Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - Az intérieurök világa

A kiállított mű szempontjából legérdekesebb a vele méretben és kompozícióban majdnem egyforma Édes anyám!

13 Mindkettő hosszabb ideig lehetett a család birtokában, és csak a közvetlen leszármazottak halála után kerülhetett egyik Fruchter Lajos, a másik Hubay Jenő zongoraművész tulajdonába.

14 B. J. 1 Tekintve, hogy a témának több változata ismeretes, az olyan katalógusok esetében, amelyek nem közlik a képek méretét, tulajdonosát vagy reprodukcióját, nem tudhatjuk biztosan, melyik változattal van dolgunk. A bizonytalan kiállítási megjelenéseket kérdőjel kíséri. 2 Lásd kat. sz.: 10. J Többek között: Betegágynál, 1896; A migrain-beteg nő, 1905; Lazarine a betegágyon, 1908; Piacsek és a papa, 1908; Ödön negyvenfokos lázban, kat. sz.: 64.; A beteg Kossuth-imádó (kat. sz.: 42. 1. sz. kép), illetve a jelen kép változatai. 4 Rónai Józsefné 1905. december 29-én hunyt el, 66 éves korában. 5 „Éppen hogy levelem bezárom, értesítenek bennünket, hogy édesanyám agonizál, szívelgyengülés mutatkozik. Kétségbeesve futunk, hogy még élve lássuk a legkedvesebb jó anyát." Rippl-Rónai 1957. 144. 6 Rippl-Rónai József levele Lázár Bélához, keltezés nélkül, a borítékon: 1906. január 23-i bélyegző, MNG Adattár, ltsz.: 3651/1939 7 Ismeretlen festő: Windischné portréja; olaj, vászon; 70x52 cm, dr. Martyn Róbert tulajdona, letétben a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban. Horváth 1992. 166. 6. sz. jegyzet. 8 Pewny 1940. 123. Édes jó anyám, 1905; pasztell; 48x61 cm, jelzett és datált, Fruchter Lajos tulajdona; Anyám nagy beteg, 1905 körül; pasztell, 23x30 cm, jelzett, Rónai Lajosné tulajdona; Anyám súlyos beteg, 1905 körül; pasztell 34x26 cm, jelzett, Lányi Zsigmond tulajdona. Genthon Istvánnál: Édes jó anyám betegen, 1905; pasztell; 48x61 cm, MTA MKCS-C-I-36/1974; Anyám beteg; MTA MKCS-C-I36/1975; Anyám nagybeteg; pasztell, 1905 körül; 23x30 cm, jelzett, Rónai Lajosné tulajdona, MTA MKCS-C-l-36/1976; Anyám súlyos beteg, 1905 körül; pasztell; 34x26 cm, jelzett, Lányi Zsigmond tulajdona, MTA MKCS-C-1-36/1977. 9 Édes anyám!; papír, pasztell, 44x60 cm, j. j. I.: Édes Anyám! 1905. dec. 24. Rónai, Magántulajdon. Megjegyzendő, hogy a Műgyűjtők Galériájának 3. aukcióján is szerepelt egy Szegény jó édesanyám beteg című pasztell, 30x39 cm-es méretben Rippl-Rónaiként. 10 145. tétel, kézzel utána írva a 105. árverési sorszám és a 150 koronás ár. A MNG Adattárában 5127/a számon található az a katalóguspéldány, amelyikbe Rippl-Rónai saját kezűleg írta be az árverési sorszámokat, illetve azokat a képeket, amelyek a kiállításban nem, csak az árverésen szerepeltek. 11 152. tétel, ára 30 korona, árverési száma nincs (mint fent). 12 109. sorszámmal „magántulajdonban" jelzéssel, illetve 69. sorszámmal, 150 korona árral. 1906 Rippl. A kiállítást követő árverési listában viszont már egyik sem szerepel. 1906 Rippl aukció, illetve egy kézzel írott lista a vevők bejelölésével. MNG Adattár, ltsz.: 4895 13 Vö. a 9. sz. jegyzettel. 14 Bernáth Mária szakvéleménye alapján. Piacsek bácsi babákkal, 1905 {Piacsek bácsi és a babák; Gyerekszoba; Egymásba nyíló szobák alakokkal, babákkal; Két egymásba nyíló szoba; Két egymásba nyíló kisvárosi szoba; Mädchen und Puppen; Babás kép; Piacsek bácsi pipál; Kindergesellschaft) üncle Piacsek with dolls, 1905 Olaj, karton; 71,3x103 cm J. b. I.: Rónai MNG ltsz.: 6659 Proveniencia: feltehetően 1906-tól, bizonyíthatóan 1910-től Nemes Marcell tulajdona. 1928-ban mint jánoshalmi Nemes Marcell letété jelenik meg az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának katalógusában. Hagyatékából 1933-ban vette meg a Szépművészeti Múzeum. Kiállítva: 1905 Rippl 7.; 1906 Műcsarnok 97.; 1906 Rippl 11.; 1906 Rippl aukció 232.; 1907 Nemzeti Szalon 86.; 1910 Berlin 146.; 1911 Rippl V terem 23.; 1912 Rippl 21.; 1912 München 19.; 1919 Műcsarnok XI. terem 8.; 1938 Riga 24.; 1940 Műcsarnok 23.; 1947 Rippl 101.; 1952 Rippl 80.; 1961 Rippl 61. R.; 1965 Helsinki 23.; 1967 London; 1975 Luzern 125; 1983 Rippl Róma 27. R.: 38. Irodalom: Fülep 1910. R.: 240.; Pewny 1940. 77-79., 84., 123. R.: 17.; Petrovics (1942] XXII. R.: 83.; Genthon 1958. 26 R.: 26; Fülep-Zádor (szerk.) 1958. 344.; Csengeryné 1963. 141., 144.; Németh 1968. 37.; Aknai 1971. 23. R.: 30; Bernáth 1976. 153-154. R.: 154.; Szabadi 1978. R.: 42.; Szabadi 1990. 156. R.: 4.; Bernáth 1991. 284.; Horváth 1992. 144.; Horváth 1995. 20. 90. 116. R.; Genthon MTA MKCS-C-1-36/1984-1-2 1905. november 30-án így ír Rippl-Rónai Kaposvárról Ödön öccsének

