Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - SZINYEI MERSE Anna: Rippl-Rónai Franciaországban és kapcsolata a Nabis csoporttal

1. Louis Anquetin: Újságot olvasó nő profilja / Profile of a woman reading a paper, 1890. London, Tate Gallery csak 40-50 éves korukban érik el. A ki nem ismeri a művészi viszonyokat, annak fogalma sincs arról, hogy egy ilyen kiállítás mily befolyást gyakorol a művészre és az egész világ cultur helyzetére."

14 Egy másik, a szakirodalomban sokat vitatott kérdést dönt el az 1889-es Szalon katalógusa, mely szokás szerint a művészek főbb adatait is felsorolja. Így Rippl-Rónairól megtudjuk, hogy Bouguerau, Robert-Fleury és Munkácsy tanítványa. A professzorok neve által tehát megerősítést nyer az a tény, hogy beiratkozott az Académie Juliánra, de idejét sajnos nem pontosítja: „két hétig a Julian-iskolában is voltam, de itt láttam, hogy jobb lesz a magam érzése után menni."

15 A fiatalok azonban beiratkozás nélkül is be szoktak később nézni - már csak a társaság kedvéért is - régi iskolájukba, és Maurice Denis szerint Rippl is ezt tette.

16 Az egyes művészekkel való megismerkedésének időpontja így továbbra is rejtve marad, az azonban bizonyosnak látszik, hogy legtöbbjüket már az Öreganyám 1894-es nevezetes sikere előtt is ismerte, ha korábban esetleg nem is kerültek közelebbi kapcsolatba. A rengeteg új benyomás, amely a kiállítások, kritikák, könyvek tanulmányozásával, és persze a nálánál sokkal műveltebb, világlátott és kissé misztikus beállítottságú skót barátjával folytatott beszélgetések révén Ripplt érte, 1890-re kezdett beérni. „Oda konkludáltam, hogy a Munkácsy-hatást mintegy ki kell szakítanom a fejlődés folyamatából, s a Münchenben már bizonyos fokú egyéniséggel készült néhány képem stílusát kell tovább fejlesztenem... Egyénileg felfogott és megcsinált, fátyolozott színű pasztellek voltak ezek, amelyek később még nagyon sokáig kísértettek egy szűkebb körű amatőr világot. Különösen női képmásaimat igen sok szeretettel, s ezzel a már Münchenben sajátommá vált faktúrával csináltam."

17 Petrovics Elek még látott egész korai pasztelljét,

18 mostanra azonban zömmel eltűntek ezek a főleg Párizsban eladott darabok, melyek pótlására azonnal ráállt a kezdeti sikereitől felvillanyozott ifjú festő. A Szalon kettéválásának évében, 1890-ben még kitartott a régi Szalon mellett, melyre ezúttal két pasztell tanulmányát fogadták el. 1891-ben azonban már Rippl 2. James McNeill Whistler: A sárga cipellő (Összhang feketében) / La Dame au brodeguin jaune (Arrangement in Black), 1882-83. Philadelphia, Philadelphia Museum of Art