Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - Az intérieurök világa

Kálmán aukción hét ostendei képet adott el. Ekkortájt kerülhetett Nemes Marcell gyűjteményébe a további öt kép. A magántulajdonba került, szétszóródott pasztellek később már nem szerepeltek kiállításokon.

5 Sajnos ebből a sorozatból ma már alig van néhány darab és csak nagyon kevés mű reprodukcióját ismerjük. Némelyik pasztellnek litografált változata is van. A jelen kép Nemes Marcell gyűjteményének darabja volt, aki egy egész lakásra való kollekciót vásárolt meg a festőtől. Rippl egy jegyzéket állított össze „Nemes Marcell megvette a következő dolgaimat 1909 ápr. 6." címmel. A jegyzékben öt Ostendével kapcsolatos mű volt: 18. Ostendei Hotelok 150 kor., 28. Ostendei házak 100 kor.; Ostendei belga királyi kastély 100 kor.; 31. Ostendei hotelok (sok ember) 200 kor.; 39. Ostendei plage (gyerekek) 100 kor. Képünk nem azonosítható pontosan. Rippl 191 l-es művészházbeli kiállításának V termében mutatták be Nemes Marcell gyűjteményét, köztük két ostendei tárgyú pasztellt. A kép erősen megkopott állapotban a hírneves fürdő mindennapi életét mutatja. Hófehér tejtengerben sétáló alakok, balra egy nő gyermekeivel, középen fiatal, fehér ruhás nő elmosódott alakja tűnik elő. A kép központi figurája egy élénken figyelő kiskutya. Az ég és az előtér fehérei alól átüt a kartonlap erőteljes sárga színe, amely miatt vibráló felületek alakulnak ki. A kép felszínéről nagyrészt lekoptak a szénnel rajzolt részletek. Az 1920-as években, amikor Rippl újra pasztell tájképeket készített - sorozatban a Balatonról is -, maga is észrevette, hogy e korai időszakban nem érdekelte a víz, a levegő mozgása. Elbűvölte az őt körülvevő új tárgyi világ. „...Jártam fönn Ostendében is, de akkor elfordultam a víztől, az emberraktárak felé néztem. Egy függöny lobogásából, egy kitárt ablakból a mögötte lejátszódó életet próbáltam elképzelni..."

