Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek
2. Rippl-Rónai József: Harisnyát húzó modellek, 1911. MNG Grafikai Osztály / Models putting on stockings, 1911. Hungarian National Gallery, Collection of Drawings and Prints angolvörös olajfestékkel felrajzolta a két alakot és környezetét a kartonra: ez a rajz összecseng a festékfoltok között elő-előbukkanó hordozófelület anyagával, és azzal külön síkot alkot. Fölötte ezután önálló térbeli elemként jelenik meg a színfoltok rétege. A karton ebben a „térhatásban" fontos szerepet játszik. Rajta a színek nem mosódnak össze, mert a ráhelyezett festékből elszívja a kötőanyagot és az ecsetvonások tárgyszerűbbé válnak. 6 Rippl-Rónainak tudnia kellett, hogy a karton esendő anyag,' mégsem mondott le róla, mert általa tudta megjeleníteni, e transzparens rétegek révén, a maga térfelfogását. 8 3. Rippl-Rónai József: Sötéthajú akt, 1911. MNG Grafikai Osztály I Dark-haired nude, 1911. Hungarian National Gallery, Collection of Drawings and Prints Az Öltözködő lányok jelenetét Rippl-Rónai a Rómavilla cíniasárga falai közé helyezte. A modellek személytelen jelölése - ahol egy profil vagy egy sík folt helyettesíti az arc egészét - sztereotippá teszi az alakokat, s a meztelenséget hangsúlyozó alsónemúknek és vaskos, vörös pántos fekete harisnyáknak a tekintetet irányító közvetlen érzékisége az ábrázolást a századvégi Párizs cabaret-világával asszociálja. 9 A figurákból lemetsző képkivágás - amely a látvány impressziójának képzetét kelti - lemond a teljesség igényéről és megelégszik a valóság töredékességével. Ez rávilágít a cím megjelölésében megjelenő bizonytalanságra: Öltözködő lányok, Modellek vagy Két akt. 10 A művet Sokrates Stavropulos, aki 25 éven át, 1946-ig a Modiano cég magyarországi igazgatója volt, ajándékozta a Fővárosi Képtárnak. I. Gy. 1 Vö. kat. sz.: 107. 2 Vö. 1911 Rippl. 3 Könyves Kálmán Kiadó. Budapest. Vö. még MNG ltsz.: F.76.143; F.76.144; F.76.150-151. A mű tematikájának asszociációs körére világít rá, hogy a kiadványban lévő aktrajzok - amint az adományozó, Robin Chancellor közölte - a Révai-család szerint „bordélyrajzok" voltak, ami - a rajzok többségét tekintve - bizonyosan tévedés. A rajzok provenienciájáról lásd kat. sz.: 192. 4 Vö. Gustave Courbet: A világ eredete, 1866. Paris, Musée d'Orsay. A mű éppen 1913-ban, művünk bemutatásának évében került Budapestre, báró Hatvány Ferenc gyűjteményébe. R.: Új Műuészet, 1996. 4. sz. 28. Lásd még: L'Origine du Monde. Un film de J.-R Fargier. Video. Paris, 1996. 5 Vö. még MNG ltsz.: 843-911/15. 6 A karton a Nabik között is népszerűvé vált. Ezen a hordozóanyagon könnyen megvalósulhatott az általuk követett festészeti alapelv, amely Paul Sérusier Talizmánján született meg. A mű történetét feldolgozta Boyle-Turner, Caroline: Sérusier's Talisman. In: Gazette des BeauxArts 1985. Mai-Juin. 191-196. 7 A karton kivonja a kötőanyagot a festékből, amely idővel peregni kezd. A kötőanyag gyantával pótolható. Ezzel megmenthető a festék és a színek, de a teljes felületet egyformán befedő gyantaréteg az eredeti hatást megváltoztatja. H Rippl-Rónai térkoncepciója már korai képeitől nyomon követhető. Ezt maga emeli ki 1917-es kiállításának katalógusához írt levelében: „Ezeket azért állítom ki, mert egyik gyökérágát képezik a mostan kiállított dekorativ és stilizált festményeknek." Vö. 1917 Rippl 8. 9 Vö. Kunzle, David: The Corset as Erothic Alchemy: From Rococo Gallanterie to Montaut's Physiologies. In: Woman as Sex Object. Studies in Erotic Art 1730- 1790. (Ed. by Thomas B. Hess-Linda Nochlin) London, 1973. 91 skk.; Undress. In: Hollander, Anne: Seeing Through Clothes. Berkeley Los Angeles, London, 1993. 158 skk. 10 Vö. Kenneth Clark különbségtételét a teljességbe vetett hit képzetéhez kötődő európai akt, illetve a japán erotikus témájú fametszetek műfaji sajátosságaival kapcsolatban. In: Clark, Kenneth: Az akt. Budapest, 1986. 20., jegyzet: 355.
