Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - SZINYEI MERSE Anna: Rippl-Rónai Franciaországban és kapcsolata a Nabis csoporttal

JEGYZETEK Csók István: Emlékezéseim. Budapest, 1990. 35. További Rippl-emlékek még 30., 33., 34., 38., 56., 58.; valamint Csók István: Rippl-Rónai és én. Nyugat, 1935. 360. 2 Szűkebb müncheni köréből Kéméndy Jenő pályázott, a győztes Koroknyay Ottó lett. A 6000 frankos ösztöndíj reményében 1888-ban és 1890-ben Rippl is részt vett a pályázaton, de hiába, előbb Pataky László, utóbb Halmi Artúr volt a nyertes. Vö. Petrovics [1942] VIII.; Genthon 1969. 134. 3 Boros Judit és Csernitzky Mária szíves adatközlése. Vö. még Rippl-Rónai 1957. 31-47., 50. 4 Ezt a hipotézist először Bernáth 1989. 204. vetette fel. Azóta megszületett a PontAven teljes történetét feldolgozó monográfia is, mely ugyan nem említi Ripplt, tehát e kérdést sem tisztázza, de sok érdekes részletismeretet nyújt: André Cárion: Les Peintres de Pont-Auen. Rennes, 1994. Lásd még RipplRónai 1957. 39., 147. A Nabis körrel foglalkozó kollégák viszont szinte mindenütt azt a tetszetős, ám megalapozatlan hipotézist követték, mely Gauguin és Rippl találkozását Pont-Avenbe helyezi. 5 Rippl-Rónai 1957. 147. 6 Destremau, Frédéric - de La Chatrem, Thibault: Anquetin, La Passion d'être Peintre. Galerie Brame et Lorenceau, Paris, 1991. Doc. 31; Bernard, Emile: Louis Anquetin. Gazette des Beaux-Arts, 1934. február, 108-121. 7 165. sz. a világkiállítás katalógusában. Degas főként azt csodálta meg a képen, hogy a fekete háttér végtelen mélységet érzékeltet - mintha a hölgy éppen Watteau barlangjába lépne. Vö. Dorment, RichardMacDonald Margaret: Whistler. London, Tate Gallery - Párizs, Musée d'Orsay - Washington, National Gallery of Art 1995. 210-212. kat. sz. 130. 8 Az itt reprodukált kép közelebbi analógia Rippl néhány művéhez, de nincs datálva. Rippl egészen biztosan láthatta a világkiállításon Roger Marx műkritikus portréját, valamint ugyanakkor a Szalonon a Meghittség című nagyobb kompozíciót (ma a Musée d'Orsay állandó kiállításán). Ennek hatalmas közönség- és sajtósikere vezette be Carrière igazi elismertetésének korszakát. Vö. Zimmermann, Michael F. In: Eugène Carrière. Musée de Strasbourg, Ancienne Douane, 1996-97. 104. kat. sz. 16. 9 Fiatal nő gyászban, 1889. Vö. Monnier, Geneviève: Pastels du XIX

3 siècle. Musée du Louvre, cabinet des dessins, Musée d'Orsay. Paris, 1985. 57-59. 48. sz. Ez a mű 1997-ben a Musée d'Orsay századvégi pasztelleket bemutató termében volt kiállítva, közelében Denis, Rippl és mások rokon törekvéseivel. 10 Lásd Pewny 1940. 31.; R.: Petrovics [1942] 2. " Manet-val kapcsolatos élményeiről £m/é/cezéseíben mir a Munkácsy-korszakkal kapcsolatosan szót ejtett. Csók István (i.m. 35) szerint is egyike lehetett első lelkesítő párizsi kiállítási tapasztalatainak. Ha megnézzük a Musée d'Orsay egyik pasztell-kabinetjében Manet: La viennoise, Irma Brunner 1880 körüli arcképét, ezen nem is csodálkozhatunk, amint Degas-hoz vonzódásán sem. A magyar közönség nevelése céljából és mellesleg saját törekvéseinek elfogadását előkészítendő, Rippl megjelentetett Modern festés címmel egy cikket a Magyar Szalon, 1894. 