Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek

ös publikációjában 3 jelent meg először a mű keletkezési adataként az 1912-es évszám. A „kukoricás" képek sorában összefogott, érett alkotás. Felismerhetők a mozaikszerűen épülő faktúra egyes motívumai: a lankás domboldalon munkálkodó parasztok, a tavasz friss növényzete, a vörös tetejű kis házak. Ugyanakkor könnyedén elvonatkoztathatunk a tárgyi utalásoktól, és az apró színpöttyökből formálódó egységes foltokat önálló kompozíciós elemekként értékelhetjük. A képet felül lezáró sűrűn pöttyözött sötétzöld és narancs felület vertikális dinamikáját a festmény többi részén a lazább ecsetvonásokkal horizontálisan felrakott világoszöld és rózsaszín kombinációja egyenlíti ki. Az apró színszemcsék összefüggő kavalkádjából kiemelkedő, kontúrok közé fogott markáns foltegyüttesek szinte végigvezetik a szemet a kompozíción. A nagyobb felületi egységeket határoló színsávok vízszintes strukturáltsága a mű balról jobbra irányuló képi ritmusát erősíti. Rippl-Rónai reduktív festői kísérletei a képi kifejezés autonóm eszköztárának egyre felszabadultabb használatát eredményezték. G. M. 1 Tavaszi munka a szőlőben; Lonkahegyi szőlők; Ivánjai szőlőhegy; Kaposvár vidékére kilátás; Krumpliszedés; Krumplizsákolás; Krumpli kapálás; Dinnyeültetés. In: Genthon MTA MKCS-C-I36/2532; 2709; 2618; 2616; 2885; 2404; 2528. 2 Bernáth Aurél: Rippl, kissé távolabbról nézve. Új Tükör, 1977. augusztus 28. R.: 24. 3 Horváth János 1995. 140. Kék ruhás önarckép, 1914 (Önarckép) Self-portrait in a blue suit, 1914 Pasztell, papír; 51x41 cm J. j. f.: Rónai 1914 MNG ltsz.: FK 3285 Proveniencia: a Fővárosi Képtár átvétele 1936-ban a Magyar Történeti Múzeumtól Kiállítva: 1952 Rippl 93.; 1961 Rippl MNG 97.; 1965 Nyírbátor; 1978tól Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum Irodalom: Az ötvenes évei elején járó művész hasonló beállítású képről néz velünk szembe, mint az 1897-es önarckép barna kalapban című festményen. „Nagy koponyája, jól kipárnázott húsos arca, komoly és nagy szemei, tagbaszakadt, sűrű termete"

1 egyre inkább magán viseli az idő múlását: az elegáns ruha növekvő pocakot takar, a nyakkendő fölött tekintélyes toka gömbölyödik, a szemek alatti árnyékok táskássá sötétednek. Megváltozott az önportré hangulata is, a korábbi méltóságteljes öntudatot rezignált, sőt mogorva arckifejezés váltja fel, amelyet a megkurtított, lefelé konyuló bajusz és a homlokba lógó hajfürt is aláhúz. A képkivágás szűk, a háttér semleges, így az ábrázolás az arcra koncentrálva pszichologizálóbbá válik, ugyanakkor a korabeli fotókkal összevetve kiderül, hogy Rippl-Rónai szinte karikatúraszerűen eltúlozza a negatív vonásokat, a más portrékon megjelenő ironikus hangvétel alól a saját képmása sem kivétel. Z. A. 1 Petrovics [1942] XXIX.