Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - Az intérieurök világa

pasztellje is, amely ezt a bensőséges témát örökíti meg. A további, karácsonyfát ábrázoló képek azonosítása, a változó címek és a szűkszavú katalógus-információk miatt úgyszólván lehetetlen. A képen zárt kisvilágba pillanthatunk. Rippl „jelentőséget ad egy almáriomnak, egy térítőnek, egy cserép virágnak, szöveteknek, az apró mindennapi objektumnak, amely bennünket körülvesz" állapítja meg az 191 l-es művészházbeli kiállítás alkalmával Bölöni György.

4 „A feketék bőséges alkalmazása - fekete az írásba merült Lazarine ruhája éppúgy, mint kalapban ülő, indulni kész anyósáé - még a neuillyi-i palettára emlékeztet, de a bal sarokba odavetett kendő lazacszíne, a sarokban álló filodendron friss zöldje, a karácsonyfa vidám színei már egy megváltozott világról árulkodnak."

5 A Karácsony című kép a Szomorúság (kat. sz.: 68.) párdarabja, nagy valószínűséggel egymás után készülhettek, mindkettőt azonos életérzés lengi át: a múlt megidézése, az emlékekbe való néma elmerülés, áhítat. Ehhez a hozzánk egyértelműen eltaláló képi üzenethez mindkét festményen mintegy ikonográfiái fogódzót is kapunk: egyiken az arany-angyal, másikon a karácsonyfa szemet vonzó, kiemelt hangsúlya meghatározza, minősíti az ábrázolás szuggesztív mondanivalóját. A jelenetekre való rálátás optikája különbözik a két képen. A Karácsony kicsit messzebbről nézve fogja be a két szeretett asszonynak, Lazarine-nak és a művész édesanyjának - a karácsonyfa összetartozást sugárzó jelképe ellenére nyilvánvaló - magányát. Hiszen, hogy a kép utalásrendszeréből a mindennapok valóságára, majd annak képi visszatükröződésére is figyeljünk, - gondoljuk csak meg: Lazarine itt alig több mint két éve volt Magyarországon, a magyar nyelvet alig bírhatta, és hivatalosan még nem volt felesége a művésznek. Két magába zárt külön világra sugározza itt a festő a karácsonyfa örök szimbólumával a békét. Képei karéja a falon (az Anyám a konyhában, kat. sz.: 60., az igen hosszú formátumáról egyértelműsíthető Rózsát tartó nő, kat. sz.: 20.; az Apám) veszi körbe, öleli át az egymásnak még idegen, mégis összetartozó alakokat. Sz. G., B. M. 1 Karácsony-est című képe 1902-ben a Merkur-palotabeli kiállításán szerepelt (1902 Rippl 125), az azonban „lila, havas tájkép Somogyból" írja a Műuészet (1903. 77.). 2 Bernáth Mária: Rippl-Rónai József kapcsolata az Országos Magyar Képzőművészeti Társulattal. Somogyi Múzeumok Közleményei, VI1I/5. Kaposvár, 1987. 160. 3 Lázár Béla: Látogatás a műteremben Rippl-Rónai Józsefnél. Modern Műuészet, 1906. 204. 4 Bölöni 1967. 227. 5 Genthon 1958. 25. Amikor az ember a visszaemlékezéseiből él, 1904 (A mikor az ember a visszaemlékezéseiből él; Öreg asszony) When you live on your recollections, 1904 Olaj, lemezpapír; 70,4x103,6 cm J. b. I.: Rónai 1904 MMG ltsz.: 3296 Proueniencia: a Szépművészeti Múzeum vétele 1906-ban a művésztől. Kiállítva: 1905 Rippl 2.; 1906 Rippl 6.; 1906 Rippl aukció 217.; 1906 Műcsarnok 102.; 1928 Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtár 24. R.; 1929 Mürnberg (katalóguson kívül); 1937 Bécs 1. Retrospektive Sammlung; 1944 Bern, Kunsthalle, Magyar Képzőművészeti Kiállítás; 1949 Szépművészeti Múzeum Magyar Művészet XII. terem 5.; 1952 Rippl 86.; 1961 Rippl MMG 57. R.; 1966 Párizs 190.; 1967 London 18.; 1971 Moszkva; 1975 Luzern 124.; 1978 Kaposvár (katalóguson kívül); 1983 MMG 20. századi magyar festészet és szobrászat 444. R. Irodalom: Művészet 1911. R.: 149.; Szmrecsányi Miklós: Visszapillantás az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 50 éves múltjára. Művészet, 1911. 127., 143.; Lázár 1923. R.: VI. tábla.; Lyka 1927. 539.; Ra.: Gedächtnis-Ausstellung Rippl-Rónai. Der Cicerone, 1929. 143. R.: 143.; Péter 1930. 153. R.; Gachot 1944. 12-13.; Pewny 1940. 77., 78., 122. R.: 19.; Petrovics [1942] XXL R.: 59.; Rippl-Rónai 1957. R.; Genthon 1958. 25. R.: 23.; Pataky Dénes: A dekoratív irány (Rippl-Rónai József, Vaszary János, Beck 0. Fülöp). In: A magyar rajzművészet. 1960. 39.; Csengeryné 1963. 141-145. R.: 44.; Aknai 1971. 22.; Bernáth 1976. 152. R.; Genthon 1977. 17. R.: 39.; Szabadi 1978. R.: 39.; Bernáth 1981. 389.; Keserű 1982. 10., 52. R.: 19.; Bernáth 1991. 284. R.: 6.; Genthon MTA MKCS-C1-36/1958 Rippl-Rónai Franciaországból történt végleges hazatérése után Kaposvárott a Fő utca 58-as számú házban találta meg otthonát. Itt festette azt a képet, amely az elsők között kapott hivatalos elismerést, 1906-ban a Műcsarnok Tavaszi Kiállításán a 4000 koronás Társulati Díjjal jutalmazták, és ezután állami vásárlás révén a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került. Bár ismert volt Ripplről, hogy új műveit igyekezett azonnal a közönség elé tárni, az egyik főműveként számon tartott, 1904-ben készített olajképet csak 1905ben állítja ki. Ennek okát abban a tudatos felkészülésben kereshetjük, amely 1902-től, kaposvári letelepedésétől kezdődött, és 1906-ban, a teljes erkölcsi és anyagi sikerének, el- és befogadásának évében fejeződött be. A két évszám közötti időben viszonylag kevés kiállításon szerepelt, igyekezett ezt az időt kihasználni és festeni. A hazajövetellel és az itthoni egzisztencia megteremtésének lehetőségeivel már 1893-ban foglalkozott,

1 ám ez csak az első nagyszabású hazai bemutatkozás után vált időszerűvé. Ez az 1900 végén a Royal Szállóban rendezett tárlat inkább tartózkodó, óvatos kritikákat, mint elismerést hozott. Mégis, Rippl úgy érezte 2

, lehetősége van arra, hogy az önmaga által kijelölt utat következetesen végigjárva, kialakítsa a saját befogadó közegét, megteremtse művészi önállóságát, bizonyítva azt, hogy „félretette a művészi alkatától lényegében idegen okoskodást, a felzárkózási kényszereket, és azt festette néhány évig, amiben a legjobban otthon érezhette magát..."

3