2. számában (61-64.), mely így kezdődik: „A festőművészetnek három modern úttörője van Franciaországban: Manet, Degas, Puvis de Chavannes. Mind a három réme az akadémikus festőknek, ők azok, akik a banális, kommerciális és konstruált irány ellen folytatnak irtó háborút." Degas-nak külön cikket szentelt: Degas apró emlékeimben. Nyugat, 1917. II 631-634. Mindhármukról írt az Emlékezéseiben is. - Forainhez lásd Kelp Anna: AXIXsz.-i magyar festészet viszonya a francia festészethez. Budapest, 1928. 113., valamint Rippl-Rónai 1957. 104. ugyanitt Besnard-ról 105-106. 12 La Nuit étoilée, Arles, 1888. o.v. 72,5 X 92 cm. Vö. Patin, Sylvie in: De l'lmpressionisme a l'Art Nouveau. Acquisitions du Musée d'Orsay 1990-1996. Paris, Musée d'Orsay 1996-97. 142-143. 13 Salon des Artistes français. Paris, Palais des Champs-Elysées 1889. 2287. La petite boudeuse; 3779. Vieillard-fusain; 5447. Clne gravure: Portrait de l'abbé Liszt. 14 Genthon 1969. 136. 15 Rippl-Rónai 1957. 141. - Isabelle Cahn az 1888-as évnél sorolja fel Ripplt is Julian-növendékként, Denis, Ibels, Ranson, Sérusier, Vallotton, Vuillard, Bonnard mellett, az 1993-as párizsi Nabis katalógus kronológiájában, 474. Bonnard és Rippl kivételével azt is pontosítja, ki melyik évben volt beiratkozva. Vuillard-nak Rippllel azonos tanárai voltak. 16 Pewny 1940. 100. 17 Rippl-Rónai 1957. 48. 18 Petrovics [1942] VIII. 19 Paris, Palais des Champs-Elysées, Exposition des Artistes vivants, 1890. 3291. Deux études, pastels. - Paris, Champs de Mars, Société Nationale des Beaux-Arts 1891. 1225. Tête blonde, (pastel); 1226. Femme brune (pastel) - 1892. 855. Portrait d'une Jeune Fille. 20 MNG Adattár, ltsz.: 51

18/I./19 dátum nélküli sajtókivágás, a pasztelleket vásárolni kívánó Edmund Taigny és Saint-Marceaux anyagainak társaságában. Vö. Rippl-Rónai 1957. 41., 48., 87.; Genthon 1969. 137-138. 21 Rippl-Rónai 1957. 70. Lázár Bélához írt levele 1910. december 15. MNG Adattár, ltsz.: 3654/939-23. A Nabik többnyire a Salon des lndépendants-ra küldtek műveket, kevésbé a Mars-mezőre, ezért is kár, hogy Rippl ennyire makacsul távol tartotta magát az előbbitől. 22 1893. Párizs. Préface Camille Mauclair. 13. old.: Ripp-Ronai [sic!]. 152. Femme dans un lit; 153. Dessin. 23 A festő 1887-es és 1889-es kiállításán szerepelt a román származású hercegnő portréja, az ábrázolt tulajdonából. Van Gogh annyira lelkesedett ezért az arcképért, hogy Theo bátyjának is írt róla. Rippl bizonyára látta mindkét kiállítást. Vö. Puvis de Chavannes. Paris, Grand Palais - Ottawa, Galerie Nationale de Canada, 1976-77. 189-190. kat. sz. 169. 24 Vö. Wattenmaker, Richard, J.: Puvis de Chavannes and the Modem Tradition. Art Gallery of Ontario, Toronto, 1975. 110. kat. sz. 49. 