Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - SZINYEI MERSE Anna: Rippl-Rónai Franciaországban és kapcsolata a Nabis csoporttal

13. Rippl-Rónai József: Mészárszék Neuillyben, 1893. Lappang ! Butcher's shop in Neully, 1893. Whereabouts unknown zus finomsága ellenére... Emléke túl elevenen él bennem és igen drága az nekem... A dekoratív művészet utáni érdeklődése harmóniában volt azokkal az eszmékkel, melyek bennünket foglalkoztattak és lelkes működése megható példaképünk volt".

59 Kapcsolatukat bizonyítja a mindkettőjüket jól ismerő Thadée Natanson megjegyzése: „Tudja, hogy milyen féltékenyen elzárkózik Vuillard, ha dolgozik. Nos én tudom, hogy mialatt Vuillard festett, Rippl-Rónai órákat töltött a műtermében."

60 Később mindkettőjükről remek pasztell portrékat (kat. sz.: 63/1. és Bernáth 8. sz. kép), Bonnard-ról pedig olajfestményt készített (kat. sz.: 35.).Vuillard, Bonnard, Roussel, Denis, Sérusier, Ranson, Vallotton is ki-kilátogatott a magyar festőhöz Neuillybe, különösen az első 14. Rippl-Rónai József: Kocsma butéliákkal, lappang I Pub with bottles. Whereabouts unknown három. Velük és Maillollal tartotta Rippl a legszorosabb kapcsolatot, hiszen ők is a megélt tapasztalat lényegéből indultak ki, míg Sérusier, Denis és Ranson teoretikusabb indítékkal alkotott, Vallotton legkonkrétabb, ám fanyar művészete pedig eleve önmagában állt. Az időnként a társasággal tartó Natanson „whistleri otthon" nak, „egy szegény nagyúr lakásának"

61 nevezte Rippl egyszerűen , de kitűnően összehangolt, jó ízléssel berendezett házát. A Nabis tagjainak első látogatása Neuillyben mindnyájukra - Ripplre is - mély benyomást tett. Rippl tizenkét év távlatából is élményszerűen emlékezett egy jellemző epizódra. Barátja és műveinek vásárlója volt Henri Bourbon doktor, aki a Bichat kórház asszisztens orvosaként Verlaine-t is többször kezelte. A magyar festő tőle kapta Mallarmé „Les Pages" című kötetét. „Beletettem a könyv lapjai közé olvasás közben csinált kis kontúros, színes rajzaimat dekorációnak. Nagyot is néztek francia barátaim, mikor (...) ott találták asztalomon Mallarménak (...) könyvét: azt hitték, a rajzok csakugyan illusztrációk, a könyv hozzátartozó, kiadott részei. Hogy jutok ilyen megtisztelő megbízáshoz? Mondom, hogyan jutottam, a könyvet pedig, melyet ritka szép nyelvezete miatt sokan excentrikusnak találtak, én éppen (...) annak szinte parfümös illata miatt nem győztem eleget olvasni."

62 Rippl látogatói az előző évtől már grafikusként is sikeresek voltak: Maurice Denis illusztrálhatta André Gide: „Le Voyage d'Clrien"-jét, a La Revue Blanche megkezdte litográfiáik közlését és többségükre igen szép karrier várt az alkalmazott grafika terén. Valószínűleg e látogatás után bízta meg Ripplt Natanson egy litográfiával, mely Lámpánál olvasó nő (kat. sz.: 162.) címmel meg is jelent a Revue Blanche 1894. augusztusi számában, illetve a folyóirat decemberre megjelentetett második albumában. Rippl tehát ettől kezdve reménnyel eltelve látogatta mind a folyóirat szerkesztőségét, mind a litográfiái műhelyeket.

63 De Natansonéktól sohasem jött több felkérés. Egy évre rá Bing kiadásában négy kőrajzával megjelenhetett a Les Vierges című kis kötete. Végül 1896-ban Vollard is meghívta az első „Album des peintres-graveurs"-ben való közreműködésre - a Falusi népünnep című litográfiája Magyarországon Bretagne-i népünnep címen honosodott meg (kat. sz.: 174.). Az 1892-ben Roger Marx és André Marty által alapított L'Estampe original viszont semmi érdeklődést sem mutatott a magyar művész iránt, sőt a La Plume sem, mely Léon Deschamps igazgatása alatt 1889-től működött. 1894 decemberétől még egy havi album jelent meg 10-10 nyomattal, L'Epreuve címmel. Mindhárom folyóirat rendszeresen foglalkoztatta a Nabis tagjait és tágabb körüket. Rippl azonban hiába vitt be a szerkesztőségekbe rajzaiból, kis dekoratív kompozícióiból, az ismertebb nevek óriási művészi kínálata nem tette érdekeltté a szerkesztőket az ismeretlen külföldiek propagálásában. A La Plume író igazgatója egyszer azért tett kivételt: az 1894-ben általa alapított Salon des Cent kamarakiállítás-sorozatában kedveltjei, Denis és Ibels mellé a harmadik kiállításra Rippl-Rónait is meghívta.

64 1896-ban Vollard 100 frankért árult, 100 példányos albumában olyan nevek mellett szerepelhetett, mint Besnard, Blanche, Bonnard, Denis, FantinLatour, Guillaumin, Munch, Redon, Renoir, Toorop, Rys-