Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

f. rosi Képtár (kat. sz. n.); 1947 Fővárosi Képtár Száz mester 81.; 1951 Fővárosi Képtár (kat. sz. n.); 1952 Rippl 78.; 1968 Tihany 7.; 1976 Mezőkövesd; 1977 Kaposvár; 1983 Rippl Le Havre; 1983 Rippl Szeged 4.; 1980-as évek MMG 20. századi állandó kiállítás; 1984 Rippl Győr 2.; 1984 Rippl Miskolc 3.; 1996 Műgyűjtők Galériája: Az idős kor ábrázolása a magyar képzőművészetben (kat. n.). Irodalom: Yartin: Téli tárlat. Budapesti Napló, 1901. december 4.; Petrovics 1903. 163.; dr. Lázár Béla: ungarische Kunst. Österreichs Illustrierte Zeitung, 1908. 470.; dr. Rózsaffy Dezső: Rippl-Rónai kiállítása. Az Újság, 1911. 61. sz. 18. Lázár 1923. V; Rippl Rónai József. Tolnai Világlapja, 1927. 50. 8-9. 17.; Kállay Miklós: Tárlatok. Képzőművészet, 1932. 60.; Dömötör István: Nyolc évtized magyar művészete. Magyar Művészet 1932. 76.; Pewny 1940.71-72, 114.; Petrovics [1942] XIV. R.: 11.; Rabinovszky Máriusz: Haladó hagyományok a magyar festészetben. Szabad Művészet, 1950. 200-201.; Rippl-Rónai 1957. (R.: mellékletben).; Genthon 1958. 16.; Aknai 1971. 14. R.: 13.; Keserű 1982. 50. R.: 50.; Horváth 1995. 25.; Bernáth Mária: Stílustendenciák a millenáris kiállítás festészeti anyagában. In: A historizmus művészete Magyarországon. (Szerk.: Zádor Anna.) Budapest, 1993. 173. R.: XVIII.; Genthon MTA MKCS-C-I-36/1267 A művészettörténeti irodalom a képet 1895-re datálja. Rippl Emlékezéseiben a művet nem említi. Genthon az 1895-ös szeptemberi pesti kiállításhoz kapcsolja, azt állítva, hogy „közvetlenül előtte vagy utána készülhetett Kaposváron".

2 A szüleit ábrázoló két korai kép - Apám - Anyám és Szüleim negyven évi házasság után időnként azonos címekkel szerepelt tárlatokon. Az Apám - Anyám Rippl egyik korai főműveként szinte minden kiállításon, kiadványban megtalálható. A korabeli és a későbbi kritika is többször megemlítette a festményt, egy-egy esszében hol az „olymposi fenségű" apa, hol a megfáradt mama kapott kiemelt jelentőséget. Az első elemzés Yartin tollából jelent meg 1901-ben: „Olyan ez a festmény, mint színét vesztett ősrégi falkép az etruszkok korából. Fulerii és Veji templomaiban lehettek ilyenek. Vagy önkéntelen ihlet vagy raffinait érzék tőle, hogy a kettős arcképnél a szürke tónus uralkodik sokféle változataiban..."

3 Petrovics Elek is kiemelte ezt a képet mint Rippl egyik legfontosabb művét, különösen hangsúlyozta az anya alakját, akinek tekintetébe belelátta a gondot és a szülői aggódást is.

4 A szeretet intuitív mélyrelátásával festett arcképnek minősítette a művet. Hasonlóképpen vélekedett Bálint Aladár is.

5 Rippl szeretetteljes viszonyát szüleihez leveleiből és sokat idézett „vallomásaiból" jól ismerjük.

6 Ezt a viszonyt, ezt a meleg, családi érzést keressük a képben, mely ünnepélyes nyugalmú, két teljesen szembenéző idős ember portréja. A mű sajátos stílusa bizonyos távolságtartást szuggerál. A disszonanciát a kedves, idős modellek és a hűvös, érzelem nélküli megjelenítés közötti feszültség okozza. A szürkék itt lehangoltságot, fá-