1

: „Most egy kis 1 méteres képen dolgozom - be is fejezem hamarosan. A zöld fotelos szobában két kis lányka néz képes könyvet a nagy stráfos fotelban; a következő fotelra vannak téve, gondosan egymás mellé ültetve a két nagy baba. A következő fotelban pipál Piátsek bácsi. A másik szobába is belátni, ahol Lazarinon a varrónő próbálja a rózsaszín ruhát. Virágok, képek és bútorok." Rippl-Rónai hazatelepülése után Kaposvárott Fő utcai otthonát számos képén örökítette meg. E műveket összehasonlítva jól megfigyelhető, hogy milyen szabadon kezeli motívumait: a képeket, bútorokat, dísztárgyakat, s mily könnyedén szűkíti vagy tágítja a tereket mondanivalójának megfelelően. [Fehér fal, barna bútorok, 1903; Amikor az ember visszaemlékezéseiből él, 1904; Flox és Filox, 1903; Karácsony, 1903) Az ekkor keletkezett pasztellekkel ellentétben ezek korántsem tekinthetők „pillanatfelvételeknek", nagyon tudatosan megtervezett kompozíciókról van szó. Erről tanúskodik a fent idézett levél is. A Piacsek bácsi babákkal akár generációs képnek is felfogható, hiszen három korosztály látható rajta meghitt együttlétben, a vattapuhaságot idéző rózsaszín falak védőburkában. Rippl-Rónai kisvárosi intérieurjeinek ez a tematikusán leggazdagabb, színvilágában legderűsebb és legharmonikusabb darabja az otthonképek ama típusának a kiteljesedése, melyben a belső szoba ajtajának megnyitásával a mindennapok intimitásába is bevonja nézőjét, aki ezáltal mintegy résztvevőjévé válik a művész életének. Részesévé lesz annak a nem hivalkodó, de gond-