25 Vö. Frèches-Thory: Les Nabis, sources d'un mouvement, in: Frèches-Thory-Perruchi-Petri (ed) 1993. 29-30.; Eugène Carrière et le symbolisme. Paris, Orangerie des Tuileries 1949-50. 68-69. 26 Perruchi-Petri: Les Nabis et le japonisme, in: Frèches-Thory-Perruchi-Petri (ed.) 1993. 33-59.; Gellér 1987. 27 Rippl-Rónai 1957. 51-53., 146. Vö. Le Normand-Romain, Antoinette, in: Maillol. Saint-Tropez, Musée l'Annonciade 1994.; Berger, (Jrsel-Zutter, Jörg: Aristide Maillol. Berlin, Georg-Kolbe-Museum - Lausanne, Musée Cantonal des Beaux-Arts 1996 Bremen, Gerhard Mareks Museum 1996-97 - Mannheim, Städtische Kunsthalle 1997. Sok érdekes új adatot közöl, bár némileg ellentmondásban az 1993-as zürichi Nabis katalógus Maillol-anyagával. 28 MNG Adattár, ltsz.: 4669/1. A töredékes, datálatlan levélre valaki 1887-89-es dátumot írt, ez azonban a többi adatból kikövetkeztetve téves, csak 1890 lehet. 29 Rippl-Rónai 1957. 34-38.; újságkivágat dátum és helymegjelölés nélkül: MNG Adattár, ltsz.: 5118/1.18. Külföldön tartózkodása idején végig gondja volt arra, hogy Ödön öccsén keresztül a szerkesztőségekbe küldött sajtóhírek segítségével itthon ne merüljön feledésbe a neve, és ha hazatér, zökkenőmentesen kapcsolódhasson be a magyar művészeti életbe. 30 Pierre Louis (Maurice Denis álneve): Définition du néo-traditionnisme. Art et Critique, 1890. augusztus 23. és 30. Magyarul: A neotradicionalizmus meghatározása, in: A szimbolizmustól a klasszicizmusig. Maurice Denis elméleti írásai. Budapest, 1983. 25-35. Denis-nek végül nem sikerült elterjesztenie ezt az elnevezést. Kényszerűségből elfogadta a szimbolizmushoz való sorolásukat, ám folytonosan a szintetizmus szót állította előtérbe, és nem győzte hangsúlyozni az irodalmi szimbolizmustól markánsan elváló karakterüket. Írásaiban minderre számos példa található. 31 Denis, Maurice: A szimbolizmus kora című élményszerű időskori összegezése, mely lényegében csoportjuk és törekvéseik fejlődéstörténete, 1934 márciusában jelent meg a Gazette des Beaux-Arts-ban, 165. Magyarul: Denis i. m. 1983. 47. 32 Paris, Musée d'Orsay-ben. Vö. Perruchi-Petri elemzését az 1993-as Nabis katalógusban. 143-144. 33 Vö. Lacambre, Geneviève cikkét a Whistler-katalógusban (lásd 7. jegyzet) 141-143. 34 Genthon 1969. 139. 35 Monnier 1985. 297. sz., 237. (lásd 9. jegyzet). A „nő virággal" elterjedt motívumához hoz analógiát Redon egy szénrajzával (1890-95), Otterlo Rijksmuseum, Kröller-Müller - A témával foglalkozik még Szabadi Judit: Ábrázolási típusok a századforduló magyar művészetében. Ars Hungarica 1977. 1. sz. 32., 36. Rippl-Rónai az 1895-ös Mars mezei szalonon is kiállított egy ilyen tárgyú művet, melyet lehetetlen azonosítani konkrét képpel. 36 LArt et la vie en France à la Belle Epoque. Fondation Paul Ricard-Bader, 1971. szeptember-október. 275. Fiatal női figura, 37 X 30 cm; 276. ua. 39 x 32 cm; 277. Akt, 41 X 32 cm. Mind olaj, vászon, 189l-re szignált és datált, az első kettő Jérôme Bun-