Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

szék az egész inventer, inkább csak jelzéseként a helynek, ahová belépünk, nem terelik el a figyelmet a fő mondanivalóról. A modell ruhája tömbszerű, sziluettje belevágódik a ki tudja honnan jövő kék-zöld fényekkel teli környezetbe. E kékeszöld, behízelgő, ugyanakkor titokzatosságot sugalló háttérre rajzolódik ki a modell akinek kilétéről egyébként nem tudunk - érzéki finomságú, tiszta vonalú arcéle. Ezzel az arccal sokat fogunk még találkozni a későbbiekben. Nem a modell vonásairól kell majd ráismernünk, hanem arról a kifinomult megjelenítésről, amely Ripplre annyira jellemző marad, hogy nem felejthetjük el. A jóval sötétebb háttérből bukkan elő ez az arcél, amelynek zártságára annyira vigyáz, kerül minden tónust. Csupán rajzának egyszerű nemességével hat és világító fehérségének kontrasztjával. Ha mintaképeket keresünk e megjelenítéshez, talán nem hiábavaló felidézni a századvég Párizsában oly divatos preraffaelitizmus bizonyos jellegzetességeit, például az átszellemült, a földi világgal kapcsolatot nem vállaló profilokat, az inkább jelenségszerű figurákat mindez felkelthette Rippl-Rónai érdeklődését. Walter Howell Deverell A kedvenc című képe (1. kép) tematikusán is példaként szolgálhatott a Kalitkás nőhöz, még ha mindez közvetlenül nem is bizonyítható.

1 McNeill Whistler hatása Rippl-Rónaira sokkal kézzelfoghatóbb. Emlékezéseiben többször is, és nagy elismeréssel ír a művészről. .Whistler szokásba hozta egyes régi mesterek műveinek hosszúkás formátumát, s a nagyobbrészt fekete vagy szürke ruhás nő vagy férfi alakja állva, ülve, mindig disztingvált módon vannak beállítva."

2 Még ha nem is hozza szóba e hatást, világosan körülírja az őt érintő whistleri jellegzetességeket (2. kép). Rippl-Rónai művészi világának egyik legmeggyőzőbb sajátossága az az asszimilációs képesség, amellyel a hatásokat a maga képére tudja formálni. Bizonyíték rá éppen a Kalitkás nő, ez a halk szavú és egyben rafinált színvilágra épített kép, amely egyik méltán legtöbbet reprodukált műve, és egyben a magyar festőművészet remeke. Ha van művész, és utóéletében műve között azonosulás, azt ez az éteri festmény megvalósítja. B. M. 1 Ezt az analógiát már egy 1969-es tanulmányomban felvetettem (A szecesszió kialakulása és jellemzői az Osztrák-Magyar Monarchiában. Helikon, 1969. 1. sz. 68.), de mind ez ideig csak valószínűsíthető a közvetlen hatás. Deverell képe ugyanis Párizsban 1892-ig nem volt kiállítva, de Rippl-Rónai reprodukcióban láthatta. 2 Rippl-Rónai 1957. 105. Rózsát tartó nő, 1892 (Tanulmány az Andrássy ebédlő tapisszériához [sic!]; Tanulmány a Rózsát tartó nő című hímzéshez; Tanulmány a Vörös ruhás nő című hímzéshez; Nő virággal) Woman holding a rose, 1892 Olaj, vászon; 178x75,5 cm J. b. középen: Rónai MMG ltsz.: 4087 Proveniencia: 1911. május 16-án a művész ajándékaként került a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe.

1 Kiállítva: 1911 Rippl II. terem 25. (Tanulmány az Andrássy-ebédlő tapisszériához); 1952 Rippl 20.; 1968 Tihany 54. R.; 1976 Berlin 155.; 1976 Párizs 55. R.; 1979 Chicago 23.; 1980 Ljubljana 22. R.: címlap; 1981 Velence 238. R.; 1983 Rippl Le Havre 10. R.; 1983 Rippl Szeged; 1983 Róma 13. R.; 1984 Rippl Győr 4. R.; 1984 Rippl Miskolc 6. R.; 1986 MMG 292.; 1986 Dijon 54. R.; 1987 Amsterdam, műtárgyjegyzék nélkül; 1988 Belgrád 34.; 1989 London 237.; 1991 Santa Barbara 127. Irodalom: Rippl-Rónai 1911. 98.; Pewny 1940. 116.; Wertheimer 1963. 173. R.: 5.; Szabadi 1980. 302. R.: 38.; Keserű 1982. R.: 42.; Szabadi 1990. 101. R.: 102.; Terrasse 1995. 67. R.: 66.; Genthon MTA MKCS-C-l-36/4408 (Nő virággal) A festmény az Andrássy Tivadar budai palotájának ebédlőjébe, a kandalló fölé készült gyapjúhímzés motívumának előképe. Az 1911-es művészházbeli kiállításon az olajkép mint az 1898-as hímzés vázlata szerepelt és így a szakirodalom sok helyen tévesen 1898-ra datálta az ún. tanulmányt is. A művészházbeli kiállítás katalógusa ugyanakkor 1892-re jelöli a kép keletkezésének időpontját. Ezt az évszámot erősíti meg az is, hogy a festmény felületkezelésében talán az 1892-es Két gyászruhás nő (kat. sz.: 16.) és a Kuglizok (kat.sz.: 17.) című művekhez áll legközelebb, noha a redukált színvilág, a vékony olajréteg és a grafikai hatás Rippl néhány évvel későbbi, más fekete korszakbeli képeinek is jellemzője. 1. Aristide Maillol: Mői profil, 1896. Párizs, Dina Vierny-gyüjtemény I Female profile, 1896. Paris, Collection Dina Vierny