Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - Iparművészet
adja csak vissza annak az életörömnek, amely az „alkalmazott művészetek" körébe tartozó, háromdimenziós anyagi testtel megalkotott műveit valóságosan sugárzóvá teszi. Sajnos, nem azonosítható - egyelőre - a kivitelező francia, feltehetően párizsi kerámiaműhely. Felmerülhet André Matthey mint kivitelező keramikus neve, de lehet, hogy Aristide Maillol kerámiáival együtt készültek RipplRónai darabjai. Mindenesetre többes számban említi egy levelében „az emailszerű majolikadekorációkat", amelyeket Siegfried Bing Art Nouveau szalonjában 1897 májusában kiállított. Ezen a kiállításán feltehetően ez a - jelenleg egyetlen ismert, francia földön készült kerámiája is szerepelt. Tekintettel arra, hogy a csempelap hátoldalára felírt 1897-es évszám helyességében nincs okunk kételkedni, a „tervlap"-ra írt dátum 1893. évi olvasatát nehéz elfogadni, bár A Ház című folyóiratban, 1910-ben közölt Carrousel rajzon is jól látszik a 93-as évszám. Talán az emlékezet pontatlanságával magyarázható, utólagos datálás csupán? Hiszen miért akarta volna Rippl-Rónai az Insel folyóirat számára, annak megszűnése előtt közvetlenül immár hat-hét éves rajzait elküldeni? Emlékezései szövege és a rajzok saját kezű datálása alapján csak annyi biztos, hogy Rippl-Rónait 1893-1900 között foglalkoztatta a Körhinta sorozat művészi problémája. Kritikusan tekintve, a sorozat az 1895-1897 közötti művekhez, grafikákhoz, a pálya dinamikus, reményekkel teli időszakához tartozik. Cs. É. 1 (P. Puvis de Chavannes:) „Akkor aztán ... keresek egy olyan jelenséget, látványt, amely teljes biztonsággal közvetíti ezt a gondolatot." (M. Denis:) ; azt hangoztattuk, hogy valamely látvány előidézte érzelmeknek vagy lelkiállapotoknak a művész képzeletvilágában megvannak a maga képzőművészetijeiéi vagy megfelelői (egyenértékei), amelyek reprodukálni képesek a szóban forgó érzelmeket vagy lelkiállapotokat, mégpedig anélkül, hogy az eredeti látvány másolatának produkálására, másolására lenne szükség; ..." In: A szimbolizmustól a klasszicizmusig. Maurice Denis elméleti írásai. Budapest, 1983. 83-84., 98. 2 Ambroise Vollard a Nabis-csoport kerámiáinak kivitelezőjeként említi André Matthey-t (1871-1929). 1993 Zürich 364., 184. R. Az ő művei között az Andrássy-ebédlőnek a Zsolnay-gyárban készült tányérjaival rokon díszítésűt is találhatunk. Lásd: Schlumberger, Eveline: Metthey (sic!) - Le Fauve de la céramique. In: Connaissance des Arts, 1962. Sept. R.: 26.; Kerr-Xavier Roussel egyetlen ismert tányérját és kék-sárga csempe képét is Matthey kivitelezte. 1993 Zürich R.: 387. 1 Maillol fajanszkútjairól: 1993 Zürich 355. R.; csempére festett kerámiaképét, amelyet 1897 tavaszán a Mars-mezei Szalonban mutatott be, megemlíti Molinier, Emile: Les Arts du Feu. Art et Décoration, 1897 Tome I. 110. Aristide Mailhol (sic!) E. Chaplet körül csoportosultak az „Art du Feu" művészei. Miután A. Delaherche átvette műhelyét, Chaplet Choisy le Roi-ba költözött. Esetleg ott készült Rippl-Rónai kerámiaképe? (Roi = Boi?) A. Delaherche 1889-1892 között Paul Gauguinnel együtt dolgozott. 4 Bernáth 1976. 114. 5 Rippl-Rónai 1957. 78. 215. Női fej virágokkal, 1898 (Piros tulipánok ?; Vörös tulipánok? ) Female head with flowers, 1898 Gyapjú, vászon, hímzés; 60x60 cm J. j. I.: monogram; hímzés: Lazarine Baudrion Kaposvár, magántulajdon Proueniencia: Kiállítva: 1898 Iparművészeti Múzeum (a kiállításon szerepelt egy Piros tulipánok című hímzés - bővebb adatok hiányában azonban biztonsággal nem azonosítható); 1911 Rippl IV. terem 16. (Vörös tulipánok); 1928 Rippl 205. (Vörös tulipánok) Irodalom: Bernáth 1976. R.: 94 A Vörösruhás nővel egy időben készült hímzés két szempontból is nagyon közel áll a Rippl életművében és az európai kárpitművészetben kiemelkedő helyet elfoglaló kárpithoz. A művész a női arcképet és a virágokat egyenrangú formaként kezeli. Az előtér nagyfejű és lángnyelvhez hasonló levelű tulipánjai és a háttér rózsái közül világít ki a női profil, de az arcba benyúló levelek érzékeltetik, hogy az arc is valójában a vegetáció része, semmivel sem hangsúlyosabb, mint az őt körülvevő növényzet. Az Andrássy-ebédlő kárpitján és szupraportjának bordűrjében először ábrázolt tulipánok itt a hímzés fő motívumává válnak, betöltik a kárpit kétharmad részét. L. E.
