Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - Rajzok és sokszorosított grafikák

kintették Rippl háborús rajzainak és festményeinek kiállítását az Ernst Múzeumban. Ezt az Ady-pasztellt Rippl még ugyanazon évben az Ernst Múzeum Magyar Mesterek Csoportkiállításán be is mutatta. Rippl-Rónainak a források alapján kirajzolódó Adyikonográfiájában a csupán 1975-ben ismertté vált jelen rajzról nem történik említés. A mű egykor Csinszka tulajdonában volt; az is feltételezhető, hogy eredetileg Ady Endréé lehetett. A modell beállítása nagyon hasonló az 1909-es első tusrajzéhoz, nem véletlenül vetődött föl a két mű közötti rokonság kérdése.

17 Továbbra is nehezen dönthető el azonban a kérdés, hogy vajon e jelzetlen rajz valóban egy első kísérlet-e a költő megörökítésére az 1909-es tusrajz előtt, vagy egy későbbi, netán nem is az élő modell után készült vázlatról van-e szó. B. G. 1 Csinszkáról (1894-1934), korábban Ady Endre feleségéről van szó. 2 Tasi József: Ady és Rippl-Rónai. In: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról. Budapest, 1977. 331-359.; Kettőjük viszonyához lásd még: Laczkó 1983. 17-53. 3 H. Szederkényi Anikó, Haraszthy Lajos, Göndör Ferenc: Hárman. Kaposvár, 1906. 4 Ady Endre: Egy szegény Szalon. Budapesti Napló, 1907. május 8. 5 Rippl-Rónai József levele Kunffy Lajoshoz. Budapest, 1907. május 10. Idézi: Tasi i. m. 13. sz. jegyzet 2. Ady Endre, 1909. Megjeleni: Ady-könyu. Dokumentumok az Ady-kérdéshez. Budapest, Amicus, 1925 I Endre Ady, 1909. Reproduction 1. Ady Párizsban, 1910. 1957-ben nagyuáradi magántulajdonban I Endre Ady in Paris, 1910. In 1957 priuately owned in Nagyvárad 6 Hatvány Lajos levele Ady Endréhez. 1908. november 19. Lásd: Hatvány Lajos: Ady. Budapest, 1974.

2 504. 7 Fotója 1957 óta ismert. A tusrajz akkor nagyváradi magántulajdonban volt, újabb adat nincs róla. Bővebben lásd: Tasi i. m. 40. sz. jegyzet. 8 A Három Hollóról írja Bölöni György: „...itt kereste fel Adyt a Kaposvárról felránduló Rippl-Rónai s a festők közül Kernstok, Czigány, Márffy." Lásd: Bölöni György: Az igazi Ady. Budapest, 1974. 333. 9 Paris Anella visszaemlékezései. In: Horváth 1995. 77. 10 Zibolen 1962. 83-95.; Tasi i. m., különösen 349-356.; Geller Katalin: Ady-portrék. In: Ars Hungarica 1991. 2. sz. 207-209. 11 Tusrajz, j. b. 1.: Ady Endre után (Kaposvár); j. I.: Rónai. R.: Adykönyv. Dokumentumok az Ady-kérdéshez. Budapest, Amicus, 1925. Ezt a címlapképet a kiadó tulajdonosa, Reiter László, a könyv előszavában fametszetnek nevezi, s így közli Tasi is, aki a képpel kapcsolatban Márffy Ödön esetleges szerzőségét is fölveti (i. m. 351-353.). E lap eredetije akkor Reiter saját tulajdona volt, jelenleg lappang. - A címlap azonban mégsem eredeti fametszet, hanem egyszerű nyomdai sokszorosítással készült reprodukció. A címlapkép felülete teljesen sima, elölről, s hátulról is. Fametszet esetén a dúc nyoma, ha csekély mértékben is, de látható lenne. Rippl zaklatott, sokszor kusza vonalvezetése teljesen idegen a fametszet technikájától, s hitelesen nem is transzponálható más grafikai műfajba. Rippl sajátos kézírása jól olvasható a reprodukción, s fametszetbe tökéletesen áttenni egy modern zsinórírást nemcsak értelmetlen feladat, de szinte lehetetlen is.