Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

DOKUMENTUMOK / DOCUMENTS - Válogatás Rippl-Rónai József leveleiből (Földes Mária-Szücs György)

Ha üres időm akad, napjában többször is zongorátok (mert van zongoránk is csak néhány jó magyar nóta és szép keringő hiányzik). Most egyelőre abban a szobában van ez, a hol ezt a levelet irom és a hol enni szoktunk. Olyan szép ez a szoba, mint egy jól gondozott falusi kápolna. Világos kék a fala - majdnem fehér ajtókkal. Ebben a szobában van nekem egy nagy pastellképem halvány rózsaszínű keretben egy kis amerikai leánynak a portréja; négy igen szép fametszet skót barátom rajzai után

5 - egy négyszögletes tölgy asztal fehér váza rajta gyönyörű szép halvány lila őszirózsákkal (igen nagy csokor) ebben a szobában van még, 3 különböző korbeli szék, egyik valóságos remekmű XVI Lajos korából, a másik szintén karosszék XVIII Lajos korából, a harmadik pedig alacsony tölgyfaszék II Henri idejéből. Van itt még egy török szőnyeg az asztal alatt és egy nagy tükör a kandallón ismét több fehér virágvázával és fehér gyertyatartókkal, a melyeken szines ernyő van. Van végre még egy igen szép almárium szintén a királyság idejéből. Tehát ezzel a szobával tisztában volnánk, jövőre majd leirom a többit - van még 4 ezen kivül és egy szép konyha. Ha azonnal kapok választ ugy én azonnal fogom folytatni jelen életem sorrendjét. Ezerszer csókolja Mindnyájukat Jóskájuk Knowles üdvözletét küldi - ismeretlenül! 1 Sima Ferenc (1853-1904) képviselő felesége. 2 Tisza Lajos gróf (1832-1898) az új Országház építésének kormánybiztosa, akitől Rippl-Rónai falkép-megbízást remélt. 3 Wlassics Gyula báró (1852-1937) politikus, 1895-1903 között vallás- és közoktatásügyi miniszter. 4 Markó Ernő (1868-?) festő, korábban Hollósy tanítványa Münchenben. 5 Amerikai kislány portréja, 1893. Pasztell, papír; 40,5x30,5 cm. Lappang. R.: Bernáth Mária tanulmánya: 3. kép; illetve a Les Tombeaux fametszetei. MNG Adattár, ltsz.: T. 50001/1998/28; MTA MKCS-C-I36/367; Megjelent: Genthon 1969. 142-143. 9. ÉDESANYJÁNAK H. n. [Neuilly] Vasárnap d.e. 1895. nov. 24. Kedves jó Anyám, Múltkori igéretemet beváltandó, megkezdem leírását illetőleg folytatását leírásomnak. Az ebédlőnkbe nyilik három szoba: egyik az előszoba, másik az én hálószobám és a harmadik Knowles szobája, innen nyilik az a nagy szoba, amely ez idő szerint a mi közös műtermünk, ebből a szobából pedig január 15én fog benyilni egy másik nagy szoba, amely teljesen az én műtermem lesz. Ez mind az első emeleten van a kertre - kivévén az előszobát és a konyhát. Az előszoba a lépcsőházból nyilik be, a falat bevonó papir itt és mint mindenütt egy szinü és pedig itt igen finom szürke selyemhez hasonló a kárpitozás. Ezeken a falakon függ egy (kis egyszerű rámában) érdekes photografia, 1/2 életnagyságú fej egy kropfos beteg nő arczéle után, - a másik falon az ajtó mellett egy dekorativ rajz vizfestékkel kiszínezve függ üveg alatt, (mint minden más kép is) fehér georginákat ábrázol, azon czélból készült, hogy kihimezve egy szék támláját diszitse. A 3ik falon függ ugyancsak egy egyszerű keskeny fekete rámában egy olajfestményem, a mely egy nagy szoba belsejét ábrázolja benne a kerek asztal mellett egy kissé eltávolodva egymástól két feketébe öltözött nő: az anya ki valami szomorú újságot olvas föl szomorkodó leányának, aki teljesen az árnyékban van, mig az anya megvilágítva az ablak mellett. Egyik legsikerültebb képem. Még egy nagy kép illetőleg egy szines rajz van itt életnagyságú női alak fehér ruhában - hosszú arany rámában - ez a falhoz van támasztva, de nemcsak ugy imigy amúgy ám, hanem határozottan igy akarva és kieszelve.

1 Az előbbi kép alatt van egy szép támlás divány vörös damaszk szövettel bevonva, van azonkívül itt még két kemény fából készült régi almárium egy kicsiny és alacsony az edények tartására van fölhasználva (kis speiz), a másik ellenben nagy és széles, a fehérnemük számára van föntartva. Ez egy normándi 500 frkot is megérő alkotmány. Ez az enyém, mig a divány és a kis szekrény skót barátomé. Itt más nincs kivévén két nagy csipke függöny ami különben még a konyhát sem kivéve minden szoba ablakán látható, természetesen hófehér állapotban. A padozat mindenütt kemény tölgyfából van berakva igen szép rajz formában - ugy amint azt a császárság idejében (nem királyság mint múltkor irtam) szokták csinálni, (mert meg kell jegyeznem, hogy minden korszaknak megvan a maga jellemző vonása -) ez az a mi szép és ez az a mi művészi és ez az ami manapság a mi korunkban hiányzik, majdnem minden butor majdnem minden épület vagy más alkotmány csúnya mert nincs karaktere és ez az amin mi fiatalabb művész generatio fáradozik és ez az amit a mi jó, de szamár pestieink lenéznek, mert barmok, buták mint a hat ökör. Nekik ez nem művészet - okvetlenül a Benczúr megdohosodott és megavasodott festékjével kell egy műnek elkészítve lenni! 0 nekik rajz, festés és szobrászmunka kell, nem művészet, mert a művészet az ő ostobaságaik szerint csak iparczikk. (Megjegyzendő, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy mi a művészet) Az én hálószobámban van egy genfi falszőnyeg és egy japáni rajz, egy puha fából készült ágy, a fa szine sárga és puliturozott az erek átlátszanak a firnisz alatt. Ebben az ágyban fekszem én és mellettem az az asszony, akit igen szeretek aki föláldozza egész életét én értem (- Erről máskor többet), ebben az ágyban van egy ruganyos valami, amire rá van helyezve a lószőrből kitömött madracz - két vánkos és gyapjú fehér takaró. - Ennek az ágynak az értéke igy amint van nem kevesebb mint 200 frk; ebben a szobában van egy asztal mosdó eszközök számára egy ülő fürdőkád amelyben minden nap megfürdünk; egy karosszék fűzfavesszőből fonva; egy falba vésett szekrény a ruhanemüek számára. - A kandallón, a mely fekete márványból készült van egy intenzív kék japáni váza igen egyszerű forma, ez idő szerint sötét sárga szinü virággal, néhány photográfia; a fal szine itt világos sárgászöld; szemben az ágygyal a kandalló mellett egy képem függ (nem rossz) - (mint majdnem minden dolgom keskeny fekete rámában) egy szegény szoba belseje, a melynek fala sötét zöldre van festve, egy ágyban fekvő beteg szegény asszony,