Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

2. Paul Sérusier: Varázs, 1891 -92 / Enchantment, 1891-92. Quimper, Musée des Beaux-Arts 3. Maurice Denis: A zöld fák, 1893. Magántulajdon I Green trees, 1893. Privately owned Karcsú nő vázával, 1894 (Mme L. de E. arcképe; Madame Leroy de Tiolles arcké­pe; Mme Leroy d'Etiolle festőművésznő; Virágvázát tar­tó nő, Vázát tartó nő; Nő vázával; Karcsú nő vázát tart; Fekete ruhás nő vázával) Slender woman with a vase, 1894 Olaj, vászon; 186x73 cm J. b. I.: Rónai 92 Magántulajdon Proveniencia: a művész, majd özvegye tulajdona. 1937-ben kimutat­hatóan Ballá Adolfné, 1952-ben Bedő Rudolf gyűjteményében. Kiállítva: 1895 Brüsszel 549.; 1897 Rippl 103.; 1907 Kaposvár 159.; 1911 Rippl II. terem 31.; 1920 Rippl 106.; 1924 Bécs; 1925 Ernst Csoportkiállítás 188.; 1928 Rippl 229. R.; 1929 Nürnberg 35.; 1934 Rippl 30.; 1935 Szinyei Társaság 124.; 1937 Rippl 45.; 1942 Almásy­Teleki 133.; 1947 Rippl 13.; 1952 Rippl 17.; 1961 Rippl 9.; 1969 MNG 44. (1902 Rippl 209. Vázát tartó lányka 100 korona - nem azonos a fenti művel) Irodalom: Pewny 1940. 34.; Petrovics [1942] XII XIV R.: 4.; Gachot 1944. 11.; Rippl-Rónai 1957. 60.; Genthon 1958. 12.; Németh 1968. 35.; Aknai 1971. 10. R.: 4.; Szabadi 1979. 48-49. R.: 89.; Szabadi 1980. 297. R.: 2.; Szabadi 1990. 68-69., 112.; Horváth 1992. 167.; Horváth 1995. R.: (fotón) 16.; Genthon MTA MKCS-C-l-36/1229.1-2 Hélèn Le Roy d'Etiolles szokatlan képmása Rippl-Ró­nai életében kitüntetett szerepet játszhatott. Ezt bizo­nyítja az a sajátos, pygmalioni attitűdöt idéző fénykép, mely a művet és alkotóját mint egy kettős portrét áb­rázolja. Ezt az erős kötődést igazolja a festmény törté­nete is. Először 1895-ben Brüsszelben mutatja be, majd 1897-ben Párizsban, de ezután tíz évig sehol sincs kiállítva. Nem szerepel sem a Könyves Kálmán Rt.-nél rendezett tárlat, sem az aukció katalógusában. A sikeres árverés következtében megfogyatkozott mű­veket azonban folyamatosan ki kellett egészítenie Ripplnek, így kerülhetett az eladásra felkínált művek közé a Karcsú nő vázával, mint ahogy a Fidibusz (1906. február 2.) karikatúrája mutatja, valamint a le­hetséges „kormányvásárlásról" szóló levél részlete: „Három képről van szó (...) Öreg mama 10 000; vázát feltartó nő 4000 és a családi kép 5000 korona érték­ben. Egyet csak választanak majd - lehet azonban, hogy csak a kiállítás után." 1 A későbbi kiállítások némelyikén ugyan bemutatta, olykor igen magas árat szabva, de végül soha nem vált meg tőle. A Lazarine által felkínált művekből rendezett hagyatéki árverés 1934. évi katalógusában a 30. tétel. A legmagasabb, 1000 pengős kikiáltási áron szerepel ak­kor, amikor a Lazarine és Anella című főművet 350 pengővel indították. Végül Lazarine visszavonta a képet a hagyatéki árverésről, amint arról Az Est 1934. április 11-i száma tudósított. Ez az esemény hívta elő Szomory Dezső emlékezeté­ből azt a régi, és a kép további sorsát ismerve, megma­gyarázhatatlan esetet, amikor Rippl mindenáron szaba­dulni akart a műtől, akár ajándékba is odaadta volna. Az Est 1934. április 6-i számában teljes terjedelmében köz­li Rippl-Rónai 1897. június l-jén kelt, erről szóló levelét: „Édes öregem. Anélkül, hogy meg akarnálak veszteget-

Next

/
Thumbnails
Contents