Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
DOKUMENTUMOK / DOCUMENTS - Válogatás Rippl-Rónai József leveleiből (Földes Mária-Szücs György)
bát hibára halmoz, ma igy beszél, holnap ugy és sohasem pirul el a pofája. Ma elitéli pl. Munkácsyt, kortina 6 festőnek mondja, holnap pedig égig emeli, ha Lázár Béla telebeszéli fejét, igy tesz Szinyeivel is, és igy tett Liebermannal is. Bombákkal dolgozik. Jellemtelen akaratlanul, szemtelen tudatosan, - sohasem nagyszabású, de mindig a legnagyobbakról beszél és ir, azokról, akiket a franciák már régen felfedeztek és megírtak szépen és letörölhetetlenül. Blöff-ember. Ha politikus lenne, valószínűleg a legnagyobb demagóg hírében állana. Magán élete is kicsinyes, nem művészi, csak művészies. Folyton felfedez, mindig olyant, aki nélküle is nagy, mint például Cezanne, Renoir vagy Marées vagy Gauguin vagy Seurat. Érdekesebb, de nem értékesebb a franciáknál. Beutazza kedvenc művészeiért, - különösen, ha abból anyagi hasznot is húzhat - az egész világot. Mindenütt kihallgatja a legjobbakat és azután ő otthon, Drezdában, egy kis merész lével feleresztve, könyv alakjában kiadja. Ez ő. - Mondásai: németre fordított francia vélemények, kritikák, a mik nekem sohasem voltak ujjak, ismeretlenek. Az egész ember nem más, mint egy hig francia lében átitatott fontoskodó német. Szerencséje az, hogy sohasem akad senki, aki ujjára koppantana vagy aki ráolvassa szerénytelenségeit. Az bizonyos, hogy az elismert nagyoknak jó kolportálója, nélküle nagyon későn tudták volna meg Berlinben, hogy ki is az a Degas, Renoir, Cezanne. Ebben nem részrehajló chauvinista. Szereti a franciákat. Igaz az is, hogy ha ezeket nem dicsőítené, csődöt mondana a tolla. A franciák hálásak lehetnének iránta (- persze a modern rész), ha hinnének értékében - igy, csak, alig számit, nevét ritkábban halljuk Párizsban, mint Bécsben, vagy Budapesten. Én rám a városi svihákokra emlékeztet, a svihák műértő hatását kelti - de akkora hatalommá nőtte ki magát, kapaczitássá merész irásai révén, fontos az, ha ir valamiről, kiállításokról, pl. a hol sokan szerepelnek, hogy kiket kikkel emlit meg. Ha megemlíti, akkor az már valaki, vagy lesz valaki, akit elhallgat, az agyon van ütve. Jó, hogy sokan hisznek a feltámadásban, és igy nekik is van reménységük újra éledni, érvényesülni és az elismerésre számot tartani. Most, Renoir és Bonnard a vesszőparipája, ezeknek csinál mindenütt propagandát. Nem is csuda, mert nagy művész mindakettő. Egyik nemrégiben halt meg, a másik él és uralkodik. Bonnard, nekem is kedves festőm, barátaim közül a legszimpatikusabb talán. - Éppen Claude Anet-tól 7 hallom, hogy Bernheim 8 adja el képeit átlag 20.000 frankért, ami a mi pénzünkben 400.000 koronát jelent. Jóskád 1 Julius Meier-Graefe (1867-1935) német mükritikus, 1895-ben a Pan folyóirat egyik alapítója, az impresszionizmus németországi propagátora. 2 Otto Julius von Bierbaum (1865-1910) művészeti író, a Pan folyóirat társalapítója. 3 Otto Theodor Eckmann (1865-1902) szecessziós iparművész. 4 Paul Cassirer (1871-1926) és testvére, Bruno (1872-1941) által alapított könyvkiadó és galéria Berlinben. 