Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek
ő, minden érdekli és értelmesen is szól hozzá. Egy párszor vadásztunk (mellékesen jelentem, hogy egy sánta őzet lőttem) igen sok, nagy sétát csináltunk 3-4 óra hosszat árkon-bokron, hegyen-völgyön, a legrettenetesebb esős, csúszós időben. Festettem is. Őt. Nagyon szereti. Fehér szobában ül. Olyanformán él, mint én Kapósban. A kopaszhegyi lakása egy kasznár ház - 3 szobája van. Fehér falak, igen közönséges egyszerű bútorzat - amit átvett a volt kasznártól. De jól illik ő hozzá, mint volt huszárkapitányhoz." 1 A 47 éves koráig agglegény gróf is sokszor járt a Róma-villában. Házasságából négy fia és egy leánya született. Legkisebb fia, a ma Sydney-ben élő Somssich-Szőgyén Béla volt képünk azonosítója és az alábbi információk szolgáltatója. Apjuk nyaranta kopaszra vágatta haját, s emiatt Rippl-Rónai Vóta-pusztát Kopaszhegyre keresztelte. Ez az elnevezés olyannyira tartóssá vált, hogy 1913-ban, amikor Somssich Géza megnősült és új házat építtetett - már nem a dombon, hanem a völgyben - azt is így nevezték. Az új ház, némely jellegzetessége Rippl-Rónaitól ered. Az emeletes épület szecessziós stílusú lett a művész által tervezett üvegablakkal, és bizonyos szobák falai színes „stráfos" festéssel készültek. Az utóbbi furcsaságát a közeli bárdibükki Goszthony-kastélyban egy 1980-ban történt beszélgetés során említette meg Goszthony Mária. Goszthony földbirtokosék az 1913 körüli nyarakon esti zongorakoncerteket rendeztek, melyekre többek között Somssichék és Rippl-Rónaiék is hivatalosak voltak. Ezek után nem meglepő, hogy egy olyan modern szellemű arckép születhetett, mint a jelen esetben. A kalapos mellkép fekvő téglalap alakú, a mélységet dekoratív eszközökkel kizáró „kukoricás" kép. Fehér fal előtt fehér nyári felöltőben, kék-sárga csíkos ingben, égő piros nyakkendőben, lehajtott fejjel ül a napbarnított arcú férfi. Ruházatát erőteljes, izgatott vezetésű kontúrok rajzolják meg. Ezt az organikus hatást ugyancsak erőteljes geometrikus architektúra egészíti ki a figurától balra: vélhetően egy tornác rácsos mellvédje sötét okker színekben. Gazdagítja a kompozíciót a párhuzamosan álló rács ritmusa, melyre játékosan rímel az inggallérnak a vörös nyakkendőtől indított csíkozása. Az arcot ollóba fogó háromszög szigorú zártsága az ábrázolt személy katonás fegyelmezettségeként is értelmezhető. Paris Anella szerint „...a barátság törést szenvedett a gróf házassága után... Ezután Józsi bácsi már csak néhányszor látogatott el Kopaszhegyre. Ebből az időből való az a portré is, amelyet a grófnérói festett, és amelyet a modellje annyira nem szeretett." 2 A grófné Szőgyén-Marich Lászlónak, a monarchia berlini nagykövetének volt a lánya, s ifjúsága nagy részét a német fővárosban töltötte. Jó zongorista volt. Berlinben hivatásos muzsikusokkal kamarazenélt. A bárdibükki koncertek egyik szereplője volt. Leánya emlékszik egy Rippl-Rónaira tett megjegyzésére: „...soha sincs pénze." Somssich grófék 1920 táján Kopaszhegyről Kivadárra költöztek, melynek kastélyában több Rippl-Rónai kép, közöttük ez az arckép is függött. Somssich Géza 1929-ben halt meg, 1945-ben bolgár, majd orosz csapatokat szállásoltak a kastélyba. A rejtekhelynek használt családi mauzóleumot feldúlták. Somssichék igyekeztek menteni a festményeket. Egy Rippl-kép a budapesti, bizonyos Gergely nevű műkereskedőhöz, két pasztell egy derecskéi műgyűjtőhöz, mások egy bodvicai segédtanítóhoz kerültek. A grófnét internálták, a gyermekei külföldre távoztak. Somssich Béla, az ábrázolt fia a következőket írta: „Apám szeretett furulyázni este a tornácon - s Rippl-Rónai kedvvel hallgatta. A furulyát lehet, hogy épp Kapoli mester, vagy a fia készítette: mindkettő számadó juhász volt Kopaszhegyen. Sok faragványukat - később magam is láttam, hogyan csinálják - nagy becsüléssel őrizte apánk, s mutogatta a finom részleteket, melyek egy bot hosszán végigvonultak." 3 ugyancsak Somssich Béla említi, hogy szintén Sidney-ben élnek Vitéz Miklós színműíró leányai. Az ő siófoki panziójukban szokott nyaralni Rippl-Rónai, s volt úgy, hogy festménnyel fizetett. Mindkét szülőről csinált portrét. Ezekből a festményekből egy sem került Ausztráliába. 4 H. J. 1 Genthon 1969. 147. Az említett festmény nem azonos a jelen képpel. 2 Horváth 1995. 57. 3 Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum Adattára, ltsz.: 96/1. 4 üo.
