Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak
1 A Rippl-Rónai és özvegye életében rendezett kiállítások közül kizárólagosan az 1934. évi hagyatéki árverés katalógusa (10. sz.) jelöl évszámot: 1898., és adja meg a mestertől kapott címet: Szajna estefelé. (A méret nyomdahibából adódóan pontatlan: 75x38 cm.) A szakirodalomban meghonosodott datálás Pewny Denis monográfiájából ered, aki a képet 1893 körűire keltezte. 2 A Durand-Ruel Galériában rendezett Nabis kiállítás (1899) katalógusában a 48. sz. tétel La Seine, az 52. sz. Paysage et bateaux. A Merkur-palotabeli tárlaton (1902) kat. 268.: A Szajna; 312.: Esi. A Szajna vidéke. Pontosabb adatok híján egyértelműen nem lehet meghatározni, mely címek vonatkoznak képünkre. A téma alapján döntöttem a kiállításoknál megadott jegyzékszámok mellett. 3 A művet a korabeli kritika jól fogadta: „A legszebb tájképe talán a Szajna vidéki esti hangulat". Pesti Hírlap, 1902. december 14. vasárnap. MNG Adattár, ltsz.: 5118-1-37. 4 Már első gyűjteményes kiállítása kapcsán is megemlékezett a kritika fénytanulmányairól, esti képeiről. Ezen a címen egy művét ki is állította 1897-ben a Nemzeti Szalonban (71. sz.): A szürkületben, Andrássy Gyula gróf tulajdona. D Rippl-Rónai József levele Rónai Jánoshoz. Kaposvár, 1910. október 8. Magántulajdon. 38. Temető, 1895 körül (Mariakerk; Sírhalom; Francia temető) Cemetery, about 1895 Olaj, vászon; 54x65,5 cm J. b. 1.: Rónai MNG ltsz.: FK 8952 Proveniencia: Nemes Marcell volt az első tulajdonos. Az 1934-es Nemes Marcell hagyatéki árverés után kerülhetett Seiden Gusztávné birtokába. 1949-ben vétel útján került közgyűjteménybe. Kiállítva: 1902 Rippl 241.; 1906 Rippl aukció 163.; 1910 Művészház V. terem 15.; 1912 Rippl 20.; 1919 Műcsarnok XI. terem 4.; 1932 Rippl 55.; 1933 Ernst Nemes Marcell 49. (Sírhalom); 1934 Ernst Nemes Marcell 79. (Sírhalom); 1951 Fővárosi Képtár XIII. terem; 1952 Rippl 15.; 1961 Rippl MNG 46.; 1966 Szeged, Móra Ferenc Múzeum, XX. századi magyar képzőművészet, állandó kiállítás (kat. sz. n.); 1976 Mezőkövesd (kat. sz. n.); 1983 Rippl Le Havre 20. R.; 1983 Rippl Róma 18. R. (Francia temető); 1983 Rippl Szeged 17.; 1984 Rippl Győr 5.; 1986 Gyula, Erkel Ferenc Múzeum, Rippl-Rónai József emlékkiállítás 5. Irodalom: Petrovics 1903. 165.; Genthon MTA MKCS-C-l-36/2192; R.: Magyar Művészet, 1932. 179. A festmény stilárisan Rippl-Rónai ún. fekete korszakába illeszthető. A sötét háttérből csak a koszorú világos foltja villan elő, ezzel is fokozva a kép melankolikus hangulatát. A mű datálása problematikus. 1902-ben a Merkúrpalotában a flandriai képek között volt kiállítva, és a cím mellett zárójelben a Mariakerk helységnév is szerepelt. Miután a művész 1901-ben volt Belgiumban, így a későbbi szakirodalom a képet 190l-re datálta. Azonban a kép technikai megoldása - vászonra rajzolt kompozíció vékony festékréteggel lefedve, monochrom színvilág ellentmond ennek a késői datálásnak. Hipotézisem a következő: 1895-ben Knowlesszal együtt rajzokat készítettek, amelyekhez, mintegy megfordítva az illusztrálás folyamatát, Rodenbach írt szöveget. Knowles művei temetőket, régi sírköveket ábrázolnak (Les Tombeaux). Rippl-Rónai ekkor szüleinek írt levelében így számolt be Knowles munkájáról: a skóté szomorú, az enyém víg (...) Skót barátom nagy köveket rajzolt le kriptákkal és urnákkal - egy pillangó repül át a testeket betakaró gyepezeten és a levegőn. A legmegragadóbb szomorúság ez, amit csak elképzelni lehet. Nyugalmas komolyság vonul át mindenen, de már nem sír senki, mert a sírkövek romladozni kezdenek - Régi temető!" 1 Ahogy leírja Knowles műveit, mintha saját képének hangulatát írná le. Valószínűleg már 1901 előtt is járt Belgiumban. 1894-ben kapott egy meghívólevelet a La libre Esthétique kiállítására Brüsszelbe, 2 és elképzelhető, hogy Knowlesszal átmentek Belgiumba részint a kiállításra, részint motívumokat gyűjteni. 1895-ben a brüsszeli kiállításon szerepelt egy Temető című kép, 3 amely Belgiumról lévén szó, azonos lehet a tárgyalt festménnyel. A kép azonosításával más problémák is vannak. Temetőt ábrázoló több képet is festett. 191 l-ben a Művészházban 17. kat. számmal Nemes Marcell gyűjteményéből volt kiállítva egy kép, Temető Párizs mellett, öreg kereszten friss koszorú. A beszédes cím illik a képre, és miután Nemes Marcell gyűjteményében temetőt ábrázoló két festményről is tudunk, a másik viszont magyar vonatkozású, így valószínűleg a helységnév kerülhetett tévesen a Művészház katalógusába. 1917-ben az Ernst Múzeumban 52. kat. számmal Belga temető című kép volt kiállítva. Belgiumban készült, temetőt ábrázoló más képről nincs tudomásunk, viszont ha 1911-ben már Nemes Marcelle volt, 1917-ben nem lehetett a kép eladó. Tehát ez utóbbi művet nem lehet biztonsággal azonosítani a tárgyalt festménnyel. J. Zs. 1 Balogh 1964. 265. 2 MNG Adattár, ltsz.: 5118-1-52. 3 La libre Esthétique. Bruxelles, 1895. december-1896. január; kat. sz.: 168.