6 Ezek a villámgyors jegyzetek a könnyen, gyorsan, virtuózán rajzoló művésznek a nyári élmények összegzését jelentették. Számára különlegesen új téma volt a tengerparti fürdőélet lüktetése, mozgása, színessége, így pasztelljei játékos villanások a század eleji nyári örömökből. F. Zs. 1 Nemes Marcell gyűjteményében 1909-ben már több Ostende tárgyú Rippl-pasztell volt. Ezeket a műveket 1911-ben, 1918-ban, 1919-ben, 1921-ben és 1928-ban is kiállították. Nemes, gyűjteménye fejlesztése miatt, a képeket cserélte, így 1933-ban, hagyatéki aukcióján mindössze három ostendei képe volt eladó: 48. sz. Ostendei plage pasztell; 31x48 cm; 57. sz. Ostendei plage, pasztell; 31x38 cm; 58. sz. Ostendei plage pasztell; 30x37 cm. Képünk a Nemes-gyűjteményben a 174-es számot kapta. Pewny jegyzékében egy Plage című pasztell, több más ostendei képpel együtt dr. Perl György tulajdona volt, de az adatokat nem lehet pontosan egyeztetni. (Pewny 1940. 119-120.) 1952-ben a kép már Frankel József tulajdonában volt. 2 Rippl-Rónai 1957. 94-95. 3 1902 Rippl (kiállítási kat.) Bevezető 4 Rippl-Rónai József levele Petrovics Elekhez 1905. július. Rippl-Rónai 1957. 140-141. 5 A sorozat darabjai kiegészítve a Genthon-katalógusban található azonosított művekkel: Ostendei fürdő; Ostendei kaszinó; Ostendei kártyabarlang; Ostendei szállodák; Vörös palota Ostende; Grand Hotel Ostende; A Continental Ostende; Ostendei plage/strand; Leopold park Ostendében; Ostendei nagyszálló; Belga király régi lakása; A szoba, amelyben Stefánia főhercegnő meghalt; Ostendei erdőrészlet; Ostendei lóuersenytér; Ostendei részlet; Ostendei világítótorony; Ostendénél hullámzik a tenger; Hotel Plage; Ostendei fürdőkabinok; Ostendei Digge; Kiadó szoba; Bárányfelhők; Felhő-folt; Házbontás; Játékárusok; Fürdőhely; Útszéli kocsma; Szivárvány; Eregetik a sárkányt; Csónakázók; Kisvárosi házak; Tenger; Felhőjárás; Sokaság; Fürdő alakok; Sok ember, sok ablak; Kazlak a tenger partján; Hemzseg a nép. 6 Glass Imre: Beszélgetés Rippl-Rónaival. Esti Kurír, 1923. október 21. 63. A zákányi plébános úr kávézik, 1900 The parish priest of Zákány having his coffee, 1900 Pasztell, papír; 37x22 cm J. b. f.: Rónai (halványan) Magántulajdon Proveniencia: Gergely Rezső (Rudolf)', majd örökösei. Kiállítva: 1901 Műcsarnok 175.; 1901 Nemzeti Szalon előcsarnok 60. (a sorsolásra átvett képek között); 1902 Fiume 142. (A plébános úr) ?; 1903 Kaposvár 33. (Ebéd után) ?; 1905 Kaposvár 27. (Ebéd után egy papnál) ?; 1906 Rippl 28. (Ebéd után a plébánosnál) ? Irodalom: Genthon MTA MKCS-C-l-36/1562 A minden bizonnyal 1900 őszén - kora telén készült pasztell portré Zákány

2 község római katolikus plébánosát ábrázolja. A portré műfajt Rippl egész életén át szívesen művelte, kimagaslóan nagy számban vannak pasztell arcképek ceuvre-jében. Az idős papot bensőséges pillanatban örökíti meg, ehhez a megközelítéshez tökéletesen illeszkedik a még a franciaországi fekete korszakot idéző borongós, tompa színvilág: „A kivillanó szinek zavaró elemet vinnének be abba a csendes világba, hol a léleké a leghangosabb szó és a szemnek nincs elsőbbrendű feladata, mint hogy minél mélyebben hatoljon az ábrázolt egyén belső világába."

3 Az 1900-as év fordulópont Rippl-Rónai életében. Ödön öccsének Wiesbadenből írt levelében

4 jelzi hazajövetelét és terveit készülő kiállításához. Ez a gyűjteményes kiállítás

5 volt a művésznek az első nagyszabású bemutatkozása a budapesti közönség előtt. A 203 művet felsorakoztató tárlaton több, somogyi tájat ábrázoló képet találunk. Az Ödön öccsénél, Somodor-Aszalón lakó művész feltehetőleg bebarangolta a környéket, gyűjtötte témáit és kirándulásai során eljutott Zákányba. A helység plébánosa, Szép atya Rippl-Rónaihoz írt leveléből

6 megtudhatjuk, hogy Rippl miként próbált támogatókat toborozni művészetének - mint kiderül, ezúttal kétszeresen is sikertelenül: „Gróf úrral

7 kedves levele vétele óta nem találkoztam. Mostanában sok fele van utja. S igy nem volt alkalmam a kép festésről vele beszélni. De előbbi nyilatkozatából tudom, hogy László részére bizonyos közbejött ok miatt - nem szándékozik magát lefestetni... A mi poflémat [sic!] illeti, ily közönséges semmit mondó arcz nem volt érdemes a munkára. Ha volna rokonaim közül olyan, kiről tudnám hogy szívesen veszi tőlem és meg is becsüli, megszerezném. De fájdalom kidőltek melőlem, magam pedig - lehet tán mert megvénültem, nem szívesen nézem poflémat." A levél