Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

DOKUMENTUMOK / DOCUMENTS - Válogatás Rippl-Rónai József leveleiből (Földes Mária-Szücs György)

34. RÓNAI JÁNOSNAK Kaposvár, 1910, okt. 8. Édes Jankóm, Te keserű fajankó! Ami neked fáj, nekem is fáj. Hidd el. Sajnállak, hogy anynyira jutottál, hogy fürdened is kell Budán ebben a hideg időben. Elhiszem azt is, hogy nem igazán e miatt vagy eltelve keserűséggel, de mindenesetre ez is hozzá szolgál, hogy kötekedjél velem, ügy látszik, hogy levelem tartalmát Te igy is ugy is tudod magyarázni és most rosszkor jöttek soraim. No, de mindegy elküldtem a kéziratot nehogy elszokjál a kalamáristól

1 és rád bizom mint nagy munkát is, de rád bizom, mint titkot is egyelőre. - Különösen egyes emberek miatt, amire kérnélek is, hogy hadd ki, ha jónak látod, halálom utánra, ha már műtörténelmi dokumentumnak van szánva. Talán néhány embert egyelőre meg kellene kímélni - bár, mondhatom nem tudom, miért legyek én épen kíméletes! Volt idö, nem is olyan régen, mikor még szemembe nevettek, igaz, hogy ma is nevetnek talán, de a hátam mögött... Azt gondolom, hogy minden le van irva még az is amit Te akarsz. Szürke azért voltam, mert szürke volt a hangulatom - ezt kerestem szürkületben, hajnalban. Volt amikor csak éjjel éltem - tetszett a kék levegő. Ma, - ideges vagyok a szemem, lelkem kívánja a kedély életet - erős színeket, határozott körvonalakat. Azt szeretem ma, ha képeimen a színek toborzékolnának ha orgiát űznek és végül jól összeházasodnak, egy nagy színharmóniába fulladnak bele. Előbb szomorúbb életem volt; most, vígabban, rózsaszínűbben látom a világot. Fekete szemüveget csak akkor visel az ember, ha ugy jobban lát. Fenella 26án bemutatja magát a kaposváriaknak. Jöjj le! Tegnap, tegnapelőtt édes apád itt volt - jót mulattunk. Fenellába igazán szerelmes el akar válni anyádtól. Csókolunk benneteket. Jóskád. írj pár sort, hogy kezeidnél vannak az iratok. ' A „Kossuth imádó Rippli bácsi" fia, Rónai János tisztázta le RipplRónai visszaemlékezéseinek kéziratát (Rippl 1911). Magántulajdon 35. LÁZÁR BÉLÁNAK Kaposvár, 1910. dec. 15 Tisztelt Tanár ur, Szívesen teszek eleget abbeli kívánságának, hogy ide oda beajánljam. Denis St. Germainben lakik nem messze tőle, - pár állomással előbb - Maillol Marly le Roi-ben, Vuillard címét nem találom. Közel a Place Clichy-hez, Rue Donét [Douét?] - rue Clichy közelében egy szép kis vasrácsos kerti-téren, de az utca felöl kell felmenni a 4ik emeletre. Vollardtól kérdezze meg. Arra legyen elkészülve, hogy idegent nem igen szeretnek fogadni. Talán Denis. Hogy mindjárt quitteljünk, kérem legyen szives Málnai úrtól megszerezni a kefe nyomatát az én czikkemnek' a „Ház"ban és fontosabb részeiben németre fordítani - kiemelve azt, hogy én, épen ugy, mint Van Gogh és Gauguin sőt Cezanne az uj korszak lük felének kifejlesztésében egyenlő módon vettem ki részemet és egymást nem ismerve ugyanabban az időben. Másszóval a jelenkorig menő francia művészetnek nevezett művészetet én éppen ugy csináltam mint azok. Ha visszagondolok 1888-89re amikor én már kontúros dolgaim miatt Munkácsyval összevesztem és 1892 elejére, amikor lső kollektiv kiállításomat csináltam az ambassade helyiségeiben - még a párisi előkelő kritikusok is Arsène Alexandre, Thiebot Sisson, Roger Marx, Fuster, Firmin Javel

2 stb. - oly ujjszerüeknek találták kontúros stilizált dolgaimat, hogy nem mertek hozzászólni; mig ellenben egyéb szelídebb dolgaimat nagyon dicsérték. Tehát 1892ben még nekik is ujj volt az, ami ma nekem a legértelmesebb, legjobb dolgaim közül valók: így az ágyban fekvő puffadt nő

. a buteliák, apám anyám nagy képe, a banyulsi házak

3 és más dolgaim Később t.i. ebben az időben sem Gauguin sem Van Gogh nem mutatkoztak - csak én

, én be is küldtem eredménytelenül a Mars mezei Salonba azon kívül sok ember, művész látta nálam legtöbbször nagyon meghökkenve az ilyen kontúros dolgomat. Sokat kellett magyarázgatnom mig bele fáradtam - de akkor már mások is jelentkeztek - Gauguin is visszajött Tahitibői és Durand Ruelnél 1895 ben (gondolom) meg is mutatta műveit. Ekkor már csak bélpoklosnak nézték, engem meg csak bolondnak. „Oreganyám" a következő Szalonban sokak előtt rehabilitált - mert kevésbbé volt stilyzálva inkább csak festve. Azt hiszem ez a dolog ujj ön előtt is, pedig ez így van. Ha francia lennék - többet hallana rólam - ki voltam. Mert hirdettem, amikor még más mai híres alak meg sem született és hány ezer franciát dugtam a zsebembe naponkint. Csak nálunk van meg az a csúszómászó tempó az idegenek kultúrája előtt - hogy, mindent csak ök fedeztek fel, mi meg csak őbelőlük élünk. Nagyjából így is van, de az én esetben [sic!] egészen speciális és műtörténelmi okoknál fogva észreveendö és feljegyzendő valami. Kár odaadni ami a miénk. Thannhauser nagyon meg fog örülni, ha az Ön német fordítását, útbaigazítását neki leadja, hogy felhasználhassa a sajtó embereinél. Mindenesetre nagyszerű lenne, ha Ön bemenne Hozzá menet és jövet. Visszajövet a kiállítás talán már meg is nyilik. Szeretném, ha segítségemre lenne. Ön jól beszél németül és tudja mit kell nekik mondani. Csak ne beszéljen se Vuillard-ról se másról csak Rólam. Tisztelettel hive R.R.J. 1 Rippl-Rónai József: Emlékezések (részlet). A Ház, 1910. 10. sz. 233-255. A Ház főszerkesztője volt Málnai Béla (1878-1941) építész. 2 A L'Eclair, a Les Temps, a Gil-Blas stb. lapok kritikusai, ismertebb közülük Roger Marx (1859-1913) műgyűjtő. 3 Ágyban fekvő nő, 1891. Kat. sz.: 10.; Butéliák R.: Szinyei Merse Anna tanulmánya: 14. sz. kép; Szüleim negyvenévi házasság után, 1897. Kat. sz.: 41. MNG Adattár, ltsz.: 3651/1939/23; MTA MKCS-C-I36/610.