Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A pasztellportrék. A nők dicsérete
1. Babits Mihály Rippl-Rónai műtermében, 1923. szeptember. Török Sophie felvétele. PIM Művészeti Tára / Mihály Babits in the studio of Rippl-Rónai, September 1923. Photo by Sophie Török. Petőfi Literary Museum, Collection of Artistic Documents A kép egy fontos vonatkozásban rokona a Móriczportrénak. Itt is szembeszökő a modell önmagára koncentráló tartása, „vonatkozásnélkülisége". Ez az időtlenebb jelentésréteg mindkettőjük képmása esetében akkor tárul föl, ha minden életrajzi tényt kikapcsolunk. Ott a hunyt szem, itt az elborult tekintet és a töprengés kitüntetett állapotát jelző testtartás motívumai azok, amelyek egyaránt a romantikus müvészkultusz maradványaiként foghatók fel. Mi több, ezek a testi külsőségek a szellem nagyjainak kiváltságai voltak már a romantikát megelőző korokban is. 8 Elek Artúr, aki szerint Rippl íróportréi nem karaktertanulmányok, hanem színességükkel ható festői elképzelések, Babits képmását nézve elbizonytalanodik. A Nyugat rovatába írt kritikájában zokon veszi a modell démoni jellegét. Egy esztendő múlva ő is megrajzolja majd a teljes Isteni Színjátékkal végre elkészült Babits irodalmi portréját, a műfordítás heroikus munkája során Dantéhez idomult magyar költőét: „...aszkétai arc, melynek nincsen Iágysága, mert csontjairól a magaemésztődés, az alkotás hevülete és a soha meg nem nyugvó kétség minden puha képletet lefogyasztott és melyen mély árnyékot vetnek a markáns formák. S a két arc rokona egymásnak: mind a kettő könyörtelen munkában elborult, a végtelennek fürkészésében átszellemült, a világ és az emberek gonoszsága miatt keserű kifejezésű arc." 9 Ez a személyiségfeltáró igyekezet, ezúttal az esszéíró Elek Artúr részéről, akár a Rippl-portré rehabilitációja is lehetne. Amit ő Babitson ekkor látott, az a festő művén már korábban ott volt. Fenyő Miksa, a kép első tulajdonosa, aki Osváttal együtt Babits fenntartás nélküli szeretetét élvezte, a költő halála után ugyancsak készült egy hozzá méltó irodalmi portré felvázolására. Egy korábbi állítását akarta kifejteni, miszerint „ma már igazság, ma már irodalomtörténet, ma már olvasókönyv, hogy Vörösmarty-PetőfiArany triásza óta a magyar irodalomnak magasabb értékű, velük teljesen egybírású, a magyar irodalomtörténet lapjait egy nagyszerű európai fejlődés rangsorába állító jelensége nem volt, mint Ady-Babits-Móricz triásza." Több oldalnyi kísérlet után azonban Fenyő letett arról, hogy Babits jelentőségét ebben a triászban árnyalja, mert a feladat túl nehéznek bizonyult, s mert - mint mondja - az íróasztala fölött függő Rippl-kép ezt már „különbül" elvégezte... 10 Amikor Rippl-Rónai meghalt, Babits Mihály a Képzőművészek üj Társasága felkérésére versbe foglalta alakját és művészetét. A festő halála című költeményt később Kaposvár közönsége is hallhatta, az ott megismételt KÜT-emlékesten Lehotay Árpádnak, a Nemzeti Színház tagjának előadásában. 11 K. E. 1 Kosztolányi Dezső: Rippl-Rónai József. In: Egy ég alatt. Budapest. 1977. 35-36. 2 Az egyik fotót lásd: Babits-Emlékkönyv. (Szerk. Illyés Gyula.) Budapest, 1941. Az 1924-es datálás helytelen. A felvétel egyik részlete megjelent a Panoráma 1923. szeptember 23-i, 38. számának 4. oldalán. Ez segítette a pasztellkép keletkezési idejének pontosítását. Fotótörténeti irodalmát lásd W. Somogyi Agnes: Babits Mihály fényképei a Petőfi Irodalmi Múzeumban. (Ikonográfia). In: Mint különös hírmondó. Tanulmányok Babits Mihályról. Budapest, 1983. 28. tétel. A másik fotót lásd „... Külön tér, külön idő Babits Mihály fényképei (Ikonográfia). Budapest, 1983. 73. tétel. A Fotótéka sorozatban megjelent dokumentumgyűjtemény az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának ide vonatkozó anyagát tárja fel. A 71. számú fotó ugyanitt a Kosztolányi-család Dömösön való vendégeskedését mutatja, ahol Babits egyébként a Kártyavár című regényének befejezésén dolgozott. 1 Képünktől ez sok részletében különbözik, csupán a beállítás azonos. 4 Bernáth Aurél találó metaforákban ragadta meg Babits szellemi minőségeit: „Olyan feje volt, mint egy bírónak, egy tanárnak és egy figyelő angyalnak együtt. Az angyali rész suhogott elöl. Ez vitte az arc szólamát." Bernáth Aurél: A magyar hegy. In: Babits-Emlékkönyv i. m. 258. 5 Kosztolányi Dezső: Babits Mihály. In: i. m. 352. 6 Uo. 336., 339. ' Feljegyzések és levelek a Nyugatról. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Vezér Erzsébet. Budapest, 1975. 183. 8 A szobrász Beck Ö. Fülöp is a gondolkodásra termett modellel ül szemben, mikor Babitsot akarja mintázni, így vállalkozása önkéntelenül is Rippl-Rónaiéval hozza őt versenybe. ,.Az évek folyamán homloka mind boltozatosabb, szélesebb, szeme messzire tekintő, mindent átfogó lett. Igy akartam mintázni. Nem töprengőnek, ahogyan RipplRónai festette kitűnő képén, mely pedig szintén hosszú vajúdások után született meg, amint azt nekem mindketten elbeszélték. Ez Ripplnél elég csodálatos, ki az egyszerre-festés, az együlésre elkészítés hívének vallotta magát. Lehetséges is, hogy mai formájában, ahogyan a kép Fenyő Miksa gyűjteményében látható, csakugyan egyetlen napon készült el és az előző sok ülés próbálkozásokkal, tanulmányozással telt el." Beck Ö. Fülöp: Mintázás közben. In: Babits-Emlékkönyv i. m. 256. "Nyugat 1924. II. félév 500. 10 Feljegyzések és levelek a Nyugatról. I. m. 185. Nem mindenki tekintette azonban Rippl portréját remekműnek. A művészettörténész Farkas Zoltán szerint Babits pillanatról pillanatra változó arcát senki sem tudta méltóan megörökíteni. „Nem maradt képmása, melyre azt mondhatnók: ez volt ő." Farkas Zoltán: Az arca. In: Babits-Emlékkönyv i. m. 255. " A vers kéziratát publikálta Gál István: Babits Rippl-Rónai búcsúztatójának keletkezése. Somogy, 1977. l.sz. 38-A2. Lásd még Laczkó 1983. 107. A költemény megjelent a Nyugat 1927. december 16-i számában. A kötetbe nem sorolt verset az Osiris-Századvég Kiadó Babits Mihály összegyűjtött versei című 1995-ös második, javított kiadása 1927 novemberére datálja.
