Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek

ő, minden érdekli és értelmesen is szól hozzá. Egy pár­szor vadásztunk (mellékesen jelentem, hogy egy sánta őzet lőttem) igen sok, nagy sétát csináltunk 3-4 óra hosszat árkon-bokron, hegyen-völgyön, a legrettenete­sebb esős, csúszós időben. Festettem is. Őt. Nagyon szereti. Fehér szobában ül. Olyanformán él, mint én Ka­pósban. A kopaszhegyi lakása egy kasznár ház - 3 szo­bája van. Fehér falak, igen közönséges egyszerű bútor­zat - amit átvett a volt kasznártól. De jól illik ő hozzá, mint volt huszárkapitányhoz." 1 A 47 éves koráig agglegény gróf is sokszor járt a Ró­ma-villában. Házasságából négy fia és egy leánya szüle­tett. Legkisebb fia, a ma Sydney-ben élő Somssich-Sző­gyén Béla volt képünk azonosítója és az alábbi informá­ciók szolgáltatója. Apjuk nyaranta kopaszra vágatta ha­ját, s emiatt Rippl-Rónai Vóta-pusztát Kopaszhegyre ke­resztelte. Ez az elnevezés olyannyira tartóssá vált, hogy 1913-ban, amikor Somssich Géza megnősült és új há­zat építtetett - már nem a dombon, hanem a völgyben - azt is így nevezték. Az új ház, némely jellegzetessége Rippl-Rónaitól ered. Az emeletes épület szecessziós stí­lusú lett a művész által tervezett üvegablakkal, és bizo­nyos szobák falai színes „stráfos" festéssel készültek. Az utóbbi furcsaságát a közeli bárdibükki Goszthony-kas­télyban egy 1980-ban történt beszélgetés során említet­te meg Goszthony Mária. Goszthony földbirtokosék az 1913 körüli nyarakon esti zongorakoncerteket rendez­tek, melyekre többek között Somssichék és Rippl-Ró­naiék is hivatalosak voltak. Ezek után nem meglepő, hogy egy olyan modern szellemű arckép születhetett, mint a jelen esetben. A ka­lapos mellkép fekvő téglalap alakú, a mélységet dekora­tív eszközökkel kizáró „kukoricás" kép. Fehér fal előtt fe­hér nyári felöltőben, kék-sárga csíkos ingben, égő piros nyakkendőben, lehajtott fejjel ül a napbarnított arcú fér­fi. Ruházatát erőteljes, izgatott vezetésű kontúrok rajzol­ják meg. Ezt az organikus hatást ugyancsak erőteljes geometrikus architektúra egészíti ki a figurától balra: vélhetően egy tornác rácsos mellvédje sötét okker szí­nekben. Gazdagítja a kompozíciót a párhuzamosan álló rács ritmusa, melyre játékosan rímel az inggallérnak a vörös nyakkendőtől indított csíkozása. Az arcot ollóba fogó háromszög szigorú zártsága az ábrázolt személy katonás fegyelmezettségeként is értelmezhető. Paris Anella szerint „...a barátság törést szenvedett a gróf házassága után... Ezután Józsi bácsi már csak né­hányszor látogatott el Kopaszhegyre. Ebből az időből való az a portré is, amelyet a grófnérói festett, és ame­lyet a modellje annyira nem szeretett." 2 A grófné Sző­gyén-Marich Lászlónak, a monarchia berlini nagyköve­tének volt a lánya, s ifjúsága nagy részét a német fővá­rosban töltötte. Jó zongorista volt. Berlinben hivatásos muzsikusokkal kamarazenélt. A bárdibükki koncertek egyik szereplője volt. Leánya emlékszik egy Rippl-Róna­ira tett megjegyzésére: „...soha sincs pénze." Somssich grófék 1920 táján Kopaszhegyről Kivadár­ra költöztek, melynek kastélyában több Rippl-Rónai kép, közöttük ez az arckép is függött. Somssich Géza 1929-ben halt meg, 1945-ben bolgár, majd orosz csa­patokat szállásoltak a kastélyba. A rejtekhelynek hasz­nált családi mauzóleumot feldúlták. Somssichék igye­keztek menteni a festményeket. Egy Rippl-kép a buda­pesti, bizonyos Gergely nevű műkereskedőhöz, két pasztell egy derecskéi műgyűjtőhöz, mások egy bodvi­cai segédtanítóhoz kerültek. A grófnét internálták, a gyermekei külföldre távoztak. Somssich Béla, az ábrá­zolt fia a következőket írta: „Apám szeretett furulyázni ­este a tornácon - s Rippl-Rónai kedvvel hallgatta. A fu­rulyát lehet, hogy épp Kapoli mester, vagy a fia készítet­te: mindkettő számadó juhász volt Kopaszhegyen. Sok faragványukat - később magam is láttam, hogyan csi­nálják - nagy becsüléssel őrizte apánk, s mutogatta a fi­nom részleteket, melyek egy bot hosszán végigvonul­tak." 3 ugyancsak Somssich Béla említi, hogy szintén Sidney-ben élnek Vitéz Miklós színműíró leányai. Az ő siófoki panziójukban szokott nyaralni Rippl-Rónai, s volt úgy, hogy festménnyel fizetett. Mindkét szülőről csinált portrét. Ezekből a festményekből egy sem került Auszt­ráliába. 4 H. J. 1 Genthon 1969. 147. Az említett festmény nem azonos a jelen kép­pel. 2 Horváth 1995. 57. 3 Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum Adattára, ltsz.: 96/1. 4 üo.

Next

/
Thumbnails
Contents