Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

szerűbb és rajzosabban dekoratív. Még inkább kitűnik e jellemvonása James Ensor korai, 1881-ben festett impresszionisztikus Orosz zenéjével összehasonlítva (2. kép), melyen szintén háttal ül a pianínón játszó nőalak, és amely egyik előképe lehetett Fernand Khnopff két évvel későbbi, Schumann hallgatása közben című hangulatos képének. Rippl színkezelése és a sötét kontúrozás viszont Cézanne jóval korábbi festményét juttatja eszünkbe. Mindezek közelebb állnak a zsáner műfajához, míg a magyar festő képe inkább csendéletszerű és a motívumok egyenértékűségi elvéhez hűségesebb. Sz. M. A. 1 ugyanez a mű látszik a Madame Compagnont ábrázoló portrén is, melyet az 1993-as Nabis katalógusban épp e háttéri motívumra hivatkozva datált zürichi kollégánk, Ralf Beil későbbre. FréchesThory-Perucchi-Petri (ed.) 1993. 214. 3. sz. jegyzet.