Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - Az intérieurök világa
soraiban. Természetes, hogy e „kisvárosi alakok" életének legkülönbözőbb eseményei ugyancsak felkeltették érdeklődését és „gyorsfénykép" készítésére ösztönözték. A mozgalmas kis pasztell előterében az előrehajló férfi- és nőalakok a Kuglizok mozdulatait ismétlik. Hasonlóak a nagy felületekből való felépítettségükben is, bár ezek a felületek mostanra kiszínesednek, a kék szoknyák és vörös kendők kiragyognak a képből. Érdekes az alul balra kifelé „induló" talicska és a fönt balra a képből kifelé hajtó lovas kocsi sajátos szimmetriája, különösen azért, mert Rippl-Rónai - szintén Emlékezéseiben többször is hangsúlyozza a komponálással, a szerkesztéssel szembeni ellenérzését, 2 ennek túlsúlyba jutása miatt ítéli el a „Munkácsy-modort" is. Itt úgy lehet, véletlen, hogy a mozgásformák éppen egyensúlyba rendeződtek. A háttérben a kórház épületei és kerítése látszanak, a művész Fő utcai házával szemben. 3 Ismeretes a kép magántulajdonban lévő variációja, kevesebb alakkal, a lovas kocsi nélkül. A képet 1910-re datálják, de ez valószínűleg téves, hiszen az 1905-ös kaposvári kiállításon háromféle változatban jelenik meg, a Könyves Kálmán Szalon 1906-os kiállításán pedig kétféle sorszám alatt, nyilvánvalóan két variáns szerepel. 4 A téma népszerűségét egy 1972-ben felbukkant hamisítvány is jelzi (MNG Bírálat ltsz.: 1433/72). Hasonló témát dolgoz fel A kövezők című kép (1927-ben Nemes Marcell tulajdona 5 ), de ez esetben a munkások egy meredek budai utcán - talán a Kelenhegyi úton - tevékenykednek. A csoportfűzés, a mozgásformák ábrázolása itt az 1898-as dátumot viselő Párizsi utcai munkások (Párizsi utcakotrók) című ceruzarajzra tekint vissza. 6 Megjegyezzük végül, hogy a kép 1957-ben a Magyar forradalmi művészet műcsarnoki, illetve moszkvai kiállításán mint munkaábrázolás, részt vesz. Címét itt megszabadítják a „kispolgári" jelzőktől és az általánosabb érvényű, szikárabb Útépítők megnevezést kapja. Az 1952-es emlékkiállításon szerepelt egy Útépítés címet viselő mű (kat. sz.: 150), a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményéből. Ez azonban nem tartozik a kövező munkásokat ábrázoló képek közé, hanem a somogyaszalói vasútépítést örökíti meg. Címe helyesen: Síncsere. 7 Sz. G. 1 Rippl-Rónai 1957. 86. 2 Ezt írja ,.(...) amit elítélni szoktam. Az egyik a melodramas motívum, a másik a kompozíció. Ezek oly előre átgondolt, vagy inkább kieszelt teátrális dolgok, amiket éppúgy nem szeretek, mint az elmúlt idők sablonos megfestését, az úgynevezett történelmi festészetet." (RipplRónai 1957. 49.) 3 Horváth János (Kaposvár) szíves közlése. 4 66., 67., 68., illetve 64., 65. katalógusszámok. Az 1910-re datált mű magántulajdonban. MMG Nyilvántartás, ltsz.: 71.2. - ezt az adatot közli Genthon is, MTA MKCS-C-l-36/3111. 5 R.: Magyar Műuészet, 1927. 127. 6 MNG ltsz.: 1935-2825. 7 Horváth János (Kaposvár) szíves közlése. A kép őrzési helye RipplRónai Múzeum, Kaposvár ltsz.: 55.645. 79. Búcsú a kaposvári templomtéren, 1902 után (Kaposvári búcsú; Kaposi templom előtt piac) Fair in the church square in Kaposvár, after 1902 Pasztell, papír; 30,5x36,5 cm J. n. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum ltsz.: 83.43.2. Proueniencia: Nemes Marcell, özv. Török Arthúrné, dr. Moskovits Miklósné tulajdona, majd a Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum vétele a BÁV 62. aukcióján 1983. december 14-én. Kiállítua: 1911 Rippl V. terem 2. (Kaposi templom előtt piac); 1928 Rippl 87.; 1937 Rippl 134.; 1942 Almásy-Teleki 95.; 1983. december a BÁV 62. aukciós kiállítása, 231.; 1984 Kaposvár, Rippl-Rónai Emlékmúzeum; 1992 Kaposvár anno - várostörténeti kiállítás. Irodalom: Dömötör 1927 R.: 123.; Petrovics [1942] R.: 91.; Horváth 1995. 140., R.: 113.; Genthon MTA MKCS-C-l-36/1755 Az üde fényt, késő nyári meleget sugárzó, világos színekkel festett pasztellképet a művész végleges hazatelepedésének első éveiben készítette. „Szakadatlanul figyel, jegyez, s hogy leírni győzze, ami érdeklődését megkapta, most még inkább használja a pasztellt, a művészi gyorsírásnak engedelmes eszközét... A kaposvári korcsolyázók és utcakövezők, a tömeg nyüzsgése a kaposvári főtéren, a városligeti csónakázók jellegzetes mozgása éppen úgy megragadja, mint egy-egy emberi alak jellemző járása, ülése, kifejező tartása..." 1 - írja Petrovics Elek, erre a képre is utalva. A főtéren álló Nagyboldogasszony templom nemzetiszínű fellobogózása a szeptember 8-ai búcsút jelzi. A templom lábánál kerek koronájú, zöld fák sora húzódik, alatta sátrak közt hemzsegő embertömeg. A kép alsó harmada pezseg a játékosan felvitt krétanyomoktól. Középen a templom vázlatos, ám derékszögű építészeti elemei „megálljt parancsolnak" a formák önfeledt bomlásának, melyek a kék ég felhőiben természetszerűen tetőznek. 1 Petrovics [1942] XX.
