Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - Rajzok és sokszorosított grafikák
154. Munkácsy Mihály arcképe, 1890-es évek eleje Portrait of Mihály Munkácsy, the early 1890s Tusrajz, nádtoll, papír; 325x250 mm J. j. 1.: Rónai MNG Grafikai Osztály ltsz.: 1954-5232 Proueniencia: a Fővárosi Képtár vásárlása Lórándt Lászlótól 1952ben (FK 10.460). Kiállítua: 1959 MNG VII. terem 31. R.: címlap; 1961 Rippl MNG 1.; 1968 Tihany 55.; 1969 MNG 53.; 1995 Dijon R.: 68. Irodalom: Rippl-Rónai József: Munkácsyról, az emberről. Magyar Műuészet, 1925. 2. sz. 30-33.; Pataky Dénes: A magyar rajzműuészet. Budapest, 1960. R.: 97.; Gábor Zsuzsa in: 1995. Dijon (kiállítási kat.) R.: 180. A portré Rippl Munkácsyhoz fűződő kapcsolatának állít emléket. A szaggatott vonalvezetés és a sűrű vonalkázással elért modellálás a Női akt [Margaritte Renard) című rajzhoz (kat. sz.: 155.) köti ezt a művet. A fölényes rajztudású művész korábbi, zsánerszerű, aprólékos naturalizmusától már elszakadt, de ez a rajz időben megelőzi a Nabis-korszaknak a kontúr hangsúlyosságára épülő, síkra redukált, dekoratív előadásmódját. Ehhez a gyors mozdulatokkal odavetett, vonalkázással modellált tusrajz technikához az 1900-as években tér majd vissza Rippl. G. Zs. Női akt (Margaritte Renard), 1890 (Marquaritte; Női akt [Marguerite Renard]) Female nude (Margaritte Renard), 1890 Tus, pálcika, papír; 462x312 mm J. j. f.: Rónai; mellette ceruzával 90 A művész kézírásával felirat a kép hátulján, ceruzával: Margaritte Renard 1890 Paris MNG Grafikai Osztály ltsz.: 1935-2822 Proueniencia: 1935-ben dr. Majovszky Pál a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta; a II. világháború alatt az elhurcolt, majd 1947-ben, az Egyesült Államok hadseregének listáján a visszaszállított műkincsek között a 410. sz. grafikaként szerepelt. Kiállítua: feltehetőleg 1892 Rippl; feltehetőleg 1911 Rippl; 1920 Rippl Ernst 107.{Marquaritte 1891, magántulajdon.); 1921 Országos Magyar Szépműuészeti Múzeum. A Grafikai Osztály XLIII. Kiállítása. Dr. Majouszky Pál Gyűjteménye 24. {Női akt); 1935 Szépművészeti Múzeum Majovszky 206. (Női akt); 1959 MNG 31. (Margarette Renard); 1961 Rippl MNG 4. {Akt [Margueritte Renard}); 1968 Tihany 74. Téves a katalógusban szereplő 1911-339 ltsz.; 1971 Dortmund 23. (Margarette Renard); 1971 Pápa XIX. és XX. századi magyar rajz- és éremműuészeti kiállítás.; 1976 Mezőkövesd. 2.: 1984 MNG R.: 1. Irodalom: Rippl-Rónai József notesze, MNG Adattár, ltsz.: 12902/ 59; Petrovics [1942] R.: XXVII.; Gombosi 1945. 1. (Akt [Margarette Renard}) R.: 7.: Szabó Júlia: Magyar rajzműuészet 1890-1919. Budapest, 1969. R.: 3. (Akt [Margarette Renard}); A Magyar Nemzeti Galéria Gyűjteményei. (Szerk.: Solymár István.) Budapest, 1975. R.: 34.; Keserű 1982. R.: 48. 1890-ben az Art et critique című folyóirat közölte Maurice Denis cikkét, amelyben összefoglalta esztétikai felfogását. Ebben a következőket írja: egy kép - mielőtt csataló, meztelen nő vagy valamilyen történet lesz belőle - lényegében nem egyéb, mint (...) egy sík felület." 1 Rippl-Rónai József 1890-ben már befejezte a Julian-akadémián folytatott tanulmányait 2 és ekkortájt fogalmazta meg a maga művészi módszerét a teljes képfelület egyenrangú kezeléséről, amelyet ő az egyszerre festés elvének nevezett el. 3 1890-es aktrajzán ez az elv korábban valósul meg, mint olajfestményein, 4 ami érzékelteti, hogy a rajzot, illetve a grafikát a festészettel egyenlő intenzitással kezelte a saját művészi elveinek megvalósításában. Gombosi György szerint: „Az új magyar rajz története Rippl-Rónai 1890-es aktjával kezdődik." 5 A tollrajzon a tusba mártott pálcikavonások a papírlap teljes felületét teszik érzékennyé, mintha egy festmény ecsetvonásait imitálnák a reprodukálás szándékával. Igy a síkon a fény és az árnyék erejével válik képpé a rajz, amelyet néhány vaskosabb körvonal támaszt meg. A leszűkített képkivágásban az akt személyessé válik. Az ábrázolás a kora-expresszionizmus példájának nevezhető. 6 Az ábrázolt akt a fényt befogadó, a napimádó, a természet termékeny princípiumát képviselő nőalak, a századvég szimbolizmusának új testkultuszát kísérő téma. 7 Rippl-Rónai 1910-12 között visszatért a fényt befogadó nő motívumához, teljesen mindennapi értelemben, mint Nap Kúra. 8 A 20. század elején a Lichtgebet elter-
