Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - KIRÁLY Erzsébet: A kisváros és az otthon képei. Rippl-Rónai kaposvári intérieur-korszakáról

KIRÁLY ERZSÉBET I árizsi kiállítási sikereket, a Mabis festőcsoport alkotói közösségét és Aristide Maillol barátságát tudva maga mögött, Rippl-Rónai József 1902-ben véglegesen hazatelepült Kaposvárra. Elmúlt már negyvenéves ekkor. Szülővárosa mostantól fogva haláláig immár érett fővel választott otthona lesz, otthonaként pedig művészi élményeinek tartós forrása. A városka Fő-utcájában vásárolt kis fehér ház Rippl lakása és műterme egyszerre. Itt készül a Kaposvár és környéke életét és tájait bemutató képeinek első nagyobb sorozata, melyet a művész 1906 februárjában majd így ajánl a budapesti Könyves Kálmán műkereskedés közönségének: „Idehaza az intim élet adta meg az inspirációkat. A család, rokonság, ösmerősök szokásait, életét figyeltem meg. Kisvárosi alakok, typusok érdekeltek. Ezeket festettem a társadalom minden rétegéből. Engem nagyon érdekelnek: a kőműves, a tanár, a pap, a pintér, a suszter, az asztalos - mindmegannyi karakterkép. Mindegyik egy-egy külön világ. Egy-egy jellemző vonásuk van, mint a természeti tárgyaknak, kőnek, vasnak, fának. Szeretem bennük, hogy különböző vonásaik külsőleg is megnyilatkoznak, hogy hivatásuk, mesterségük, társadalmi mivoltuk már a formájukból, mozdulatukból kitetszik. Ezeket a jellemző formákat, vonalakat, mozdulatokat, színeket pemzlivégre, kréta alá fogni - íme a képeim. Tisztelettel bocsátom őket a közönség elé."

1 A kiállításon a szülővárost megörökítő festmények, rajzok együtt szerepeltek Rippl-Rónai európai utazásainak más emlékeivel, banyulsi, ostendei, velencei, római, brüsszeli, bruges-i, budapesti képekkel. A sajtókritikusok figyelmét azonban nem kerülte el, hogy ezek sorában a somogyi tárgyúak egy nagyobb lélegzetű festői vállalkozás szülöttei, s hogy bennük a hazatalálás ars poeticáját kell keresni. Az Ország, a Magyarország és a Budapesti Hírlap úgy üdvözli a kaposvári képeket, mint intim vallomásokat, melyek a művész legközvetlenebb világába engednek belépést. A Pesti Napló úgy találja, hogy ez a világ az intérieurökben nyerte el legvonzóbb formáját, s hogy bennük Rippl-Rónainak a magyar ház, a magyar kisváros hangulatát is sikerült megragadnia.

2 A somogyi képek tárgyi újszerűségét a kortárs művészeti irodalom is sietett méltatni. Az alkotói szándék megértésében Petrovics Elek jutott a legmesszebb, akivel Rippl-Rónai már korábban is komoly levelezést folytatott. A lassanként barátivá mélyülő kapcsolatban Petrovics fogékonnyá, csaknem elfogulttá vált a festő új korszaka iránt, melynek legszebb hozadékát ő is az A kisváros és az otthon képei RIPPL-RÓNAI KAPOSVÁRI INTÉRIECIR-KORSZAKÁRÓL intérieurökben látta. RipplRónait az otthon messziről megtért dalnokának nevezte, akit „az élet erős lüktetése" után most annak „csöndes tengése" foglalkoztat. „Figyelő szeme e kis világból épp oly gazdagságát meríti a motívumoknak, minővel az elhagyott nagy világ kínálta. (...) S ezen a levegőn, az otthon melegén művészete teljesen kinyílt, s szinte frissült erővel buzgott fel tehetségének gazdag forrása."

3 Ma már a kortársénál szigorúbb mércével mérve is bizonyos, hogy Rippl-Rónai kaposvári „inspirációiból" a magyar századelő legegyénibb és legteljesebb kisvárosi tablója állt össze. Egy belülről feltárulkozó mikrovilág ilyen programszerű és személyes rajzára a festészetben addig nem volt példa. Annál nagyobb kár, hegy ez a tabló ma már csak töredékeiben létezik. Alig maradt valami a festő által emlegetett karaktertanulmányokból, s az otthonképekből sem sok. Az intérieur-korszak szellemi egésze azonban, tárgyi fogyatkozása ellenére, mégis megőrződött. Ebben nem kis részük van a Rippl-Rónai által adott, szép stílusú, beszédes képcímeknek. Ezekben a képek látványa mintegy irodalmi nyomatékot kapott, esetenként túlélve magukat az alkotásokat is. Kevés olyan „olvasmányos" katalógusa van a magyar művészettörténetnek, mint a fenti kiállításé. Az egyes tételek külön-külön is szabatos megjelölői a tárgynak, együttesen pedig egy eszmei-tematikai egység hordozói. Talán bizonyos rend is tehető bennük. Egy részük leíró jellegű, erős lírai-hangulati töltéssel. A legjellemzőbbek közülük: Angyalos kép; Fehér fal, barna bútorok; Csöndes kis szoba, rózsaszínű függönnyel; Virág az asztalon, beteg az ágyban; Egymásba nyíló szobák, alakokkal, babákkal; Szürke szoba, elöl tulipánnal; Öreg néni virágos kendőben; Olvasó nő csipkefüggöny mellett (3. kép); Bóbiskuló néni az ablaknál; Két nő lámpánál; Béresház estefelé; Ködös téli kép; Tél a pödöri pusztán. Más képcímek inkább elbeszélő jellegűek: A Toncsi farag, a bácsi olvas; Munka közben; Borozó társaság; Egy asztal-társaság pinceszeren; Társaság a szöllőben; Kártyázók az ablak mellett; Kaszálják a füvet; Barackot „dunctolnak"; Az orvos rendel; A „pörkölt-társaság"; Tarokk az Otthonban;

4 Hegyi mulatság búcsú-napkor; Karácsonyfa-díszítés; Ebéd után a plebánusnál. Néhány kép pedig ez utóbbi csoporton belül - legalábbis címében - csattanós történetet vagy adomát sejtet: Öreg férj, fiatal feleség; A titkos levél. A címadás, a nyelvi formálás műveletében Rippl-Rónai érezhetően kiélte a valóság birtok-