Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - Iparművészet

Ideálizmus és reálizmus, kárpitterv, 1894-95 (Anyagiasság és eszményiség) Idealism and realism, tapestry design, 1894-95 Indigónyomat, akvarell, papír; 212x151 mm J. I. középen: monogram MNG ltsz.: 1935-2817 Proueniencia: dr. Majovszky Pál ajándéka 1935-ben a Szépművészeti Múzeumnak. Az ajándékozó valószínűleg az Ernst Múzeum 1928-as Rippl-Rónai emlékkiállításán vásárolta, ahol a megvásárolható alkotások között szerepelt. Kiállítua: 1928 Rippl 32.; 1935 Szépművészeti Múzeum Majovszky 201. Irodalom: Magyar Szalon 1906 R.; Szabadi 1979. 52., R.: 108. E korai, Franciaországban született kárpittervén Rippl a gond nélküli, „eszményi" életet és a nehéz, „anyagi" javak megszerzésére irányuló paraszti munkát állítja szembe egymással, az ideálisnak elképzelt életet a sokszor reális valósággal. A kárpiton - a Krisztus születése és halála című alkotáshoz hasonlóan - két különálló, egymásnak ellentmondó jelenetet látunk egymás fölött. A felső kétharmadban a gondtalan fürdőző nők testesítik meg az „idealizmust", az alsó egyharmadban egy tehenet fejő parasztasszony és az ásó parasztember a „realizmust". A felső képen két fa közé helyezi a kontraposztban álló, törülköző, illetve nyújtózkodó nőalakot, mögéjük egy guggoló vagy ülő aktot. Az aktok ábrázolásában Gauguin és Cézanne hatása nyilvánvaló, a kárpit tematikájához kapcsolódó szimbolikus jelentésük azonban természetesen eltér amazokétól. A paraszti életet ábrázoló alsó kép is a természethez kötődik. A fák között azonban egy egészen más élet zajlik, ugyanúgy zsánerjelenetet látunk, mint a Krisztus születése és halála kárpiton. A tehenet fejő asszonyhoz készült kis tanulmány

1 jelzett, 1894-ben készült, s így bizonyítéka annak, hogy a terv sem készülhetett előbb. A kis vázlat, majd a nyilván ezután rajzolt karton után, Lazarine „egy rosszul égő mécs világánál" [Neuillyben elkészítette a selyemhímzésű kárpitot, melyet zöld és sárga színharmónia jellemzett. Sajnos a kész munkáról fennmaradt reprodukció igen rossz minőségű, így összevetése a vázlattal nem lehetséges. (Lásd: Prékopa Ágnes tanulmánya 1. sz. kép.) A művész az Iparművészeti Múzeum főigazgatójának, Radisics Jenőnek írt levelében

2 megemlíti, hogy a párizsi Szalonban kiállította a kárpitot, ahol az, több más művével együtt díjat is nyert. Hosszas levelezés után Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter megvásárolta a hímzést az Iparművészeti Múzeum számára. 1906-ban - egy ugyancsak a múzeum tulajdonában lévő hímzett kályhaellenzővel együtt - bemutatták a milánói nemzetközi kiállításon, ahol a magyar pavilont elpusztító tragikus tűzben mindkettő elégett. L. E. 1 MNG ltsz.: 1935-2829 2 1897. január 10. Vö. Balogh 1963. 175. 212. Hímzésterv, 1896 Embroidery design, 1896 Ceruza, akvarell, papír; 215x170 mm J. b. 1.: monogram 1896 Felirat a paszpartun: „Hímzéshez dekoratív minta, Rippl-Rónai József eredeti színes rajz" Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum ltsz.: 55.21 Proueniencia: Rippl-Rónai Ödön gyűjteményéből. Kiállítua: 1957 Rippl 5.; 1978 Rippl - Iparművészeti Tervei 1. Irodalom: A rajzon a tájat érzékeltető, vízszintesen hullámzó vonalak között szórtan elhelyezett, apró, sárga virágok. A terv középpontjában szerteágazó kékleveles inda. Bár a dekoratív, terülő minta önálló hímzésként is elképzelhető, nagyon valószínű, hogy valójában nem ezzel a céllal készült, hanem egyike az Andrássy-ebédlőhöz tervezett számtalan tanulmánynak. A terv a spanyolfal egyik, korai vázlatának tekinthető. Bár a fennmaradt fotóról ismert megvalósult hímzésen a spanyolfal mindhárom