelyet még eddig a legkevesebben kultiváltak - talán a Sahara megtermékenyítéséről van szó, nehéz és reszkírt dolgot művelnek, nemes művészi ambícióval. Legalább én így hiszem." Rippl-Rónai József levele Ödön testvérének. Budapest, 1908. január 10. Genthon MTA MKCS-C-136/566-1. 28 Rippl-Rónai 1957.124. 29 Bernáth Mária 1994-ben megjelent tanulmányában (lásd: 22. jegyzet) részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Megítélésem szerint Rippl-Rónai alkotói stabilitását dicséri, s éppen ezért pozitív alkotói magatartásként értékelendő, hogy modernizációs törekvéseiben nem a fiatalok körében népszerűvé vált, új művészeti stílus átvételének az útját választotta, hanem a saját művészi tradícióiban gyökerező megújulási lehetőségeket tárta fel a maga számára. Meg tudta ítélni, hogy a Fauve-ok expresszív kifejezésmódja nem érinti az ő művészi szándékait, számára nem lehet követendő irány. Mint ahogy a Nyolcak művészeti programját sem érezte magáénak. Sajátos absztrakciós törekvéseiben nem talált társakra. (így vélem, ez nem a megkésettséget, a korszerű művészi gondolkodástól való lemaradást jelenti, hanem egy alapvetően másfajta alkotói megközelítés érvényesülését. Ennek létjogosultsága a korszakban - főleg az egykorú nemzetközi példákat tekintve - a legmesszebbmenőkig megvolt. A hazai vizuális közgondolkodás eltérő hangsúlyai, s a művészi progresszió más irányú érdeklődése következtében azonban e magányos kezdeményezés elsikkadt. 30 Lázár 1923. 27. 31 Gerő i. m. 257-258. 32 Lásd bővebben: Passuth i. m. 33 Fülep Lajos: Rippl-Rónai kiállítása. Ébresztő, 1917. április. 231. 34 Lásd bővebben: Tímár 1989. 208-213. 35 Kállai 1925. 36-44. 36 Kállai Ernő: Korrektúrát (A De Stijl figyelmébe). MA, Wien, 1923. július 1. 14-16. 37 Kállai 1925. 136.