Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A színek nyomában (Banyuls-sur-mer-i képek)

tűnnek a képeken: a hullámok kavargása (Tourbillon), a parti sziklákon megtörő tajték (Romantikus táj).* Rippl-Rónai kb. hatvan képet hozott haza Banyulsból, „csak győzzem rámázni. Ez most a fő gondom, hogy alkalomadtán kiállíthatok legyenek..." - írja Ödönnek.

9 1900 decemberében, a Royal Szállóban rendezett gyűjteményes kiállításán már bemutatott hét olajképet, s talán néhány tollrajzot Banyulsból, majd néhány képet 1900 és 1901 folyamán a Műcsarnokban, valamint a Nemzeti Szalonban, ám a viszonylag teljes termést (55 művet) csak 1902-ben, a Merkur-palotában mutatta be, „pyrenei képek" címen. Ezeknek a képeknek ma sajnos csak töredékét ismerjük. Az azonosítást nemcsak a tájképek motívumbeli hasonlósága nehezíti, hanem az is, hogy nagyjából egyforma méretű (75x100 cm), szürke kartonra festett olaj-, ritkábban pasztellképekről van szó.

10 Rippl-Rónai maga sem tulajdoníthatott nagy jelentőséget a megkülönböztetésüknek, mivel mindig más címeken jelentek meg a kiállításokon, sokszor csak „tájkép"-ként, „egy nagy pyrenei kép elkelt 400 koronáért" - írja Ödönnek 1903 januárjában.

11 Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy Rippl-Rónai Banyulsban kizárólag tájképeket festett. A Merkúr-palota katalógusának tanúsága szerint a kis halászfalu életét, jellegzetes alakjait mind megfestette, valamint itt készült egyik főműve, a barátját, Aristide Maillolt ábrázoló portré is. A Maillol család több tagját lerajzolta, lefestette (Ctotllde Maillol, Maillol festi Lazarine-t, Gaspard Maillol stb). Ödönhöz írott egyik levelében említ egy tollal készült önarcképet: „A kívánt tollrajzot, saját arczképemet, itt küldöm - így nézek ki most. Ezeket a tollrajzokat esténként csinálom directe lúdtollal, minden előrajzolás nélkül. Egész nagy meztelen alakokat is csinálok éppen úgy, tanulmány és gyakorlat szempontjából."

12 1899-ben Banyulsban Aristide Maillol portréján kívül nem születtek főművek. Rippl-Rónai festői szemléletének megváltozása azonban pályájának fontos állomásává avatja az ott eltöltött három és fél hónapot. F. E. Irodalom: Malonyay 1906. 207-208.; Pewny 1940. 60-62., 117.; Petrovics [1942] XVI.; Rippl-Rónai 1957. 52-53.; Genthon 1958. 19-20.; Németh 1968. 35.; Aknai 1971. 18-19.; Bernáth 1976. 120-127.; Szabadi 1978. 6.; Harsányi Zoltán: Maillol. (Szemtől szemben) Budapest, 1979. 80-86.; Bernáth 1981. 387-388.; Keserű 1982. 9.; Szabadi 1990. 124-130. ' Rippl-Rónai 1957. 52. 2 Rippl-Rónai 1957. 61-63. 3 Pewny 1940. 60. 4 Levél Ödönnek. Banyuls-sur-Mer, 1899. szeptember 10., MNG Adattár, ltsz.: 20408/1979/7/g. 5 Levél Ödönnek. Banyuls-sur-Mer, dátum nélkül (1899. december) MNG Adattár, ltsz.: 20408/1979/7/i. 6 Rippl-Rónai József kiállítása. Magyar Nemzet, 1902. december 13. 11. 7 Lyka Károly: A tavaszi műtárlat. Budapesti Napló, 1900. 107. sz. 1-3. 8 Természetesen Rippl-Rónainak is volt japán és kínai rajz- és fametszetgyűjteménye. A Royal Szállóban 1900-ban rendezett gyűjteményes kiállításán saját művei mellett eredeti japán és kínai rajzokat is kiállított. A Művészházban 1911-ben rendezett keleti kiállításra szintén kölcsönzött a gyűjteményéből tárgyakat, a katalógushoz a keleti művészetet dicsőítő előszót írt, valamint a kiállítás plakátját is ő tervezte. 9 Levél Ödönnek. Neuilly-sur-Seine, 1899. december 27. MNG Adattár, ltsz.: 20408/1979/7/j. 10 „többnyire olajfestmények, 1 méter és 3/4 méter nagyságban (azaz 75 x 100 cm méretűek. A szerző). Az utóbbi időben nagyon termékeny voltam - szürke kartonra festettem - vászonnal nem győztem volna, mert igen drága és amellett nem oly jó, mint a karton, t. i. a papiros legjobban áll ellent a külbehatásoknak- nedvesség, idő, stb...", Levél Ödönnek. Neuilly-sur-Seine, 1899. december 27. MNG Adattár, ltsz.: 20408/1979/7/j. " Levél Ödönnek. Budapest, 1903. január 11., MNG Adattár, ltsz.: 20408/11/b. 12 Levél Ödönnek, hely és dátum nélkül, (Banyuls-sur-Mer, 1899. december), MNG Adattár, ltsz.: 20408/1979/7/i. * A Szerző a banyulsi képek általános stílusjellemzőit érintő analízisével nem tudok egyetérteni. E tájképeken kinyílik a tér, megkapja mélységét. A szecesszió valóban átvette a japanizmus formai megoldásait, de ennek konzekvenciáit „fekete" korszakában Rippl már levonta, a redukált fogalmazás lehetőségeit kimerítette. A banyulsi tájképeken látható szeszélyesen kanyargó utak, az indaszerűen csavarodó fatörzsek vagy a sziklafalon megtörő tajték a délszaki táj mindmegannyi jellemző formációja, nem szecessziós stilizálás. Rippl-Rónai maga is fordulatként értékeli e rövid periódusát, mely föltétlenül a látványból táplálkozik - természetesen nem egy szokványos, naturalisztikus - hanem annál összefoglalóbb - megközelítés értelmében. (Bővebben lásd a bevezető tanulmány „Csakhamar mindent színesnek láttam" című fejezetét.) Bernáth Mária