3 Fritz Gurlitt (1854-1893) 1880-ban alapított galériája Münchenben. b kortina - ol. színházi előfüggöny 7 Claude Anet (1868-1931) svájci születésű, francia író. A Gil-Blas és a Petit Parisien újságok munkatársa. 8 Alexandre Bernheim (1839-1915) által újjászervezett családi alapítású galéria Párizsban. MNG Adattár, ltsz.: 20408/1980/23; MTA MKCS-C-I36/740; Megjelent: Rippl 1957. 156-158. 44. ERNST LAJOSNAK H. n. [Budapest] 1923. okt. 5 Kedves Lajos! Most már tiszta képét látom a kiállításra 1 szánt dolgaimnak, be vannak szépen keretezve, készen állanak az átvitelre. Légy szives hozzáértő embereket küldeni, akik jól fel legyenek fegyverkezve ruha dolgokkal a kényes képek betakarása okából. Csak eső ne legyen! Anyagomnak több, mint 9/10 része teljesen uj keletű - akarva nem akarva, néhány, már ismert olajfestményemet keretül hozzájuk csatoltam. Igaz, hogy így, ismét retrospektiv jelleget kap ez a bemutatkozás is, de nem baj, mert van egy generátió, amelyik nem ismeri őket jussuk van látni - előkövetelni őket. Igyekezzél szépen szokásod szerint - gonddal elrendezni, megérzésével annak a nagyjelentőségű dolognak, hogy a rokon természetűek együtt legyenek a kellő távolságban, egy sorban. Csináljunk egy komplétnek elnevezhető kollektiv kiállítást, olyant, amihez szó nem férhet. Teljesen ki akarom zárni a kommerciális izét a dolgoknak - csakis, tiszta művészi eseménynek szeretném feltüntetni életem Ilik felében csinált és meglátott impresszióimat. Nagy lendülettel, szeretettel és tudásom tömörítésével vettem tervbe azokat a motívumokat, a hol a levegő, a nagy levegő szerepel és teszi monumentálissá a tájképeimet a melyek az én somogyi házam körül, a kaposi dombokon anynyi gyönyört okoznak nekem és mindenkinek a ki ott megfordul. Minduntalan mondják: „hát ezt mért nem festi meg?" - Daczára, hogy én is akarom és érzem, hogy meg is tudom csinálni, mégsem lehetséges annyi szépet a könyökömből kirázni. Reménylem, nekem adsz igazat? Ebben a kollektióban látni fogsz egy egész nagy sorozatot az ébredő tavaszból, látni fogsz párás, napos, nyári eseteket - olyanokat, amilyeneket akkor néz és élvez az ember, amikor a nagy hőség elöl hűvös fal mellett vagy lombos, árnyékos fa tövében ülsz le és nézel nézel a messzeségbe a Balaton felé ahol néha, bizonyos időben a Badacsony kékes szegélyét véled felfedezni. Millió szép gondolat forrása ez az én kis fészkem, hol ily bőségesen szórta a nagy gondviselés nekünk - kincseket érő javait. De vannak itt asszonyok, leányok is, akiket meg kellett látni és az örökkévalóságnak átadni. Istenem! hogy kell sietni ezek megrögzítésével. Mily gyors iramban lesz valaki szép - csudás szép, és mily rettenetes gyorsan tűnnek el a bájos, hamvas színek - a „sármja" a mi mindenségünknek! életünknek, munkakedvünknek, gyönyöreinknek! Egy-két barátomat is lepingáltam és lefestem mindazokat, akik ezt a viszontagságos kis maradék országunkat nagygyá, - kultúrájukban elismertté teszik. Pl. Móricz Zsiga képébe 2 bele igyekeztem tenni az ő nagy szellemi képességét, mélyen elgondolkodó természetét, gondjait, örömeit és ujabb keservein szerzett nyugalmát, souverén tudását, akárcsak egy nagy állambölcsét.
