Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - Iparművészet

Carrousel, 1897 (Körhintán) Carousel, 1897 Kerámiakép; finomfajansz, színtelen-mázas, gyári csempelap, (az eredeti 25 cm-es csempe magasságából 7,5 cm levágva, hátoldalon a gyári jelzés lecsiszolva); színes mázakkal, kézzel festett. Fenyőfa keretben. Magasság: 17,5 cm; szélesség: 25 cm; mélység: 1,2 cm Fakerettel: 19,4x27 cm Hátoldalon kontúrozott, nagyméretű betűkkel hidegen festett monogram, alatta „csinálta 1897" (feltehetően Rippl-Rónai Ödön díszes írásával). Hátoldalon utólagos tintás kézírással „Rippl-Rónai csinálta 1897-ben Bois (nehezen olvasható) laborban" Iparművészeti Múzeum ltsz.: 9569 Proueniencia: a művész ajándéka az Iparművészeti Múzeumnak 1903ban. Kiállítua: (valószínűleg) 1897 Rippl; 1965 Székesfehérvár 28.; 1976 Párizs 343.; 1977 Washington 169.; 1985 Faenza La ceramica ungherese della Szecesszió 50. R. (Strumenti di studio per la ceramica del XIX e XX. secolo; Collana diretta da Qian Carlo Bojani. Firenze, Centro Di.); 1985 Iparművészeti Múzeum 50.; 1986 Bécs 56. R.; 1993 Zürich 207. R.; 1993 Párizs 207. R.; 1996 Iparművészeti Múzeum 9.68 R. Irodalom: Magyar Iparműuészet, 1904. 323.; Balogh 1963. 184. R.: 21.; Bernáth 1976. 114.; Szabadi 1990. 122. R.; FréchesThory-Perucchi-Petri (ed) 1993. (Csenkey) 384-385., 207. R.; Fréches-Thory, Claire: Découvertes ou Redécouvertes. In: Connaisance des Arts. Paris, Numero hors série, 1993. 58.; 1996 Iparművészeti Múzeum (kiállítási kat. szerk.: Horányi Éva-Szilágyi András) 174-75.; Genthon MTA MKCS-C-I-36/4468 A tervrajz és csempekép analógiái: Genthon MTA MKCS-C-l-36/4462, 4463, 4464, 4465, 4466, 4467 számok alatt „Körhinta I—VI." címmel hat darab ceruza, akvarell, illetve színes rajz technikájú művet sorol fel, közülük három a Szépművészeti Múzeumból, egy a Fővárosi Képtárból, ezek jelenleg a MNG Grafikai osztályán ltsz.: Fk 4692, 1911-325 és 1911-326 (= Genthon I.) továbbá 1911-327 (= Genthon II.) A Genthon Körhinta IV. R. In: A Ház, 1910. 243. (Jelenleg magángyűjteményben.) A hatodik ismeretlen helyen. Hasonló témájú olajfestmény: kat. sz.: 24. A kisméretű ceruzarajz körhinta részletét mutatja. Puffos ujjú, hosszú szoknyás ruhában, kalapos fiatal nő lovagol a legbelső játéklovon, mellette és mögötte sorakoznak a kantáros lófejek, vágtázó állásban felvázolt lábak. A háttérben: palánk és ponyva cakkos széle, lent a talapzat hármas félköríve. A kerámia változaton a hölgy lova foltosmintás. Két oldalt virágminta fogja közre a kompozíciót. Az a módszer, amellyel Rippl-Rónai József a körhintán lovagoló fiatal nő(k) látványát kiválasztotta és megjelenítette tökéletes összhangban áll Pierre Puvis de Chavannes művészi gyakorlatával és Maurice Denis szimbolizmus-meghatározásával'. Az 1890-es évek közepén lelemény volt e témaválasztás, a vizuális szimbolizmus eszközeként telitalálat. A játéklovacskán szédítően körbeforgó nőalak hosszú ruháját, övszalagját a lendület szele lobogtatja. Mozgása mégis csak látszólagos, éppoly passzív, mint nézői. Miközben a körülötte forgó világ középpontjának érezheti magát, a kívülálló szemében csak az ismétlődő körforgás sodorja magával. A „Carrousel" az élet körforgásának, minden irodalmias utalás nélküli, képi szinonimája. A valóságos szituációból eredő élményt Rippl-Rónai különböző rajzokon forgatta-formálta, ma már követhetetlen sorrendben, talán a jelenleg ismerteknél szélesebb körben is. A rajzok önálló alkotásként is élvezhetőek, de elsősorban majdani „alkalmazásukat" előkészítő, „idea-rögzítő" művek. A szimbolikus motívum formálódásáról valló sorozat tanulmányozása során felfedezhetjük a „génre" műfajával való távoli rokonságot is. A falovak lábait jelző, a ruhákat vázoló mozgalmas, repdeső vonalaknak pedig az impresszionizmus rajzművészetével van kapcsolatuk - de itt kétségtelenül a látványnak a lélekre ható „benyomását" rögzítik. A köznapiból kiemelt, kimerevített pillanat nem véletlenszerű. Áttételesen bár, de mélyértelmű. A jelenet által keltett asszociációk segítségével korrespondál a személyes az általánossal, a köznapi az örökkévalóval - pátosz nélkül, derűsen. Az állni látszó szüntelen mozgás érzete - ez feszíthette leginkább a művészetben új módszerekre lelt Rippl-Rónait. A „nyugalom" és az „erős mozgás" kettőssége már a kuglizó, idős férfiak csoportjának megörökítésekor is megihlette. A Kuglizóknak szinte komplementer társa, zenei motívumszerű folytatása a Körhinta sorozat. Ott lelassított a mozgás, itt felgyorsuló. Ott komoly-öre :es férfi-játék folyik. Itt nyárias vidámság1. Louis Anquetin: Rond point a Champs-Elysées-n, 1889. I Rond point on the Champs-Elysées, 1889. Saint-Germain-enLaye, Musée Départemental Maurice Denis Je Prieuré"